A 90-es évek ázsiai horrorjaiban nem csak a különféle technológiai eszközöket, de magát a celluloidot is kísértetek szállták meg. Manapság a horror műfaj kapcsán mindig annak testfilmes trendjéről beszélünk, de mi a helyzet a film testével?
Alice Rohrwacher olasz rendező titokzatos című filmje ezúttal szentek helyett bűnösök, pontosabban etruszk sírrablók nyomában figyeli az életet, aminek tükrében a halált is meglátja. A tavaly Cannes-ban bemutatott A kiméra kivételes erejű alkotás lett, talán a rendező legérettebb filmje.
A Filmtett új videósorozatában erdélyi (film)színészekkel beszélgetünk a színészi szakmáról, a kamera és a színpad közti különbségekről, meg egyéb kulisszatitokról. A második részben Serafim doki, illetve Citrom Bandi, illetve bocs, Dimény Áron nosztalgiázik a 35mm-es korszak után, és még egy hajvágásnak is tanúi leszünk.
Több mint száz éven keresztül a filmeket celluloidról vetítették a mozikban: egy átlátszó, a szélein kilukasztott (perforált) műanyagszalagról, 4 perforációnyi „magas” képekkel. Első használata óta (1891-ben, Edison Kinetoszkópjában) a 35mm-es filmszalag lett a legelterjedtebb hordozó. Persze, közben megjelentek rajta a színek, meg a 4 perforáció közé szorított filmkép aránya is változott, meg később még a hangsáv is rákerült a szélére, de a működési elv ugyanaz maradt, így egy 1900-ból származó filmszalagot elvileg simán le lehetett játszani egy 2000-ben készített vetítőgéppel.
Super 8 mm, 16 mm, 35 mm. Mit jelentenek ezek a számok? Röviden: a filmszalag szélességét, azét a filmszalagét, amelyre mozgóképeket rögzítünk. Mi az összefüggés az S8-as, a 16 mm-es és a 35 mm-es film szélessége és a minőség között?
A mozgókép világát sokáig a technikai lehetőségek határozták meg. Azok a képarányok, amelyek az elmúlt 150 év alatt kialakultak, két kötöttségnek vetették alá magukat: az egyik a fektetett forma, a másik a „képeslaplátás”. Ez utóbbin egy, a nyomdatechnikában meghonosodott, az aranymetszés arányaihoz közel álló 2x3-as keresztarányt értenek. Így alakultak ki azok a filmhordozóra felvitt képformátumok, amelyek a mai napig uralják a celluloid világát.
