Héja-nász – Diane Kurys: Les enfants du siécle / Az évszázad gyermekei

2000. augusztus 15. – írta György Andrea

George Sand, a francia romantika botrányos életű írónőjének szerelmi kalandjai nemcsak a korabeli Párizs irodalmi világa számára jelentettek hálás témát. A filmművészet Sand románcait (így például az egyik leghíresebbet, a Chopinnel valót) többnyire már feldolgozta, csupán idő kérdése volt az írónő és Alfréd de Musset kapcsolatának a megfilmesítése. Ez alkalommal éppen egy francia rendező(nő) érezte úgy, hogy törlesztenie kell a szakma eme adósságát.

Egy elcserélt élet kínja és gyönyöre – Anthony Minghella: The Talented Mr. Ripley / A tehetséges Mr. Ripley

2000. augusztus 15. – írta Zudor Imola

Hogyan változtatja meg Tom Ripley életminőségét, egyéniségét és pozícióját abban a hierarchikus világrendben, amelyben behelyettesíthető fogaskerékből látszólag jelentős kulcsfigurává válik?

A nézők nem sírnak – Kimberly Peirce: Boys Don't Cry / A fiúk nem sírnak

2000. augusztus 15. – írta Zágoni Balázs

Ez a film kakukktojásként bukkan fel a mifelénk vetített filmek között. Körülbelül úgy, mint főhőse az őt körülvevő társadalomban. Amerikai, a szó igazi értelmében független filmet nagyon ritkán látni az erdélyi mozikban. Könnyen meglehet, hogy egy szerencsés tévedés „áldozataiként" nyílik most alkalmunk megtekinteni ezt a filmet.

Kockás ing és öltöny – Christopher Nolan: Memento / Mementó

2000. augusztus 1. – írta Megyaszai Kinga

Jóképű fickó drága öltönyben. Nyomoz felesége gyilkosai után. Öltönyét levetve testén írást fedez fel. Testén üzenet, melyet neki napjában többször is olvasnia kell, hogy észben tarthassa, meddig jutott magánnyomozásában. Arcán sebhely, amit a néző próbál kideríteni, honnan is származik.

Néma múzsa – beszédes rajongó – Kömlödi Ferenc: Az amerikai némafilm (Magyar filmintézet. Budapest, 1999)

2000. június 15. – írta Varga Balázs

A bőségesnek és következetesnek kis jóindulattal sem nevezhető magyar filmes szakkönyvkiadás tavaly őszi meglepetése Kömlődi Ferencnek az amerikai némafilm történetéről írt kötete volt. Az inkább a technokultúra egyik hazai apostolaként számon tartott szerző (Fénykatedrális – Technokultúra 2001 című kötete szűk fél évvel ezelőtt jelent meg) az „amerikai néma múzsa" történetét még pár évvel ezelőtt írta meg, és ha a centenáriumot le is késte, az ezredfordulóra még épp időben érkezett a kötet.

„Nekem ez a rajzfilm teccik nagyon..." – A legfiatalabb „kritikusok" írásai

2000. június 15. – írta Horváth Előd, Demény Balázs, Visky Anna

A rajzfilmek legszigorúbb kritikusai a gyermekek. Az ő véleményüket betűhű átírásban közöljük.

Cinikusok háborúja – David O. Russell: Three Kings / Sivatagi cápák

2000. június 15. – írta Horvát Zsolt

A film olyan nyugodt tempóval kezdődik, hogy még véletlenül se derüljön ki: az éppen ábrázolt sivatagban háború dúl, vagy legalábbis dúlt. (A ritmus később úgy megváltozik, hogy szinte húsba vág. A jól megrendezett, profin adagolt csatajelenetek provokatívak, a videoklipjelleg bélyeget nyom, majd kezet fog az alternatívval – valljuk be, ez rettentően jól megy ehhez a mozihoz.)

Egyetlen őszinte nevetés – Milos Forman: Man On The Moon / Ember a Holdon

2000. június 15. – írta Magdó Emil

Ismeri valaki Andy Kaufmant? Valószínűleg kevesen, de a róla készült „portréfilm" után sem érezhetjük, hogy bármivel is közelebb kerültünk ehhez a fickóhoz.

Kis plüss-macsó – Jun Falkenstein: The Tigger Movie / Tigris színre lép

2000. június 15. – írta Varró Attila

A családi breviárium tanúbizonysága szerint Milne hatéves kisfia játékállatairól mintázta 1925-ben induló folytatásos mesenovella-sorozata, a Micimackó figuráit: a nevekre nem sok képzelőerőt pazarolt, csupán csipetnyi szójátékokkal árnyalta a fajmegnevezést (egyetlen kivételt a főhős jelenti, aki Róbert Gida kedvenc állatkerti medvéjéről kapta egyedülálló keresztnevét), annál több gondot fordított a kisállatok karakterének megformálására.

Csetlő-botló sztársirámok – Roger Michell: Notting Hill / Sztárom a párom

2000. június 15. – írta Zudor Imola

A minél magasabb nézettségi indexekre törekvő hollywoodi filmkészítés az utóbbi években bevált, ebben a formában nem túl eredeti receptjét hasznosítja filmünk. A néző, azaz a kliens, az ügyfél megfogásának, moziba csábításának mindenkori eszköze a figyelemfelkeltő újszerűséggel való kecsegtetés. Ennek tipikus módszere a meglévő séma-készletre való hagyatkozáson túl egyes klisék megbolygatása, részleges tagadása oly módon, hogy ez teljességében ne kérdőjelezze meg annak jogosultságát, kérdőjelekkel tarkítva csupán a filmhez való nézői viszonyulásunkat.