A világra való odafigyelés csodája – Interjú Abbas Kiarostamival és Ken Loach-csal

2005. április 15. – írta Gyenge Zsolt

Egységes szerkezetbe illesztett epizódokból áll össze a Tickets (Jegyek) című szkeccsfilm. A nagynevű szerzőtrió két tagjával a februári Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon beszélgettünk.

Meddig oszthatjuk a képernyőt, avagy járdaszegély versus bíróság – Interjú Gáspárik Attilával, az Országos Audiovizuális Tanács alelnökével

2005. március 15. – írta Zágoni Balázs

Ki dönti el, hogy milyen besorolással kerül vetítésre egy játékfilm? Miért bukott meg a Big Brother Romániában? És miért aratott a Csak a szerelem? Mennyire befolyásolja a választókat a média? Mikor lehet „elfeketíteni" a képernyőt? Milyen lesz az induló gyerekrádió, valamint a regionális diákadók? Ezekre és ezekhez hasonló izgalmas kérdésekre kapunk választ a Consiliul Naţional al Audiovizualului – CNA (Országos Audiovizuális Tanács) alelnökétől, aki a szervezet hatóköréről, működéséről és jövőképéről mesélt.

Stúdió a kisszobában – Helyi tévéadás Brassóban

2005. március 15. – írta Gál Andrea

Éppen 15 éve működik Brassóban helyi magyar nyelvű adás, amelyet először 1990 március 15-én sugároztak a Transilvania Televízió csatornáján. Abban a szerkesztőségben 2002-ig 2 órás adás készült hetente, Bálint Ferenc vezetésével, az azóta megért kalandok pedig azt a helyzetet idézték elő, hogy a város magyar nyelvű lakói most már három nekik szánt adást nézhetnek különböző adókon, szinte egyidőben.

Hullámzó értékek vagy értékes hullámok? – Egy lelkes csapat munkája, hogy Toto és Alfredo álma ne vesszen a Dunába…

2005. március 15. – írta Sóti Thea

A Dunát mintázó két óriási hullám díszíti az épület tetejét, a portai beléptető rendszerben szúrós tekintetű biztonsági őrök ellenőriznek, majd a negyedik emeleten a falakat borító klasszikusok és új irányzatok filmplakátjai kalauzolnak a helyes irányba. Amikor meglátom az új Kusturica-filmet, Az élet egy csodát népszerűsítő képet, érzem, hogy jó helyre érkeztem, s láss csodát: a vele szemben levő ajtó nyílik a Duna Televízió filmszerkesztőségébe. (Mint később kiderült, minden egyes plakátnak indokolt helye van…)

Laci, Béla és történetük átszabója – Interjú Schneider Tiborral, a Félő közvetítés című televíziós kabaré szerkesztőjével

2005. március 15. – írta Buzogány Klára

Erdélyi magyar és nem kevésbbé kisebbségi közéletünknek mindennapi része a bánat, az önsajnálat, a nosztalgia és a pátosz. De tudunk-e nevetni önmagunkon? Van-e annyi önkritikánk, hogy szembenézzünk egyéni és közösségi kétbalkezességünkkel? Hajlandóak vagyunk-e belenézni a görbe tükörbe, avagy a görbe képernyőbe? A lehetőségünk megvan rá, hiszen Schneider Tibor Félő közvetítés című műsora minden hónap első hétfőjén elénk tartja.

Animációs rekviem, azaz a botanikus karikaturista esete a kávéscsészékkel – Priit Pärn, az észt rajzfilmguru

2005. március 15. – írta Sóti Thea

Az alacsony, szemüveges és kopasz Pärn maga is olyan, mintha egy rajzfilmből csöppent volna elénk, s csípős humorával, lenyűgöző karakterével hamar belopta magát mindenki szívébe. Az AniFest2 izgalmas versenyprogramja és a szórakoztató kísérőrendezvények közül ritka ínyencségnek számított a két kilencven perces Priit Pärn-retrospektív összeállítás.

Ahol nem a kávétöltögetéssel kezdik – Beszélgetés Florin Mihăilescuval, a bukaresti Színház- és Filmművészeti Egyetem tanárával

2005. február 15. – írta Gál Andrea

A bukaresti I. L. Caragiale Színház- és Filmművészeti Egyetemen négy mozgóképes szak működik: az 1950-ben indított Film- és televíziós rendezői, Film- és televíziós operatőri, illetve a kilencvenes években startoló Multimédia – hang és vágás, illetve Audiovizuális kommunikáció szak. A négyéves képzés programját úgy alakították ki, hogy a különböző szakok hallgatói együtt dolgozhassanak, és a majdani stábok többé-kevésbé stabil magja már az egyetemen létrejöjjön. Florin Mihăilescu, a Filmművészeti Kar tanára a bukaresti iskola sajátosságairól, a pályakezdő román filmesek esélyeiről beszélt a Filmtettnek.

Szeretni kell a filmet – Beszélgetés Velvet Moraru producerrel

2005. február 15. – írta Kacsó Edith

Amikor először hívtam fel telefonon Velvet Morarut, hogy beleegyezését kérjem az interjúhoz, ő meglepetten visszakérdezett: Velem? De miért? Mondtam, hogy elsősorban azért, mert producer, másodsorban azért, mert nő. Márpedig a szakmához kevesen tartoznak a „gyengébb nemből". Nem éppen kitörő örömmel, de elfogadta a találkozást és a beszélgetést. A Vizuális Művészetek Alapítvány irodájában megpróbált még egyszer lebeszélni, azzal érvelve, hogy nem ő a legmegfelelőbb erre a beszélgetésre, talán inkább Titusszal (Munteanu), Raduval (Igazsag) vagy bárki mással kellene leülnöm. Szerencsére én is határozottan kiálltam a véleményem mellett, így végre sikerült egy csendesebb sarokban leülnünk azzal a bevezetővel, hogy legyünk túl rajta, végül is ő is kibír egy félórát. A beszélgetés másfél óráig tartott.

„A dokumentumfilm Romániában komolytalan dolognak számít" – Interjú Alexandru Solomon rendező-operatőrrel

2005. február 15. – írta Vlad Basalici

Alexandru Solomon legutóbbi filmjét, A nagy kommunista rablást (Marele jaf comunist) a tavalyi kolozsvári TIFF-en is vetítették. A dokumentumfilm a Román Nemzeti Bank kirablásának történetéből indul ki: hat párttag 1 600 000 lejt lopott el, ami annak idején 250 000 dollárnak felelt meg. Az esemény után egy évvel elkészült egy film, amely rekonstruálta a rablás történetét, és amelyben maguk az elkövetők jelentek meg főszereplőkként. Ötöt közülük nem mentett fel a halálbüntetés alól a játékban való részvétel. Ez a film máig is fennmaradt, és Alexandru Solomon alkotásának a kiindulópontját képezi.

Beleolvas, klikkel, elrohan – Filmes oktató CD készült Sepsiszentgyörgyön

2005. január 15. – írta Gál Andrea

Mármint a mozi fele rohan az, aki a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó tanárai, Fám Erika és Gábor Béla által készített filmművészeti oktató CD tartalmát böngészi, hiszen azt interaktív tanulásra, játékos képzésre szánták a szerzők, ami mindenképpen kifele mutat a szabványos tanóra keretei közül. Az elsősorban 16-18 éves diákok és oktatóik számára készített CD egyelőre exkluzív tesztelése után bátran mondhatom, lebilincselő (ön)képző eszköz lehet azok számára is, akik már nem az iskolapadokból járnak moziba.