Mármint a mozi fele rohan az, aki a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó tanárai, Fám Erika és Gábor Béla által készített filmművészeti oktató CD tartalmát böngészi, hiszen azt interaktív tanulásra, játékos képzésre szánták a szerzők, ami mindenképpen kifele mutat a szabványos tanóra keretei közül. Az elsősorban 16-18 éves diákok és oktatóik számára készített CD egyelőre exkluzív tesztelése után bátran mondhatom, lebilincselő (ön)képző eszköz lehet azok számára is, akik már nem az iskolapadokból járnak moziba.
A Filmtett idén februári számának Film és katedra rovata számára készítettem egy beszélgetést Fám Erikával, aki akkor a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban opcionális tantárgyként vizuális kommunikációt oktatott öt éve. A beszélgetés azzal zárult, hogy informatika szakos kollégájával, Gábor Bélával, aki képfeldolgozást is tanít a mikósoknak, megnyertek egy pályázatot a Magyar Közoktatási és Modernizációs Alapítványnál (KOMA), és ezáltal filmtörténeti és filmelméleti oktató CD-t tudnak a közeljövőben készíteni. A közeljövő pedig elérkezett, alig kilenc hónap múlva kipróbálhatom a CD-t a középiskola számítógéptermében. Miután sikerült elszakadnom a filmrészletektől, az elméleti és történeti fogalmakat bemutató szövegektől, rendezőportréktól, a koncepcióról, a munkáról, a forgalmazói tervekről érdeklődtem a szerzőktől.
Konkrétan hogyan történt a pályázás, milyen feltételek között támogatta a KOMA az oktató CD elkészítését?
Fám Erika: A sikeres pályázathoz elsősorban az segített hozzá, hogy nem véletlenszerű kezdeményezés volt részünkről az oktató CD terve. Gábor Béla évtizedek óta foglalkozik nemcsak filmművészettel, hanem fotózással is, én pedig kezdő tanárként vizuális kommunikációt oktattam választható tantárgyként. A KOMA által kiírt pályázatot azonban már véletlenszerűen fedeztem fel - a vizuális kultúra, filmművészet középiskolai oktatását szolgáló CD megírására itthon nem lehet pályázni, mert még nem alakították ki ennek a tantárgynak a tanügyi keretét. Szorongva küldtük el a dokumentációt, mert úgy gondoltuk, nagy a konkurencia; utólag derült ki, hogy az egyedüli Magyarországon kívüli pályázóként vettünk részt a versenyben.
Gábor Béla: Ugyanakkor úgy tudjuk, az egyedüli vizuális kommunikációval foglalkozó pályázat volt, valószínűleg ez is belejátszott a kuratórium kedvező döntésébe.
F. E.: Könnyen és gyorsan választ kaptunk, a tervet elfogadták. Fél év alatt készítettük el a CD-t, illetve tulajdonképpen jóval több időt vett fel, ha beleszámítjuk az eddigi évek munkáját, az összegyűjtött tapasztalatokat és anyagot, ami mind kéznél volt, enélkül nem lehetett volna belevágni.
„Filmezni olyan, mint égő papírra írni” – a CD nyitólapjáról Pasolini szól a felhasználóhoz, az elméletet, műfajtörténeti hivatkozásokat, mozgó- és állóképeket, feladatokat, kvízeket pedig a következő címszavakból álló menü foglalja keretbe: Mozgókép történet, Stílusok és irányzatok, Filmkészítés, Filmelméletek, A filmkép, Melléklet. Ha például a Stílusok és irányzatokra esik a választásunk, akkor képzőművészeti példák, szócikkek és filmrészletek révén tudhatunk meg mindenfélét az expresszionizmusról, avantgardizmusról, kísérleti filmekről, neolatin rendezőkről, újhullámokról, dogma mozgalomról, új angol barokkról és a film noirról. A választási lehetőségek skálája széles, a CD-n található 32 filmrészlet is ezekhez az irányzatokhoz kapcsolódik, és bár a filmek nem időrendi sorrend szerint vannak elrendezve, fontos elmondani, hogy a legrégebbi alkotások, melyekből részletet láthatunk, Louis Lumière – Auguste Lumière: A vonat érkezése (1895), illetve William Heise: A csók (1896), az időben hozzánk legközelebb állóak pedig Steven Spielberg: Párbaj (1971), Huszárik Zoltán: Szindbád (1971), illetve Bódy Gábor: Nárcisz és Psyché (1981). A magyar filmek közül ezen kívül még Fábri Zoltán Körhintájából (1956) és Jancsó Miklós Szegénylegények című filmjéből (1965) vannak részletek. Abból a nem egészen kilencven évből pedig, amit a CD-n bemutatott alkotások képviselnek, a szerzők néhány ikonikus rendezőt (Eizenstein, Chaplin, Fellini, Antonioni) és jópár, csak a szakavatottak számára ismert nevet emeltek ki (David Wark Griffith, Fernand Léger, Dziga Vertov, Kaneto Shindo).
A magyarázatok, szócikkek részben saját szerzésű szövegek, másrészt idézetek arról, hogy hogyan látták például a neves rendezők az elméleti vagy gyakorlati kérdéseket, lehivatkozott átvételek a Filmvilágból vagy különböző internetes forrásokból. A magyarázó szövegek többnyire feladatokhoz vezetnek, hogy azonnal láthassa a felhasználó, hogyan kapcsolódik egy filmelméleti fogalom a konkrét filmrészlethez. Bár nem vállalkozom arra, hogy részletes térképet rajzoljak a CD-ről, hiszen a rövid tesztelés során egyszázad részét sem járhattam be a felkínált lehetőségeknek, talán a legizgalmasabb rész a Filmkészítés, melyben a koncepciótól kezdve a szinopszison, forgatókönyvön át, a rendező, színész és operatőr munkáját érintve a vágáshoz és montázshoz kapcsolódó gyakorlati ismeretekig mutatja be az utat az ötlettől a vetíthető mozgóképig. Az oktatás során pedig különösen hasznos a filmelméleti fogalomtár, melyhez mindig át lehet ugrani, ahányszor egy-egy ritkábban használt terminus technicus bukkan fel a szövegben.
A filmelméleti és filmtörténeti oktatás címszó nagyon tág. Hogyan döntötték el, mit tartalmazzon a CD?
G. B.: Elég körülményes volt a CD anyagának körülhatárolása, mert nem tudtuk, hogy milyen oldalról ragadjuk meg a valóban tág témakört, hol húzzuk meg a határt. Ugyanakkor nem szorítkozhattunk egyetlen részterületre, mert például a könyv biztos és lehatárolt struktúrájával szemben, a formátum jellege miatt nagyon sok minden ráfér a CD-re. Az emberek a számítógép előtt türelmetlenek, nem olvasnak el együltükben egy-egy szócikket, jegyzetelésről szó sem eshet, itt gyorsan haladnak, egyik fogalomról a másikra kattintanak. Azt mondtuk, ha valaki beleolvas, és utána elrohan a moziba, hogy megnézze a filmet, akkor elértük a célunkat.
F. E.: A válogatáskor határozottan dönteni kellett arra nézve, hogy a filmművészetnek milyen szeletét mutatjuk be. Bár nem volt célunk, de így utólag Hartai László – Muhi Klára Mozgóképkultúra és médiaismeret című tankönyvének koncepciójához is közelít a CD struktúrája, azzal a különbséggel, hogy ők összekapcsolják a mozgóképkultúrát az egyéb médiákkal, a filmművészetet a reklámmal, a filmiparral, mi meg inkább az európai filmművészettel foglalkozunk, az ezen kívül eső kategóriákat nem hoztuk be a CD anyagába. Előtanulmányként végignéztük, hogyan tanítanak vizuális kommunikációt más országokban, Magyarországon, Németországban vagy akár Angliában; nagyon sok helyen oktatnak multimédiás tantárgyakat, ezek alapján próbáltuk lehatárolni, mi kerüljön be, és mi nem. Mert egyrészt nagyon nagy a csábítás, hogy általános fogalmakkal dolgozzunk, az egész filmművészetet bemutassuk, másrészt valahol meg kellett húzni a határt. Az is fontos itt, hogy nem a kezdetek kezdetétől haladunk napjaink felé, hiszen a médium szerkezete sem engedte meg a kronologikus sorrendet. A nagyon híres filmes mesterekhez sem ragaszkodtunk, kevésbé közismert rendezők által jelzett alkotások is bekerültek, melyek szerintünk értékesek. Sokszor órákon át tartó vitákat is jelentett a társzerzőség, de így szerencsére el tudtuk kerülni az egyoldalú választásokat az anyagot illetően.
Hogyan történik majd a forgalmazás, és mikorra várhatjuk a CD kiadását?
F. E.: Vannak kötelezettségeink a pályázatkiíróval szemben, aláírtunk egy szerződést, melyben az állt, hogy mindent, ami a CD jövőjét illeti, megbeszélünk az alapítvánnyal. A munka most ott a KOMÁ-nál, egy hónapot tart a kuratórium értékelése, aztán következik a lektorálás és a kiadás, amiről még semmit sem tudunk. Mindenesetre szeretnénk, ha minél hamarabb eljutna azokhoz, akiknek szántuk.
G. B.: A forgalmazásra több verziónk is van, elsősorban azokhoz a szerzőkhöz juttatnánk el, akik Magyarországon vizuális kommunikáció oktatásához pedagógiai segédanyagot készítenek, ugyanis szerintünk egy tankönyv mellékleteként kitűnően működhet. Aztán elképzelhető, hogy egy, vizuális anyagokat vagy könyveket terjesztő hálózat forgalmazza, mindenképpen egy már működő infrastruktúrába kellene beilleszkedni.
F. E.: Gyorsan hozzá kell tenni, hogy semmiféle sajátossága nincs a CD-nek, ami inkább magyarországi vagy inkább romániai terjesztésre tenné alkalmassá, egyszerűen egy magyar nyelven írt adathordozó, melyet minden érdeklődő használhat. De mivel Magyarországon létezik szervezett médiaoktatás, arra gondoltunk, ott nagyobb lehet majd az érdeklődés, jobban működik egy ilyen irányultságú piac. Romániában még semmilyen hivatalos minisztériumi keretet nem dolgoztak ki az ilyen jellegű tantárgyak oktatására, azon kívül, hogy opcionális tantárgyként ki-ki összehozhatja a saját, vizualitással foglalkozó tantervét. Nyilván szétszórtan nagyon sok fajta tervezet létezik arra nézve, hogy előbb-utóbb itt is bevezessék a médiaoktatást. Ez a folyamat hosszú lefutású, mi pedig nyilván arra is gondoltunk, hogy szívesen lefordítanánk román nyelvre, hogy ha ez a program beindul, és a struktúra meglesz hozzá, legyen egy minta, amit aztán lehet bővíteni, árnyalni. Kiindulópontként ez a CD valószínűleg jó munkaanyag lenne. Nem engedhetjük egyelőre senkinek, hogy használja, egyrészt a pályázatkiíróval szembeni kötelezettség miatt, másrészt a copyright jogok sincsenek még tisztázva.
G. B.: És mivel még semmiféle másolás elleni védőprogrammal nincs ellátva, nagyon könnyen lehetne sokszorosítani, ami nekünk, mint szerzőknek nyilván nem érdekünk. Az ára pedig valószínűleg néhány százezer lej körül mozog majd, úgyhogy igazán mindenki megengedheti magának, magánszemélyek is, de tanintézmények mindenképpen.
Milyen használati javaslatokkal, tanácsokkal adják a tanárok kezébe a CD-t?
F. E.: A diákok egyre kevesebbet találkoznak írott szöveggel, és egyre többet a látható világgal, ezért lehet jó munkaeszköz egy vizuális anyagokkal is ellátott oktató CD. Bár többnyire 16-18 éveseknek szántuk, sok vonatkozásban túllép a korhatárok megkötésein, élvezhető kisebb diákok vagy felnőttek által is. A médium az egyéni használatnak kedvez, de tanári segédeszközként is lehet kezelni. A gyerekek valószínűleg kedvelni fogják, hiszen ott tartunk ma, hogy a korlátlan szabadság miatt, ami őket a külső világban fogadja, nem lehet elvárni, hogy bent az osztályban mindenki egyformán és egyszerre ugyanazt tegye. Sokkal otthonosabban mozognak már egy ilyen virtuális térben, mint mondjuk egy tankönyvvel a kezükben. A különböző filmek és filmelméleti, filmkészítési fogalmak kapcsán 30-40 feladatlap van beépítve a CD anyagába, de az oktató természetesen tovább tudja ezt majd fejleszteni, új feladatokat találhat ki. Tanórán egy témakörhöz kapcsolódva mindenki a maga egyéni útját járhatja be, a különböző fogalmak, filmek, feladatok közül szabadon választhat.
G. B.: Kicsit „ravaszkodtunk” is az összeállításnál, arra számítottunk, hogy ha a felhasználó megnéz egy filmrészletet, megoldja az utána következő kvíztesztet, és a program bejelöli, hány százalékban helyesek a válaszai, akkor kíváncsi lesz a helyes válaszokra, utánanéz a szócikkekben, a magyarázatok közt. A játékosság a segítségünkre van ebben, és a megfelelő klikkeléssel nagyon könnyen, szinte azonnal hozzáférhetők az információk. Néhány segédprogramot is ráírtunk a CD-re, amelyekkel egyszerűbb vágásokat, montázst, fehér-fekete filmek kiszínezését lehet elvégezni, a gyakorlat pedig tapasztalatunk szerint vonzóbbá teheti a képzést.
F. E.: A tanítási tapasztalat olyan formában is belejátszott a CD elkészítésébe, hogy a visszajelzésekből tudtuk már, mit érdemes és mit nem a középiskolásoknak ajánlani.
Például mibe nem érdemes belevágni?
F. E.: Nem érdemes harminc gyereknek vizuális kommunikációt vagy filmművészetet tanítani, mert nem mindig érzékelik, értik meg azonnal, miről szól egy tőlük távol eső művészfilm, kisebb csoportokban sokkal könnyebben lehet dolgozni velük. Ez igaz lehet minden tárgyra, de a filmművészetre különösen, mert új tárgy, és kényes kérdésekről van szó, melyeken nagyon hamar elcsúsznak. Valahogy úgy kellene megszervezni ennek a tárgynak az oktatását, hogy iskolaszinten vagy évfolyamonként meghirdetni egy képzést, akkor lehetne igazán színvonalas csoportokra számítani. Öt osztályból biztosan kikerül tizenöt gyerek, aki érzékeny a filmművészetre, de ezzel az egyéni oktatásra is használható CD-vel talán több diákot meg lehet szólítani.
