Éppen 15 éve működik Brassóban helyi magyar nyelvű adás, amelyet először 1990 március 15-én sugároztak a Transilvania Televízió csatornáján. Abban a szerkesztőségben 2002-ig 2 órás adás készült hetente, Bálint Ferenc vezetésével, az azóta megért kalandok pedig azt a helyzetet idézték elő, hogy a város magyar nyelvű lakói most már három nekik szánt adást nézhetnek különböző adókon, szinte egyidőben.
A jelenlegi stúdióról és szerkesztőségről remek dokumentumfilmet lehetne forgatni: a Bálint család egyik szobájában zajlik a vágás, montázs, amely egyébként háló is, a másik szobában pedig a stúdiós anyagokat szokták felvenni – az avantgardista szobaszínház analógiájára a jelenség neve legyen: szobatévé. Erről a legalábbis különösnek nevezhető helyzetről Bálint Ferenc mesél a Filmtettnek.
Hogyan jött létre a brassói magyar adás annak idején és miként lett belőle három?
Engem mint a helyi amatőr színjátszó csoport irányítóját hívtak meg 1990-ben, a kezdeti lelkesedésben a helyi adóhoz, rádiós magyar adást készíteni, amiből aztán tévézés lett, és akkor én vagy a kollegáim nem ismertük a tévézés alapjait. Aztán elvégeztem jónéhány kurzust, és félig vagy teljesen önkéntesen dolgozó munkatársakkal készítettük az adást, mert pénzt fizetésekre nem nagyon sikerült szerezni. A technikai felszereltségünk sem volt fényes, annak idején például kézzel vágtunk-montázsoltunk, újévkor pedig semmi más nem volt, mint hogy néhány széket betettünk a stúdióba, azokról beszéltünk románul, magyarul, németül, drága szocialista szokás szerint kívántunk egészen egyszerűen minden jót a kedves nézőközönségnek. 2002-ig heti 2 órás adást készítettünk a Transivlania Televíziónál, rövidebb nevén az RTT-nél, amikor egy politikai ügy miatt felmondtak nekünk. Így mentünk át a Mix Tv-hez, és amikor megkeresett a TVS Holding igazgatója azzal, hogy tudok-e valakit, aki magyar adást készítene, azt is elvállaltam. Közben, 2003-ban – én úgy tudom, az RMDSZ és az akkori kormánypárt egyezkedése folytán – újraindult az RTT-n is a magyar műsor, amit azonban már mások csinálnak.
Mennyiben látja hasznosnak a három helyi adást?
Az egyik gond, hogy mindhárom tévéadás akkor van műsoron, amikor műsoron lehet. Tehát az adók döntésétől függ – és mindenik adást szombat délelőtt sugározzák, ami nem a legrosszabb időpont, de a vásárlási láz ugye jelentősen rontja a nézettségünket. A három adás – tulajdonképpen a két, egymástól elkülönülő szerkesztőség energiapocsékolást jelent: ha egy csapat munkája lenne, akkor meg tudnák osztani egymás között az információt, riportanyagot. Mert itt ez is fennáll: nincs annyi közérdekű esemény, hogy valóban elég anyagot szolgáltasson mindenkinek. Én ezért tartom jónak, hogy a Mix Tv és a TVS adásán nagyjából ugyanaz a csapat dolgozik, aki tudja, mi megy be a másik adón. Adventkor volt például egy kellemetlen eset: az egyik helyi lelkészt kértem meg, mondana néhány gondolatot az adventről nézőinknek, és azután éppen őt kereste a másik szerkesztőség is, a lelkész pedig nem médiaszakértő, azt is bevállalta, úgy hogy a brassói néző, ha ide, ha oda kapcsolt, ugyanazt látta.
Ilyen körülmények között, a saját lakásán dolgozva, hogy lehet hetente műsort készíteni?
Sokan megvádolnak azzal, hogy ez a szerkesztőség családi vállalkozás, de azt kevesebben tudják, hogy milyen nehéz fizetés nélküli munkára valamennyire is hozzáértő embert találni. Az adók, ahol a mi szerkesztőségünk által készített adás megy, csak a műsoridőt biztosítják, de a technikai infrastruktúrát, a stúdiót már nem adják kölcsön. Van ugyan ingyen internetünk, de nincs rendszeres anyagi támogatásunk, amiből biztosan meg lehetne venni akár a nyersanyagot. A felszerelésük: egy számítógép, hozzá való monitor, videó, kamera, amelyet az Illyés Közalapítvány támogatásával szereztünk be. Ennek a televíziónak a működtetéséért jött létre a Brassai Társaság is.
A szerkesztőségben megfordult szakemberek száma elenyésző, illetve amikor ott dolgoztak, még nem voltak profik, sokan közülük azután végeztek mozgóképes szakot, és most Brassóban, Bukarestben vagy másutt, országos kereskedelmi és közszolgálati adóknál alkalmazottak. Nemegyszer az Áprily Lajos Főgimnázium diákjai szálltak be a munkába, ahol a szerkesztőség vezetője egyébként informatika tanár és diákszínjátszó csoportot vezet. Az első generáció munkatárs az ott működő sulitévétől kerül át a magyar adáshoz, mostanra ez az áramlás megcsappant. Legtöbbször Bálint Ferenc filmez és riporterkedik, ő szerkeszti a műsort, faggatja a stúdióban a meghívottakat és néha eljátssza a bemondót is, ha éppen nem kerül csinosabb arc.
A kilencvenes évek elején működött egy erdélyi tévéhálózat, olyan értelemben, hogy a különböző helyi szerkesztőségek hetente anyagot cseréltek egymás között, a riportfilmek videokazettán sorra járták a sepsiszentgyörgyi, udvarhelyi, csíkszeredai, gyergyószentmiklósi tévéket, az együttműködés olajozottan működött. Aztán elérkezett a Duna tévé ideje és mindenki elkezdett kifele dolgozni, meg is szűntek sorra a helyi adások, hiszen ha valaki már filmezni tud, mindjárt a magyarországi adóknál próbálkozik a tudósításokkal. A helyi adás mellett a brassóiak is dolgoznak Bukarestnek is, Budapestnek is, de hát a határon túli magyarságról szóló hírek között a 30 másodperces hosszúnak számít, ennél azért biztosan több közölnivaló lenne a térségben, mondja Bálint Ferenc, így az erdélyi tévé projektje igen tetszik neki és könnyen elképzelhetőnek, mi több, megvalósíthatónak látja. A Magyarországra küldött tudósítások jelentenék az általa működtetett szerkesztőség számára is a fenntartási költségek megtérítésének egy részét, csak hát nagy a konkurencia, a nagyobb eseményekre, mint tavaly az Áprily Főgimnáziummá avatása, számos filmező stáb érkezik a környékről, főként Sepsiszentgyörgyről, és versengve küldik az anyagokat.
Milyen adásokat szeretne készíteni, ha meglenne hozzá egy álomszerkesztősége?
Elsősorban akkor is helyi jellegét domborítanám ki. Most is megy egy általunk készített sorozat a környék műemlékeiről MÚLTkor címmel, és több éve megy a KözelKép, rajzos interjú híres, közösségformáló személyiségekről, de amíg volt időm, készítettem dokumentumfilmeket is, például a környékbeli kakaslövésekről, nem csak a híres apácairól, de az oltszakadátiról meg a székelyzsomboriról is. A dokumentumfilmjeimet 2001, 2002-ben a suceavai és a slătioarai fesztiválon díjazták. Számos ilyen sajátos jelenség van a környéken, amiről minőségibb technikával, több idővel jó munkákat lehetne készíteni. Aztán fikciós filmeket is készítettem néhány éve, a Hallgatózás és a Metamorphozis több versenyprogramban szerepelt, egy második- és egy nagy-díjjal jutalmazták, de mióta így tévézek, nem marad energiám filmekkel foglalkozni.
Milyen kritériumok szerint dől el, mi kerül be egy-egy szombat délelőtti adásba?
Az emberek előszeretettel néznek tévét, ha magukat láthatják benne vagy az őket érintő eseményekről szól. Ha tudósítást vagy riportot készítek, mindig megkérdezik, mikor kerül be adásba, de ezen kívül nem sok visszajelzést kapunk a nézőktől. A helyi közérdekű hírek, tudósítások, interjúk mellett nekem az az érdekem, hogy minél több embert megszólítsak és ezáltal egymás megismeréséhez és megértéséhez jobban hozzájáruljak.
