A Bosszúállók: Végtelen háború megtöri a megalománia átkozott matematikáját: a monumentális-szuperhősös blockbusterek általában a duplázzunk meg mindent-elven működve végül siralmas gyökvonásba torkollnak. A Végtelen háború viszont fogta az összes eddigi Marvel-filmet és hibátlanul emelte négyzetre őket.
A Fekete Párducnak nem az az egyetlen előnye a legtöbb mostanában készült Marvel-blockbusterrel szemben, hogy a képregények lapjairól a gyöngyvásznakra teleportáló szuperhősök univerzumának ismerete nélkül is tökéletesen élvezhető. Mellette szól az is, hogy Wakanda új királyának története olyan szuperhősmozi, amelyben végre nem a lassan unalmassá váló emberfeletti képességek révén való világmegmentésen van a hangsúly.
Még mindig nem jött el a képregényfilmek Ragnarökje, a Marvel-szekér roboghat tovább – Thor és barátainak legújabb kalandjai nemhogy lassítanák a tempóját, de újabb lendületes lökést adnak a kifulladás jeleit még mindig nem mutató franchise-nak és műfajnak.
Őszintén: kellett nekünk új Pókember három évvel az előző bebukása után? Vagy még egy szuperhős a Bosszúállók már így is túlnépesedett csapatába? Költői kérdések – igazából tökmindegy, mert Peter Parker újra itt van. És bár hanyatt talán senki sem vágja magát a mutatványaitól, a Hazatérés éppen megüti azt a szintet, ahol már indokolt a létezése.
Michael Bay valahol azt nyilatkozta, Az utolsó lovaggal szeretne rendezőként végleg búcsút venni a Transformers-szériától. Természetesen hozzátette: ha megkínálják egy ügyes sztorival, nem feltétlenül lesz elutasító. Az ötödik film írócsapatának viszont sikerült csúcsra járatnia a bullshit-generátort, ezért nyugodtan kijelenthetjük, Optimus fővezérék artúrkirályos kalandjánál aligha lesz nehéz jobb történetekkel kopogtatni a naplemente-fétises direktornál.
Ha valaki esetleg már végképp leírta volna magában a Warner DC-ciklusát, az valószínűleg a Wonder Woman megtekintése után sem fog sokat módosítani a véleményén. A csodanő első önálló, egészestés kalandja ugyanis a „jó" minősítést kizárólag annak fényében érdemelhetné ki, hogy nézhetőbb, mint Az acélember, a Batman Superman ellen és a Suicide Squad együttvéve.
Közeleg a nyár – amellett, hogy a hőmérséklet is emelkedik, ezt onnan is érezhetjük, hogy befutott a mozikba az első igazi nyári popcorn-etető blockbuster, természetesen ezúttal is a Marvel jóvoltából, ennél jobb felütéssel azonban talán nem is kezdődhetne a kasszasikerre utazó filmek szezonja, a galaxis őrzőinek második kalandja (kötete, albuma) ugyanis talán az eddigi legkönnyedebbre, legbefogadhatóbbra sikerült képregényfilm, ami szerencsére teljesen tisztában van vele, hogy mi is ő...
