A vérző hős és pisilő professzor – James Mangold: Logan

2017. március 3. – írta Szabó R. Ádám

A Deadpool tavaly februárban már megmutatta, a korhatáros képregényfilmeknek is óriási piaca van, várható volt, hogy a Marvel nem fogja hagyni kihűlni a forró adamantiumot, a szabadszájú bérgyilkos kalandjainak sikere után pedig nem volt kérdés, hogy hamarosan elindul a tizennyolcas (illetve tizenhatos) karikás szuperhősfilmek dömpingje. Hosszútávon unalmas és egysíkú lehet ugyanakkor ez a recept, szerencsére James Mangold filmje egyelőre remekül használja ki a magasabb korhatár-besorolás nyújtotta előnyöket.

Ha orvos nem is, varázsló még lehetsz – Scott Derrickson: Doctor Strange

2016. november 3. – írta Rácz Viktória

A Doctor Strange elképesztő látványvilágával és egyedi látásmódjával kielégíti a Marvel-rajongók igényeit, ám akik úgy érzik, hogy kiégtek már a képregényfilm-ipartól, azok nem ebben a filmben találják meg a megváltást.

Az őrület határán – Sam Liu: Batman: The Killing Joke / Batman: Gyilkos tréfa

2016. augusztus 16. – írta Pernecker Dávid

Alan Moore klasszikusa egész estés animációként született újra, de sajnos ki kell várni, amíg megtanul járni.

Az antagonisták is csak szeretetre vágynak – David Ayer: Suicide Squad / Öngyilkos osztag

2016. augusztus 3. – írta Rácz Viktória

Megérkezett a várva várt Öngyilkos osztag, hogy megmentse a DC-filmek becsületét a Batman Superman ellen csúfos bukása után. Az alapötletben rengeteg volt a potenciál, hiszen a DC-képregények összetett és izgalmas gonoszai remek alapanyagot kínálnak egy ütős filmhez. Az előzetesek őrült és pörgős filmet ígértek, amit félig-meddig sikerült is megvalósítani, mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket.

Apokalipszis kamasz lovasokkal – Bryan Singer: X-Men: Apocalypse / Apokalipszis

2016. május 19. – írta Sándor Anna

Amikor a 2000-es, első X-men film a képregény szövetei közül kiemelte a másság és az elfogadás szálát, tudatos tematikai pályára állította a későbbi folytatásokat is. Az olyan nagy sztorik feldolgozása során viszont, mint A főnix halála, Az eljövendő múlt napjai vagy most az Apokalipszis is, az alkotók rendre ugyanabba a hibába esnek, pedig csak hagyni kéne tisztességesen kibontakozni a drámai szálakat, és nem alárendelni őket a B-kategóriás forgatókönyveknek és fináléknak.

All-superhero gálameccs – Anthony és Joe Russo: Captain America: Civil War / Amerika Kapitány: Polgárháború

2016. május 5. – írta Csiger Ádám

A Polgárháború papíron a korábbi két Amerika Kapitány-film következetes folytatása, de inkább a Bosszúállók-duológia sequelének érdemes tekinteni, mivel nem csak egy hagyományos trilógiazáró harmadik rész, s nem is pusztán egy újabb installáció egy jól bejáratott franchise-ban, hanem a Marvel teljes filmes univerzumának továbbgondolása, sőt, szintlépés az akciómozik történetében.

Komplexusos álpróféták párbaja – Zack Snyder: Batman vs. Superman: The Dawn of Justice / Batman Superman ellen: Az igazság hajnala

2016. március 27. – írta Szabó R. Ádám

Közhelynek számít képregényes körökben, hogy a DC karakterei rendszeresen apa-komplexusokkal küzdenek: Batman és Superman is korán megárvult, aztán egész szuperkarrierje során apjának nyomdokain akar haladni. A legújabb DC-filmen azonban nem csak a sztori szintjén érződik az elődök görcsös utánzása: a Marvel aranytojásokat tojó tyúkjai, a Bosszúállók sikerét látva a konkurens stúdió is úgy döntött, ideje hadba állítani az Igazság Ligájának tagjait, és szembeszállni a Marvel egyeduralmával, de elvonatkoztani, egyedi tartalommal feltölteni saját szupercsapatukat nem sikerült.

Remekbe szabott jóvátétel – Tim Miller: Deadpool

2016. február 16. – írta Szabó R. Ádám

Végre igazán felnőttkorba érkezett a szuperhősfilmek műfaja, és most nem arra gondolok, hogy sötét, kilátástalan, netán iszonyú drámai lenne a legutóbbi Marvel-istállóbeli film, sőt: végre a műfaj hajlandó nevetni magán. Arról nem is beszélve, hogy megszületett az első ténylegesen csakis nagykorúak által megnézhető „hős” kalandjait taglaló popcornmozi, ami új löketet adhat az amúgy is lendületben lévő, de még formálódó műfajnak.

A Fantasztikus tízből négyes – Josh Trank: Fantastic Four / Fantasztikus négyes

2015. augusztus 13. – írta Szabó R. Ádám

Egy hónap sem telt el azóta, hogy egy olyan Marvel-szuperhősfilm került  mozikba (A Hangya), amelyet egy hollywoodi bérmunkás rendező helyett olyan alkotó készített (vagy legalábbis az alkotói munka nagyját elvégezte, amíg a stúdióval összeütközésbe kerülve, végül kiszállt a projektből), aki sokkal inkább saját írású-rendezésű, szerzői kézjegyeit erősen magán viselő filmeket készített eddig a pontig. S bár A Hangya kritikai és közönségsiker is lett, némi hiányérzetet hagyott maga után, és kérdéseket annak kapcsán, hogy mégis milyen lett volna a végeredmény, ha az eredeti alkotó teljesen szabad kezet kapott volna a producerektől.

Hangyányi csalódás – Peyton Reed: Ant-Man / A Hangya

2015. július 20. – írta Szabó R. Ádám

Szegény Hangyaember! Nagyon kétlem, hogy bármikor is valakinek ő lett volna a kedvenc szuperhőse a Bosszúállókból, amikor még csak a képregények lapjain mentette meg a világot a szuperhőscsapat. Ez pedig nem is csoda: Vasember, Hulk, Thor és a többiek mellett hogyan rúghat labdába egy olyan hős, aki különleges kosztüme segítségével hangyaméretűre képes zsugorodni? Ja, meg hangyákat irányítani.