Aki mer, az nyer – A 20th Century Fox stúdió története II.

2011. augusztus 26. – írta Szalay Dorottya

A kezdeti gondok ellenére az összeolvadás igen kedvezően festett, hiszen az egyesülést megelőző évben a mérleg másik oldalán helyet foglaló 20th Century Pictures még kitermelt egy Oscar-díjra jelölt produkciót, mely a paktumot követően lépéselőnyhöz jutatta a korábbi üzleti stratégiát felülbíráló vezetőket.

A hatalmasok játéka – A 20th Century Fox stúdió története I.

2011. augusztus 19. – írta Szalay Dorottya

A 20th Century Fox története az általa gyártott blockbusterek fordulatos szüzséjével vetekszik: a véletlen balesetek, korai halálesetek éppen olyan döntő mértékben befolyásolták sorsának alakulását, mint a filmipart globálisan átformáló technikai invenciók vagy az egész világot sújtó politikai és pénzügyi válságok. A többször is csődközeli mezsgyén egyensúlyozó vállalat – bukások ide vagy oda – immáron 30 éve fürdik a véget nem érő happy endben.

A mozi fenegyerekei visszavágnak – A Universal stúdió története III.

2011. március 18. – írta Csiger Ádám

Noha a 60-as években még Alfred Hitchcock is a Universal rendezője volt, az amerikai moziközönség gyökeres megváltozása, valamint a stúdiófőnökök és a stúdiórendszer maradisága miatt bekövetkező általános recesszióból e cég sem maradhatott ki. Amikor viszont a 70-es években a „mozifenegyerekek” feltámasztották Hollywoodot, a reneszánsz számos pionírja – Coppolától Spielbergig – készített kasszasikereket a Universalnak.

A birodalom bukása – A Universal stúdió története II.

2011. március 16. – írta Csiger Ádám

Noha a Drakula és a Frankenstein nyomán készült horrorszériája ideiglenesen távol tartotta a csődtől a Universalt, az alapító Carl Laemmle 1936-ban elvesztette stúdiója irányítását. A sűrűn cserélődő tulajdonosok és igazgatók a továbbiakban maradtak a kaptafánál, és eleinte biztonságosabb presztízsfilmeket, majd azok sikertelensége után tucatgyártott B-filmeket készítettek. E kockázatkerülő üzletpolitika ráadásul egybeesett a klasszikus hollywoodi film kifáradásával és válságával.

Drakula háza – A Universal stúdió története I.

2011. március 14. – írta Csiger Ádám

A Universal a második legrégibb aktív hollywoodi filmstúdióként egyidős az amerikai filmiparral, 99 éves történetén keresztül a mozgókép evolúciója is végigkövethető. Pedig az alapító, Carl Laemmle kicsiben kezdte: a Universal a „Kicsik” egyike volt, és mivel nem tudott versenyezni az „Nagyok” szuperprodukcióival, egy ellentmondásos rétegműfajhoz, a horrorhoz nyúlt, leginkább emblematikus filmjei így a Drakula és a Frankenstein nyomán indult horrorciklus opuszai.

Glamúrból fantomlétbe – Az MGM stúdió története III.

2011. január 31. – írta Soós Tamás

Habár az amerikai álmok melegágyának és sikersztorijának számító MGM az 50-es években látszólag második aranykorát érte, az évtized második felétől lassú, de biztos hanyatlásba kezdett. Neve az Oscar-díjak helyett a gazdasági rovatok főszereplője lett, ám a szomorú leépülés mögött továbbra is változatos MGM-portré rejlik.

Aranykor a szivárvány alatt – Az MGM stúdió története II.

2011. január 28. – írta Soós Tamás

A 30-as évek elején megkezdődött hatalmi és személyi változások 10 év alatt a stúdió profilját is megváltoztatták: a 30-as évek végén a sztárgárda, a 40-es végére pedig a produceri szekció is lecserélődött. Azonban a változások és a válság ellenére az MGM Hollywood első számú stúdiójának számított.

Egy birodalom születése – Az MGM stúdió története I.

2011. január 26. – írta Soós Tamás

A nagy stúdiók Tiffanyjának kikiáltott MGM története, berendezkedése, újításai és profilja Hollywood aranykorának sorsfordulóit és „művészetfilozófiáját” tükrözi. Az eszképista szórakoztatással és a sztárok hadával egyenértékű MGM neve egyet jelentett ezzel a korszakkal, azonban sajátos önmitológiája és nosztalgikus-konzervatív értékrendszere mégis összetettebb képet és sajátos pozíciót biztosít a stúdiónak, mintsem hogy pusztán kor felnagyított szimptómája legyen.

Kamaszfiúk mindörökké – Az American International Pictures stúdió története II.

2010. december 10. – írta Szalay Dorottya

A tiniket megcélzó horrorok, a beach party-filmek, illetve egy-két sci-fi-próbálkozás ugyan némi sikert hoztak az American International Picturesnek, a szinte futószalagon készülő alkotások közül azonban egy sem tudott tartósan kikecmeregni a B-filmes „süllyesztőből”. Miután pedig Arkoff elsődleges célja nem az alsóbb kategóriás filmek tömegtermelése volt, a hatvanas évek elején elérkezett az idő a színvonalbeli elvárások újragondolására.

Ne untassuk a közönséget! – Az American International Pictures stúdió története I.

2010. december 8. – írta Szalay Dorottya

Az akció, az erőszak és az erotika ábrázolásának hatásmechanizmusára épülő Arkoff-formula¹, illetve a fiatalok nézői magatartásának elemzését célzó Pán Péter-szindróma² elméletének alkalmazása – mely mára elcsépelt alaptörvénynek számít a szórakoztató filmeket gyártó stúdiók körében – az 50-es évek Amerikájában kiugrási lehetőséget biztosított a kor legkülöncebb minimoguljának, az American International Pictures-nek.