Stephen J. Anderson, Don Hall: Winnie the Pooh / Micimackó Stephen J. Anderson, Don Hall: Winnie the Pooh / Micimackó

Gyerekekből felnőtteknek

Stephen J. Anderson, Don Hall: Winnie the Pooh / Micimackó

ÉRTÉKELD A FILMET!
Micimackó
Stephen J. Anderson, Don Hall
2011

A Filmtett szerint: 9 10 1

9

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Kétféle hagyomány közül kellett választania a Disney-gárdának a legújabb egészestés Micimackó elkészítésekor: a szülői zsebet megcélzó „cuki-színes-vegyük-meg”-franchise folytatása, vagy az eredeti A. A. Milne-gyerekkönyvek adaptációja. Megnyugtató látni, hogy a 3D és számítógéppel generált képek riasztó méretű térhódításának korában a rajzfilmóriás képes volt egy valódi, gyerekeknek szánt, a szó minden értelmében mesefilmet létrehozni, amely felnőttes kétértelműségek és agresszív szuperhősök nélkül is élvezetes maradt.

Az eredetekhez való visszatérést valószínűleg a nézőközönség azon része fogja legjobban értékelni, amely Micimackót kisgyermekként, könyvekből ismerte meg. A visszafogott, idillikus rajzok E. H. Shepard vízfesték-illusztrációit idézik, távol a korábbi széria képi és narratív szempontból is harsányabb, egyértelműbb, butítottabb verzióinál, melyek a jegybevételeket kísérő játéktárgyként is hozzájárultak a mesehősök popularizálásához, valamint a stúdiónak is jó pénzt hoztak a konyhára. Ez a rajzfilm ennél sokkal arisztokratikusabb, ezért előreláthatóan inkább presztízst, mint kasszasikert fog jelenteni a Disney-nek. Előszöris az alig egy órányi hossz fel nem higítása már eleve tiszteltet érdemel. Sikerült ugyanis hű maradni a Micimackó-történetek egyszerű, de semmiképp sem infantilis hangneméhez, a címszereplő elkerüli a rivaldafény kisajátítását, s a központi kaland sem válik nagyszabású felderítő hadjárattá, amely a fejlődésregények sémájára emlékeztetve a legrosszabbat és a legjobbat is kihozza a váratlan helyzetbe került szereplőkből. Az üdítően ötletes, gyermekfantázia szülte események hétköznapiságukban is magukkal ragadóak, a médiából ömlő adrenalin-hajhászás helyett a fenntartható, napi játék örömét promoválva.

Kép a Micimackó című filmből

A legdicsérendőbb viszont a Micimackó annak ellenére is vicces volta, hogy sikerült elkerülnie az animációk legnagyobb betegségét, a képi humor eluralkodását a narratíva fölött. A legtöbb középszerű rajzfilmben ugyanis úgy tűnik, a sztori csupán az a szál, amire a Tom-és-Jerry-színtű gegeket biztonságosan fel lehet fűzni. Ezzel szemben a Micimackóban nincs kétsébeesett zuhanás, sem karikírozott utalás egyéb kortárs műfaji megoldásokra, viszont így is képes mosolyt csalni a kicsik arcára – és ébren tartani a nagyokat. Ha még a musical-részek is ritkábbak lennének, és nem kellene Kangát idézve arra vágyjunk, hogy „most inkább csendben ünnepeljünk”... az lenne az igazi!

Kép a Micimackó című filmből

A rendezővé avanzsált Stephen Anderson és Don Hall érezhetően az animációs részlegen nőtt fel, ugyanis magabiztosan aknázza ki a rajzfilm fiktív létéből származó tulajdonságát: egy önreflexív vonallal emeli meg a film színvonalát. Ahogy a mesekönyvek a papírlap írásra és rajzra egyaránt való alkalmatosságát egyszerre használják a teljesebb megértés érdekében, úgy Micimackó textuális előzményeit és ennek médiumát egyszerre viszi vászonra, az animáció diegetikus világába. Így létezik, hogy a történet a könyvből nemcsak kiindul, de minduntalan vissza is tér hozzá – hol úgy, hogy Micimackó belebonyolodik a betűkbe, hol Tigris szól bele a mese folyásába a narrátor szavába vágva, míg Bagoly, elgondolkozva a hallottakon, visszaviszi a történetet, valahogy úgy, ahogyan olvasás közben visszafordít az ember, vagy ahogyan visszateker a videóba, ha valamiről lemaradt.

Kép a Micimackó című filmből

Mindezt összevetve, a Micimackó a nyár egyik legüdítőbb mozgóképes élménye. Lehet, hogy ritkán kell rajzfilmet nézni ahhoz, hogy értékelhessünk egy ilyenfajta animációt, és lehet, hogy a betűhöz való visszatérés előrevetíti a tömegfilm narratíva-krízisének megoldását, de a mesefilm korhatártól függetlenül való élvezhetősége tény. Ha pedig arra a naiv kis világra, amelyet Bagoly, Malacka, Füles meg Róbert Gida képviselnek oly egyénien és színpompásan, valamikor majd szintén ilyen nosztalgikus tisztelettel emlékeznek valamikori nézői, akkor a tanulságot máris sikeresen levonta az ifjú generáció.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Micimackó

Micimackó

Színes animációs film, családi, 69 perc, 2011

Rendező: ,
Szereplők: , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

9

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg