Hosszú idő után újra egészestés, gyerekeknek szóló animációs filmet láthatunk a mozikban, a Berg Judit forgatókönyve alapján készült Lengemesék kedves és szerethető figurákat mutat be, történeteik az egész család számára érdekesek.
Berg Judit József Attila-díjas szerző minden korosztályt elbűvöl meséivel, a nagysikerű Rumini sorozatért 2007-ben Az Év Gyermekkönyve Díjjal tüntették ki. A Lengemesék című négykötetes sorozata az évszakok mentén szerveződik, szereplői Füttyös Vilkó és a lengék. A történetekből most egészestés animációt rendezett Pálfi Zsolt, a forgatókönyvet Berg Judit írta, a látványterveket Timkó Bíbor készítette.
A Lengemesék néhány epizódja már ismerős lehet egyeseknek, ugyanis a Magyar Média Mecenatúra támogatásában animációs sorozat készült belőle. A széria 2014-ben 6 részre kapott támogatást a médiatanács Macskássy Gyula-pályázatán, 2016-ban pedig újabb 7 epizódra a Dargay Attila-pályázaton. A 64 perces film sok animációt felhasznál az eddig elkészült sorozatból, de a történet teljesen megújult. Az animáció főként a kis korosztálynak – bölcsődéseknek, óvódásoknak, kisiskolásoknak – szól, de a szülők számára is élvezhető családi film. A rendező nem alkalmaz olyan hanghatásokat, látványvilágot és dramaturgiát, ami a kisgyerekekre negatívan hatna.
A Lengemesék a Pannónia Filmstúdió fénykorában készült Vízipók-csodapók rajzfilmsorozat világát idézi meg, a gyerekek feltérképezhetik a vízi világot és a nádast: a történet ugyanis a Nádtenger őrzőit, a lengéket mutatja be, a főszereplő Füttyös Vilkó, aki már nagyon szeretné, ha bebarnulna a haja és őrző lehetne. A lengék akkor válnak őrzőkké, ha a zöld hajuk barna színűre vált, innentől kezdve felnőtteknek számítanak. Az őrzők nádirigón repülve pásztázhatják a területet, csónakázhatnak és veszély esetén buzogányokat vethetnek az ellenségre. Vilkó barátai már zöldes-barnás hajúak, de az ő lobonca egyáltalán nem változik, élénk zöld színű marad. Ez azonban nem bátortalanítja el, sőt, ő a legleleményesebb és legaktívabb lenge a csapatból: repülő eszközt fejleszt, majd megépíti az elsüllyeszthetetlen hajót használt műanyag palackból. Míg a többiek ünnepelnek, Vilkó megmenti az ebihalakat és kifigyeli a harácsokat, akik el akarják foglalni a Nádtengert. A kis, vörös, kerekfejű, morcos harácsok nem szeretnek dolgozni és a hattyúkkal társulva akarnak támadást indítani a lengék ellen. Vilkó vezetésével a lengék legyőzik a harácsokat és minden jóra fordul.
Fontos kiemelni, hogy a Lengemesék nem olyan értelemben vett klasszikus mese, ahol a jó legyőzi a rosszat és a gonosz elnyeri méltó büntetését, itt semmi nem teljesen fekete vagy fehér, hanem inkább „szürke”. Vilkó, ha megszegi a szabályokat, büntetést kap, de a Nádtenger védelmében tanúsított bátorságáért Sulyom király is elismeri. A siklók nem hódolnak be a lengéknek, de amikor össze kell fogniuk a harácsok ellen, akkor segítenek. A harácsokat Sulyom király nem zárja be, hanem békét köt velük a küzdelem után.
A film hangi világa nagyon egyedi, zeneileg csak akusztikus népi hangszerek szólalnak meg: sok fúvós, pengetős, vonós és ritmushangszer csendül fel. Fejér Simon Pál zeneszerző fülbemászó, játékos dallamokat írt a meséhez, melyeket nemcsak a gyerekek dúdolhatnak. Az animáció látványvilága Timkó Bíbor illusztrációira épül, izgalmas zöld világ kel életre a szemünk előtt, a rajzok kicsit egyszerűek, de szerethetőek. Az animációs munka is feltűnés nélküli, mondhatnám gyerekbarát, az előtér jól elkülönül a statikus hátterektől, nincsenek gyors vágások. Aki nem a klasszikus amerikai animációs film rajongója, abban talán hiányérzetet kelthet a képek, a rajzok erős digitalitása, jól esne „kézművesebb” képeket nézni.
A történetvezetés szempontjából azonban a Lengemesék szembemegy a nyugati hagyományokkal, nem egy akcióra épülő mesefilmet láthatunk, hanem a Nádtenger mikrovilágának egyfajta felfedezését. Sok kis esemény szövődik bele az egyórás animációba, éppen annyi szereplőt mozgat, ahányat egy kisgyerek is be tud fogadni egyszerre, a történet jól követhető a könyvek előzetes olvasása nélkül is.
