A tokaji aszú brand, hungaricum, akárcsak Puskás Ferenc életműve. Valószínűleg mindenkinek van kötődése hozzájuk a magyar nyelvterületen. Ezek a hívószavak még azokból is valamiféle azonosulás-érzetet váltanak ki, akik egyáltalán nem isznak bort, vagy akiket egyáltalán nem érdekel a futball. Érdekes, hogy Almási Tamás mindkét jelenségnek, mindkét mítosznak utánajárt.

Bár a két – tíz év eltéréssel bemutatott – dokumentumfilm már csak tárgyuk megközelítése folytán is nagyban eltér egymástól. Hiszen míg a 2009-es Puskás Hungary múltidéző módon nyúl a világklasszis labdarúgó személyiségéhez és élettörténetéhez, korabeli filmrészletek felhasználásával is élve, addig a Folyékony arany nem a tokaji borvidék több százados történetére koncentrál inkább, hanem a jelenére, és csak kicsit a múltjára és a jövőjére.

Almási Tamás dokumentumfilmes életműve általában emberi sorsokra felfűzött, ám azokon túlmutató társadalmi folyamatokat feltáró történetekből áll. A Folyékony arany sem lóg ki ilyetén módon a sorból. Három borász környezetének és történetének bemutatása világítja meg, hogy mit is jelent a XXI. század elején, az államosított földek magánkézbe kerülése után huszonöt-harminc évvel a tokaji borkülönlegesség készítése, a brand népszerűsítése. Mert a főszereplő csak közvetetten a tokaji aszú. A film ember és természet örökletes harcát és kibékülését jeleníti meg. Az, hogy a Borsodban – a CineFesten – mutatták be először a filmet, illik Almási eddigi életművéhez, hiszen a régió jócskán képviselve van filmjeiben: a Folyékony arany is javarészt a környéken, Miskolc körülbelül ötven kilométeres körzetében forgott. Sőt, már az Edda első, ’83-as feloszlásához vezető, és az azon túlmutató problémákat boncolgató Kölyköd voltam, vagy az Ózd sorozatként is futó, kordokumentumként is pótolhatatlan értéket képviselő monstre széria darabjai is a régióban forogtak. De ide köthető Almási két nagyjátékfilmje, a Ballagás vagy a Márió, a varázsló is.

A Folyékony arany szereplői tokaji bortermelők, pontosabban Tokaj környékiek, hiszen a borrégió számos hegyi dűlőt és kisebb települést foglal magába. A filmben a legnagyobb hangsúlyt Szepsy István kapja, akinek a családja már az 1500-as évektől termel bort a környéken. A Mád központú birtokon az ő személye folytán az egyik nemzetközileg is legelismertebb magyar borász igazgatása alatt zajlik tehát a munka. Kevésbé van jelen a filmben Bacsó András, a spanyol Vega Sicilia tulajdonában lévő Tokaji Oremus Pincészet vezetője. Őáltala bomlik ki leginkább a hagyományos és a korszerű borkészítés ötvöződése a dokumentumfilmben. A harmadik szereplőn, Alkonyi László egykori bölcsészen és újságírón keresztül pedig bepillantást nyerhetünk a tállyai kisbirtok, a Kaláka Pince miliőjébe. Az új életet kezdés bája, a hobbiját életmóddá változtató kisbirtokos állandó kockázatvállalása, illetve a filmben felbukkanó puli kutyája nagyon emberivé teszi a borrajongó Alkonyi figuráját. Mindhárom férfi felső kategóriás minőségre törekszik a saját módszereivel, az aszúkészítésből fakadó sikertörténetekhez azonban rögös út vezet. A természet szeszélyeinek kitett borászok földhözragadtságát megemeli, ahogy az ég jóindulatát esdik, főleg az aszúsodás pár kritikus napjában. A film javarészt ugyanis erre a küzdésre van kiélezve.

Bár a jeleneteket négy-öt éven át rögzítette a stáb, a film felépítése mégis mintha egy év leforgását idézné fel, a részek az évszakok sorjázásához illeszkedve követik egymást. Ezek erőteljes hátteret jelenítenek meg Vízkelety Márton vágóképein. Mindeközben többször egy megfeszített Krisztust ábrázoló szobor emlékeztet a természetfelettire, de Vízkelety drónfelvételein, tájképein, természetbeli közeliin, vagy éppen a borászat szempontjából riasztó seregélyinvázió fotografálásakor is sokszor érzékeljük az emberkéz alkotta rend és egy magasabb hatalom küzdelmeit. Az arcokon a remény, a reményvesztettség, az aggodalom és a boldogság beszédessége ugyanúgy megjelenik.

Almási filmje nem három egyenrangú történetet vonultat fel. A hangsúly erősen eltolódik Szepsy felé. A stáb nem csak otthonában vagy a szőlőben kapja lencsevégre a borászt, hanem külföldi útjaira is elkíséri. Almásiék a borász viselkedését a nemzetközi színtéren való szerepléseikor is követik. Borásztalálkozók, kitüntetések és egy borlicit is segítik a nézőt abban, hogy átérezze a borász-szakmához tartozó felelősség sokrétűségét. Szepsy fia is megjelenik a filmben, a hagyományt átvevő és a céget erősítő új nemzedék képviselőjeként, mint ahogy a másik borász, Bacsó András fia is felbukkan hasonló szerepben. Bevallom, kissé sajnálom is, hogy Bacsóékból kevesebbet kap a befogadó: a velük készült jelenetek azt sejtetik, hogy érdekes az ő karakterük, hátterük is. Ennek részletesebb kibontásával a Folyékony arany rétegzettsége is csak nyerne. De egy végső vágás mindig mérlegeléssel jár. Ennyi fért bele az 1 óra 18 perces játékidőbe. Egy kicsit keveslem is ezt, szívesen néztem volna még a filmet, és mint az a film utáni beszélgetésből kiderült, volt bőven anyag, rengeteg felvétel készült ez alatt a pár év alatt. De feltételezhetően azok elnyújtották volna, esetleg túlságosan szétterítették volna a művet. Ne feledjük, hogy például a Puskás-film esetében a fókusz végig egy emberen, a futball-legendán maradt.

Almási munkáját, mint kiderült, Vízkeletyn kívül, aki egyenrangú alkotótársként olykor egymaga, rendezői instrukció nélkül is készített felvételeket, Ditz Edit, a film ötletadója és kreatív producere, valamint férje, Geszti Péter is nagyban segítette. Akárcsak Ugrin Julianna, aki nem csak a Folyékony aranynak, hanem a Tititának, az előző Almási-filmnek vagy példának okáért Zurbó Dorottya dokumentumfilmjeinek is a producere volt. A zenét, akárcsak a Puskás Hungary esetében, ezúttal is Dés László komponálta, úgy, hogy zenéje megmaradt hangulatfestő elemnek: Dés ebben az esetben is inkább együtt utazik és ezáltal utaztat a filmmel, mint hogy áthelyezze annak hangsúlyait.

A Folyékony arany elsősorban nem ismeretterjesztő jellegű alkotás, de azért sokat megtudhatunk a borász-szakma szépségeiről és buktatóiról, ennek a borkülönlegességnek a talajtól, a naptól, a szakértelemtől függő szőlőjétől a borkészítésen át annak a fogyasztókig tartó útjáról. Arról, hogy mit jelent ma a „tokaji” név a világon, mit is ér ma ez a brand. Főleg, ha őrzői nem csak reménnyel bírnak, hanem olyan hittel és tenni akarással is, mellyel a legfelsőbb polcra teszik fel tudásukat, vagy, ha úgy tetszik, művészetüket. Mert Almási filmjének szereplői erre törekednek.