–1. nap. Én már veteránnak számítok, harmadszor megyek szerencsét próbálni a Filmtest–Duma Műhely alkotótáborba. Most elhatároztam, hogy díjnyertes filmet rendezek. Zseniális filmtervem van! A film egy gyönyörű panorámával fog kezdődni – ezt a hatalmas, széles totált egy vízesés közepéből, habzó, zubogó víz hangjával fogom felvenni –, aztán következhet a dráma.
Két zöldfülű városi turista eltéved egy barlangban, aztán jön a medve, és üldözőbe veszi őket. Nagy az ijedtség, futás! Átpréselik magukat néhány sziklarésen, és csodák csodája, megtalálják a Föld középpontját. Ja, a turisták közül az egyik fiú, a másik lány, és mire ideérnek, természetesen egymásba is szeretnek – de ezt nem közhelyesen fogom ábrázolni, hogy cuppcupp meg ilyenek, hanem mint izé… abban a filmben… Ingrid Bergmannal… az a csókjelenet, amikor nyílnak az ajtók sorozatban… Szóval izé, nagyon szubtilis lesz. Kár, hogy csak 10 nap a tábor, de hát lehet ebből egy 10 perces miniatűr remekművet faragni annyi idő alatt. Csak elég gyorsan fussanak a medve előtt… Nah, megyek csomagolni.
0. nap
Megérkeztünk. Egy hatalmas juhászkutya fogadott a panzió kapujában. Nem harapott, de a hangerejével nincs gond… Az egyik szervezővel dumálgattam szobaelosztás után. Kérdem, mivel foglalkozik. Azt mondja, a Filmtestnél dolgozik, szerkesztő. Az meg mi? – kérdem. Hát egy folyóirat; ott hátul az asztal alatt találsz egy dobozban pár archív számot – válaszolja. Ezt a tábort tényleg egy folyóirat szervezi?
1. nap
Rémes, mintha csak péntek 13. lenne, pedig hétfő van és 5-e… Szemhunyásnyit sem aludtam az éjjel: a folyosóról kiszellőztethetetlen borgőz árad be az ajtó alatt, csöpög a csap a fürdőszobában, ami ráadásul visszhangzik a szomszéd csoportvezető amúgy is híres hortyogásától. És tömegnyomor van: haton alszunk egy szobában. Négy matracon. A reggeli kevés volt. Utána a rendezők csoportvezetőjével kellett leülni a filmterveket megbeszélni. Hiába mondtam, hogy az teljesen rendben van, úgy zseniális, ahogy van, nem hagyta magát. Csak annyit kérdezett: ha volna is valaki olyan esztelen, hogy rábízná az operatőrcsapat egyik tagjára a kamerát, és megengedné neki, hogy beálljon vele a vízesés tetejébe, a folyó közepébe – hogy fogom felolvasztani a jeget? Elvégre február van, for gádsz szék! Nagyképű, Ausztráliába disszidált rendező! Ő már befutott, neki könnyű – de hát tudja, hogy a gyártásnak az a dolga, hogy mindent megoldjon! Bár… lehet valami igaza…
2. nap
Három év után megértettem a Duma Műhely kifejezés jelentését. Legalábbis ma intenzíven dumáltunk a disszidált rendezővel a könyvekről. Annak az arrogáns alaknak semmi sem tetszett. Aszongya: honnan szerzek medvét? Hát barlangból. Melyikből? Há ma elmegyek terepszemlézni. És láttam már medvét életemben? Láttam hát, a vásárhelyi állatkertben kettő is van. De miből gondolom, hogy a medve a párt fogja meghajkurászni, és nem az operatőrt, a mikrofonost vagy épp engem? Hát… majd úgy ébresztjük fel, hogy a pár legyen az első, amit meglát. És ha újra fel kell venni a jelenetet? És miből gondolom, hogy találok két színészt, aki nem bánja, ha az a csinos kis barnamackó esetleg utoléri és megsimogatja? És egyáltalán hogy akarok egy barlangot bevilágítani? Ez egyszerűen szörnyű. Ennek az alaknak semmi sem elég jó. És nem találok stábot magamnak: amikor valaki elolvassa a forgatókönyvet, fejcsóválva visszavonul! Mi a baja itt mindenkinek?!
3. nap
Véglegesítenem kellett a forgatókönyvet. Holnap forgatok. A kezdőtotált a harmadik emeleti teraszok egyikéről fogom felvenni. Vízcsobogás alig lesz alatta, csak ami a közeli mosdóból kihallszik. De annak megrázó drámai ereje kell legyen. A két városi turista barlang helyett a mezőn téved el – azt legalább nem kell bevilágítani. Találtam is egy jó nagy mezőt a következő falu határában. Lemondtam a medvéről is, inkább juhászkutyákra hagyatkoztam volna, de így sem vállalta a munkát a színész, sem az operatőr, sem a mikrofonos. Úgyhogy megegyeztünk, majd valami titokzatos, láthatatlan dolog elől fognak menekülni, mint a The Blair Witch Projectben. (Apropó, miért nincs ebben a táborban kaszkadőrcsoport is?) A sziklarésnek sincs így már nagy értelme, úgyhogy a Föld középpontja egy nagy tó lesz. Azt is találtam. A szereplők majd csodálkoznak egy nagyot rajta, aztán jöhet a cuppcupp is a végén. Állítólag kevés az idő az ajtós trükkhöz. Le vagyok törve. Bájdövéj, tetszik nekem az egyik színésznőcske. Ma este szerencsét próbálok.
4. nap
Nem jött össze. Akkora maflást kaptam tőle, mint rég az ideje. Pedig buli volt, táncoltunk s még ivott is. És is iszogattam egy kicsit. Még jó, hogy nem nyáron van megint a tábor: a forralt borocska finomabb, mint a sör, amit tavaly vedeltünk… Summa summárum, fáj a fejem, a suttogás is ordításnak hallszik innen belülről, s azt hiszem, az éjjel kiábrándulásomban megöleltem a vécét. Na de nincs most több időm írni, rohanok forgatni. A stábom összeállt, másfél órája csak rám vár.
5. nap
Megvolt tegnap a forgatás, ma pótforgattam is. Most vágunk reggelig. A forgatás izgalmas volt, és jól sikerült. Főleg a menekülős rész. Amikor ezek ketten szaladni kezdtek, honnan, honnan nem, mégiscsak utánuk eredt kilenc jól megtermett, borzas juhászkutya… Alig bírtuk követni a kis csapatot, az operatőr, a hangos meg én. Ráadásul megenyhült az idő, a hó elolvadt, és a színészek nyakig lucskosak és sárosak lettek. Aztán vigyáznom kellett, hogy egész nap, amíg a felvétel tart, ugyanabban a lucskos és koszos göncben legyenek, különben hogy is nézne ki… A mai pótforgatáson összevesztem az operatőrrel. Alig tudtam beparancsolni a tóba, hogy onnan készítsen egy misztikusan ringó felvételt a Föld közepéről. Kár, hogy 5 fok volt, s az összes kép berezgett… De így akkor varázslatos helyett félelmetes lesz a világ közepe, úgyhogy gyorsan felvettünk pár közelit a színészek arcáról, amint meglepetten és gyanakodva kémlelik, amit találtak ugyebár. Jól sikerült: ezek a képek is folyamatosan remegnek. Rohantam is. Hajnalig enyém a vágó. Csak tudnám, hogy került ide ennyi bunkó lány, aki a monitort sem tudja megkülönböztetni a tévétől… Nehéz, nehéz…
6. nap
Délig aludtam. A vágás kész, beadtam a filmet a hangba. Oda is muszáj volt idegen csoportvezetőt importálni?! Micsinájjak, ha ő csak lengyelül meg angolul tud? Én is tudok egy csomó nyelvet, de az mind magyar… izomlázam lett, mire elmagyaráztam neki, hogy mit akarok, de végül valahogy csak meglett. Aztán rájöttem, hogy túl hosszú az egyik snitt, s visszasírtam magam a vágóba, csak egy félórácskára. Kidobtuk a pluszot, úgyhogy megint mehettem vissza a hangba. S akkor paff! áramszünet, az összes gép meghalt. Na a hangcsoport azt kellett volna felvegye, azokat a cifra káromkodásaimat egy néprajzi tárgyú dokfilmhez… még a rendíthetetlen nyugalmú lengyelnél is kiborult a bili, valamit morgott, de csak annyit értettem belőle, hogy „o kurrrvá…” Vajon ez magyar eredetű szó a lengyelben vagy lengyel eredetű a magyarban…? Megvan! A következő táborban nyelvészeti témájú dokut fogok forgatni!
7. nap
Én már végeztem, úgyhogy lazulok. Kimentem két másik forgatásra is, segíteni a rendezőknek, de valamiért nem örültek a tanácsaimnak. Pedig én már elkezdtem a filmsulit Kolozsváron, ők meg sehol sincsenek, az egyik villanyszerelői technikumot végzett, jobb lenne világosítónak… bár a stábja szereti, minden este együtt vacsoráznak. Mindjárt kezdődik az esti vetítés. Valami francia anyaszomorító filmet akarnak megint bemutatni… még szerencse, hogy utána buli lesz, és van forralt bor a bárban…
8. nap
Unatkozom. Beültem a filmológus csoportba. Őket nem ismertem eddig. Folyton bezárkóznak egy szobába, és csak enni dugják ki az orrukat. Nem értem, hogy bírják. Egész délelőtt filmtörténeti izéket hallgatnak. Hogy ez mire jó…?! Megnéznek egy-egy elfelejtett, ócska filmet, aztán órákig dumálnak róla… Délután meg cikket írnak a tábori lapba? Mindez semmi! Rendező legyen az ember gyermeke, ne firkász!
9. nap
Csak két percre ugrottam fel a szobámba, írni pár sort, és kisebb fajta illatfelhőbe bugyolálni magam: buli van! Azelőtt megvolt a nagy vetítés. Összegyűltünk mind, plusz egy sereg falusi, úgyhogy pállott tyúkólillatban néztük meg a tábor során készült filmeket. Hát igen, lett néhány jobbacska, az animátorok kitettek magukért, de a többi között is akad partiképes… Az én filmemnél az egyik gyerek felsikoltott, és egy nénike hátrafordult, és megkérdezte, hány darabban sepertük össze a hőseimet a juhászkutyák támadása után… Nagyon elégedett vagyok.
10. nap
Itthon vagyok, ejsze. Még nem vagyok biztos benne, mert sokat és sokfélét ittunk az éjjel. Nemtom, ki rakott fel a buszra, de hálás vagyok neki. Nagy volt a szívfájdalmam: kedvenc színésznőm egész éjjel mással táncolt… Már nem láttam tisztán, hogy kivel, úgyhogy nem tudtam, kit döngessek meg… Itthon furcsa. Elszoktam még a párnámtól is. Vissza akarok menni! Azért jó tábor volt! Na megyek aludni…
+194. nap
Tábori filmem, A csíkszentrettenetesi rettenet bekerült az Alternatív Filmfesztivál versenyprogramjába. Nem nyert. Pedig szerintem nagyon élethű volt. Főleg a két színész arcjátéka… meg a kutyák.
