Ha június eleje és Kolozsvár, akkor TIFF. És ha TIFF, akkor kezdődik a para: mit válasszak a négyszázezermillióhatvansok (na jó, csak vagy 200) film közül? Hátha tudunk segíteni.*
Ivan I. Tverdovsky: Zoologiya / Zoology
Semmit sem tudok erről a rendezőről, sőt, a szekció is vadiúj (fujj, az Alt.Rom.Com, a romantikusvígjátékos az) –, de ha egy film egy idősödő nőről szól, akinek egyszercsak farka nő (és ne tessenek arra gondolni: ez a farok hátul van, mint a cicáknak meg a kutyusoknak), akkor az instant érdekes. Számomra nem is kérdés, hogy megnézem-e, inkább csak arra vagyok kíváncsi, hogy van-e valami köze Márquez Száz év magányához? (jbn)
Ole Bornedal: Dræberne fra Nibe / Small Town Killers / Kisvárosi gyilkosok
Jó hír: Dánia egyik legnagyszerűbb nemdogmás filmes exportterméke, Ole Bornedal sok év – és egy siralmasan gyenge amerikai vendégdirektorkodás (The Possession / Démoni doboz) – után hazatért. A TIFF-en Criminali de provincie címmel vetített filmben két középkorú férj dönt úgy, hogy lecserélik feleségeiket valami újra, így felbérelnek egy orosz bérgyilkost, hogy végezzen az asszonykákkal. Csakhogy alulbecsülik a nejeket, így aztán ők kényszerülnek menekülésre. A műfajmegjelölés ugyan vígjátékot is ígér, ám remélem, hogy Bornedal nem viszi el gagyiba a filmjét, hanem inkább a nagyszerű Nattevagten / Éjféli játszma képi és narratív cseleihez hasonlókat láthatunk majd (legelőször ma este, negyed kilenctől a Studházban). Mindenképpen biztató, hogy a Határok nélkül szekcióba tették a filmet – valamint hogy benne van Ulrich Thomsen. (jbn)
Na Hong-jin: Goksung / The Wailing / Kokszongi sirató
A dél-koreai filmek mindig ünnepnek számítanak a TIFF-en (is), talán ők az egyetlenek manapság a világon, akik se nem szerzőieskednek ha-kell-ha-nem, de a műfajiságot sem intézik el fonnyadt sablonokkal. Ők komolyan veszik a filmezést, és valamiért a thriller-környéki műfajokban a legjobbak. Egy békés tengerparti faluban felbukkan egy ismeretlen öregember, ami után egyre többen halnak meg a falu lakói közül rejtélyes körülmények között. Kíváncsiak vagyunk, mit kezd a kitűnő Az üldöző (Chugyeogja) és A Sárga-tenger (Hwanghae) rendezője ezzel az ismerős, a Teorémára (és valljuk be: sok más alkotásra) hasonlító alapképlettel. Ha minden igaz, még valamiféle zombik is lesznek benne. Árnyak szekció, román címe Satul blestemat. (jbn)
Buster Keaton: A generális – Diallèle-koncert
A TIFF programjában minden évben jelen vannak a „cineconcert”-események is, ezek gyakorlatilag olyan felturbózott némafilmes vetítések, ahol a film, zene (és helyszín) összhangja valóban maradandó élményt biztosít. Idén különösen erős a felhozatal: a bonchidai Bánffy-kastély udvarán a Metropolist lehet megtekinteni a Kolozsvári Transilvania Filharmónia kíséretében, Fritz Lang egy korábbi filmjét, Az éjféli vándort (Der Müde Tod) pedig a piarista templomban vetítik improvizatív orgonakísérettel. Mi mégis egy könnyedebb, amerikai-francia párosítást várunk a leginkább. Buster Keaton gegmester A generálisa nem véletlenül az amerikai némafilmtörténet egyik legnépszerűbb filmje (a forgatás érdekességeiről és a film utóéletéről itt írtunk), a francia Dialléle trió pedig egy gitárból, egy szaxofonból és egy dobból varázsol energikus zenét a film mellé. (zb)
Jan Hrebejk: Učitelka / The Teacher / A tanárnő
Jan Hrebejk veteránnak számít (mert az is!) az első látásra könnyednek tűnő, de az érzelmeket alaposan megdolgozó, és igen emberi – egyszóval körülírva: cseh – vígjáték-drámák vagy dráma-vígjátékok zsánerében, a TIFF-re is sokadszor tér vissza. A harmincon felüliek nagy örömére az idén (is) nosztalgiásat játszunk: Pozsonyban járunk, 1983-ban, és egy lakótelepi iskolába új tanárnő érkezik. Azt hiszem, hogy a tanterem talán a legközösebb emléke kábé mindenkinek, úgyhogy nem lesz nehéz ilyen vagy olyan formában azonosulni valamivel vagy valakivel a filmben. A harminc alattiak pedig beülhetnek megnézni, hogyan zajlott az egész az átkosban. Bónuszként pedig láthatunk a filmben pár felvidéki magyar színészt is. A sok fesztiválszereplés is bizakodásra adhat okot (éppen ezért a Szupernóva szekcióban megy), a műsorfüzetben talán hamarabb találod meg Profesoara cím alatt. (jbn)
Rodrigo Sorogoyen: Que dios nos perdone / May God Save Us
A spanyol Rodrigo Sorogoyen nevét eddig két romantikus film kapcsán hallhattuk. A 8 randi (8 citas, 2008) egy tipikusan „spanyolos” hangvételű, könnyed komédia, míg a 2013-as Stockholm egy sokkal kiforrottabb, romantikus dráma, amolyan kellemes reveláció a kis költségvetésű társai között (a 2013-as TIFF-en láthattuk). A Que dios nos perdone (2017) esetében a spanyolos nyelvezet marad, de a műfaj és a téma nagyon más, akciódús, krimielemekben bővelkedő thrillerre számíthatunk. S közben reméljük, hogy Sorogoyen filmről filmre fejlődik. Két nyomozó egy sorozatgyilkosra vadászik, miközben a város terrortámadástól rettegve várja a pápa látogatását. Nem csak az idő az ellenségük, önmagukkal is szembe kell nézniük. A két főszereplő, Antonio de la Torre (Szeretők, utazók) és Roberto Álamo (A bőr, amelyben élek) a spanyol filmek kedvelőinek ismerős lehet, mindketten feltűntek már egy-egy Almodóvar-film emlékezetes mellékszerepében. (tgi)
Maple Razsa, Milton Guillén: The Maribor Uprisings
A The Maribor Uprisings (2017) című dokumentumfilmre nem azért vagyunk kíváncsiak, mert neves alkotókhoz köthető. Maple Razsa, a szlovén postszocializmussal foglakozó író és a francia operatőr, Milton Guillén egy interaktív dokumentumfilm kedvéért fogott össze, melynek témája egy szlovén városban zajló forradalom. Erre a filmre kíváncsiak vagyunk, mert a témája egész közeli: egy volt szocialista ország, egy forradalom, a jól ismert Közép-Kelet európai millió, sőt ha kicsit kutakodunk az interneten, korrupció, nepotizmus. Mindez 2014-ben, időben is közel. A történeten, a háttéren és a kontextuson kívül pedig azt is szeretnénk tudni, hogy milyen egy interaktív dokumentumfilm egy forradalomról. Vajon Molotov-koktéllal a kézben kéne beülni a moziba? (tgi)
Carte Blanche: Viva Erotica – rövidfilmek
A Carte Blanche: Viva Erotica szekció a TIFF idei, tizennyolc karikás újdonsága, igazi csemegékkel, mint például Cleo Uebelmann szinte leszbikus kultuszfilmnek mondható Mano Destrajával vagy az igazán a Mély torok (1972) által elhíresült Gerard Demiano The Devil in Miss Jones (1973) című művészi, ám egyúttal a hardcore pornó határait súrolgató alkotásával. A Candy Store, erotikus rövidfilmek a csemegék között is, amolyan igazi gourmand-oknak való. A finn Viva Erotica fesztiválon szerepelt produkciókból fognak vetíteni 50 percnyit, 16mm-es filmről, eredeti formátumban. Ezek, amolyan nehezen elérhető kuriózumok, amiktől sokat remélünk. (tgi)
Az Alien és a Giger-univerzum
Gyerekkoromban sokat forgattam az egyik MetaGalaktikát, amely tanulmányokat tartalmazott a sci-fi történetéből. Máig emlékszem egy képre: egy makett, amely arcra tekeredő szörnyűséges valamit ábrázol, mellette a felirat, miszerint ez ama bizonyos „idegen” A nyolcadik utas: a Halál című filmből. Aztán volt még egy másik kép is az első, legklasszikusabb Alienből, amely pont abban az évben került a mozikba, amikor megszülettem. Ridley Scott filmjénél nem láttam hatásosabb és plasztikus mozgóképes megfogalmazását az esszenciális idegenségnek: a totális, megmagyarázhatatlan Mástól való atavisztikusan emberi szorongásnak. A nyolcadik utas... vérbeli egzisztenciális horror, amely nagyvásznon képes igazán kifejteni a hatását – és erről meg is győződhetünk a TIFF-en, amely több más, a H. R. Giger-univerzumhoz kötődő munkák mellett – dokfilmek, más alkotások, amelyekben az Alien „atyjaként” ismert svájci művész közreműködött – elhozza ezt a közel 40 éve elavulni képtelen műremeket is. (pazs)
Az Alain Delon-esemény
Mert őt nem lehet nem várni – és mindazt, ami valamilyen formában hozzá kapcsolódik az idei fesztiválon: sajtótájékoztatót, közönségtalálkozót (ha lesz), díszvetítést és persze a Jean-Pierre Melville-retrospektívet, amelynek filmjeiben nem csak a francia mozi legnagyobb sármőrét, hanem jóbarátját, Jean-Paul Belmondót is viszontláthatjuk a kolozsvári mozivásznakon. Kicsit sajnálhatjuk, hogy a válogatásból pont A szamuráj maradt ki, a Melville-életmű egyik ékköve és Delon színészi pályafutásának egyik csúcsa, de lesz elég sok minden, ami szem-szájnak ingere a film policier hívei számára. És bár láttunk már karón varjút, illetve csalódást okozó világsztárt a TIFF-en: Alain Delon az Alain Delon, és kész. Tessék megbecsülni, abból a „nagy” színészgenerációból – RIP Roger Moore – egyre kevesebbekkel találkozhatunk nálunkfelé. (pazs)
A magyar film napja
Várjuk, mert a miénk, és várjuk, mert kíváncsiak vagyunk: szurkolunk, hogy minél több néző üljön be a terembe – illetve ki, a Szamos-partra a Kút egyik vetítése esetében. Szurkolunk, hogy borzongjanak A martfűi rém sorozatgyilkosának a mosolyától, magukra ismerjenek Ernelláék és Farkasék családi csetepatéjának bizonyos helyzeteiben, meghatódjanak a Testről és lélekről csodálatos szerelmi történetétől, együttérezzenek Az állampolgár hétköznapi hősével, diadalittasan elmosolyodjanak az Oscar-díjas Mindenki gyerekeinek bosszúján. Kezdjen dobolni a szék alatt a lábuk a Soul Exodus klezmer zenéjétől, és gondolkozzanak el a Vasgyökerek főszereplőjét és a körülöttünk elők egy részét mind a mai napig súlyos teherként nyomasztó múlton. (bk)
A román film napjai
És nem azért, hogy politikailag korrektek legyünk. Ez a válogatás évről évre egy sor meglepetéssel szolgál. A 13 nagyjátékfilmből és 14 rövid alkotásból összeállított szekcióban idén nincs éppen Cannes-ból hazatérő film, viszont több közülük a nemzetközi fesztiválokon díjazott alkotás és a premier, több ismert nagyágyú – Radu Jude, Adrian Sitaru, Alexandru Solomon, Radu Mihăileanu – legfrissebb filmjét is meg lehet majd nézni. A különleges vetítések között lesz néhány 30 éves filmtörténeti gyöngyszem – 100 de lei, De ce bat clopotele, Mitică?, Să mori rănit din dragoste de viață – és a tavaly, ugyanitt bemutatott Două lozuri. Előbbieket mozivásznon megnézni egyedülálló lehetőség, utóbbi pedig... nos nem nagyon értjük, hogy került újra műsorra, de fergeteges víjáték, bármikor szívesen újranéznénk. (bk)
* Nem tudtunk, ugye? Nem baj, naponta jelentkezünk szövegekkel, hátha akkor igen.