Számos technikai bakival és ugyanannyi jó filmmel kezdődött tegnap a 40. Magyar Filmszemle. A budapesti Mammut bevásárlóközpontot felváltó MOM park elődjénél kellemesebbnek bizonyult. Bár a jegyelővétel, a szakmai és a sajtókártyák körül a délelőtti órákban még meglehetős káosz uralkodott, a 40. filmszemle helyszínén délben már érezhetően zsongó fesztiválhangulat volt.
A szemle jóval a saját megnyitója előtt megkezdődött: bár a hivatalos ünnepség csak csütörtökön fog lezajlani, hétfőn már tortával és pezsgővel „melegítettek” a dokumentumfilmesek a DocuArt alternatív kedvcsináló találkozóján. A vetítések szintén elkezdődtek. Az első két nap a szokás szerint a dokumentumfilmeké, amelyekkel párhuzamosan tegnap lezajlott a tudományos-ismeretterjesztő versenyprogram összes vetítése (mára csak ismétlések maradtak).
Kissé átértelmezve ugyan, de idén megismétlődött a 38. Magyar Filmszemle dokumentumfilmes tiltakozása. A Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete és a Magyar Dokumentumfilm Gyártók és Műhelyek Szövetsége közös közleményében arra panaszkodik, hogy „évek óta anomáliáktól terhes a szemle, mert nincs gazdája, nincs felelőse a dokumentumfilmeknek”. A szöveg szerint a filmesek mellőzve érzik a dokumentumfilmes vetítéseket, és saját magukat, mivel nem szólhatnak bele a szemle szervezésébe, a katalógus és a zsűri összeállításába, filmjeiknek nincs PR-ja és marketingje a szemlén, ezért azok nehezebben jutnak el közönségükhöz. A közlemény a dokumentumfilmesek belső megosztottságáról is árulkodik: bár tavaly tavasszal hét szervezet létrehozta a Dokumentumfilmes Kerekasztalt, amelynek elsődleges célja egy önálló dokumentumfilm-szemle létrehozása volt, több rendező végül mégis a közös filmszemlei jelenlét mellett tört lándzsát. A dokumentum vastagított betűs követeléssel zárul: „igen is, végre, önálló dokumentumfilm-szemle rendezést akarunk!”
Hogy a tiltakozás/követelés hova fog vezetni, azt nehéz megsaccolnunk, különös tény viszont, hogy több rendezőnek tegnap jegyet kellett váltania saját filmjének a vetítésére. Követeléseik jogosságát vagy helyénvalóságát a közönség nem firtatja: estére megteltek a termek, akárcsak a szokásos játékfilmes vetítések alkalmával. Láthattunk társkereső székelyudvarhelyieket Bálint Ibolya filmjében, a marosvásárhelyi AlterNative fesztiválról már ismert, ott is díjazott Csempelevelet, a kolozsvári közönségnek a Filmtettfeszt alkalmával bemutatott fideszes zsidót és nemzeti érzés nélküli anyát. A tapasztaltabb rendezők közül többek közt Gyarmathy Lívia, Kőszegi Edit, Kisfaludy András és Szalay Péter jelentkezett egy-egy újabb filmmel, de a legfiatalabbak is bizonyítottak – S. Takács András főiskolai vizsgariportja, A gyakornok – bár nem nevezhető tökéletes filmnek, energikusságával, fiatalos lendületével és izgalmas, humoros stílusával, pattogó jeleneteivel – könnyűszerrel lekörözte a vele egy tömbben vetített, Kapocs című Moharos-filmet.
A hétfői műsort a Magyar Filmklubok és Filmbarátok Szövetségének évértékelő közgyűlése, valamint egy négyes könyvbemutató szakította meg. Ráadásul úgy tűnik, az új helyszín jót tesz a plakátkiállításnak: a kiállított munkák – köztük négy, a kiállítás plakátjának elkészítésére kiírt pályázaton kiemelkedett plakát – mondhatni útba esnek, és talán így népesebb közönséget fognak vonzani, mint az előző években.
Ma folytatódnak a dokumentumfilmes vetítések. Még több jó filmet, sokkal kevesebb mozigéphibát és a tegnapi jókora csúszások elmaradását kívánjuk magunknak és a többi filmnézőnek!
.jpg)
