Egy film alkotói számára fontosak lehet a szakmai elismerés, mégis nehéz elképzelni azt, hogy örömükben ne ugranának ki a bőrükből, ha alkotásuk nézőcsúcsokat ostromolna. Ez azonban többnyire nem rajtuk múlik. Egy film nézettsége elsősorban attól függ, hogy mennyi és milyen jellegű, illetve technikai felszereltségű moziban mutatják be, valamint mennyire intenzív reklámkampányt biztosítanak a népszerűsítésére.
A forgalmazók, a bemutatásra szánt filmek esetében nem elítélendő módon azt helyezik előtérbe, hogy mekkora esélye van egy filmnek a magas jegybevételt elérésére. Tulajdonképpen ez az egy kritérium határozza meg a filmről készített kópiák számát, illetve a mozik számát, ahol a filmet játszani fogják. Általában a sztárokat és komoly látványelemeket felvonultató alkotások, illetve a széles tömegeket foglalkoztató témákat feldolgozó filmek pályáznak jó eséllyel arra, hogy sok kópiával kerüljenek ki a mozikba. A kópiaköltségek a forgalmazási költségek jelentős részét képviselik (Magyarországon egy kópia költsége több százezer forint), így ez a döntés a forgalmazás nyereségét nem kis mértékben befolyásolhatja. Egy sikerfilmnek vélt magyar alkotás általában húsz-harminc kópiával kerül forgalomba (Koltai Lajos: Sorstalanság – 37 kópia), míg más, az előzetes becslések szerint kis érdeklődésre „ítélt” film talán be sem jut a mozikba. Abban az esetben, ha egy filmről sok kópia készül, a külső szemlélő részéről is előre borítékolható, hogy azok nagy többsége a multiplexekbe kerül, és majd csak néhány hét késéssel juthat el a vidéki kisebb mozikba. Ennek a gyakorlatnak mindenképpen a kis mozik látják kárát, hiszen mire eljut hozzájuk egy film, annak reklámkampányáról többnyire már múlt időben lehet csak beszélni.
A multiplexek piaci térnyerése évek óta töretlenül növekszik, és valószínűsíthetően ez a jövőben sem fog megváltozni. Európában átlagosan a hat, vagy több teremmel rendelkező mozik vetítőtermeinek aránya valamivel több mint 30%-a az összes teremnek (az EU 25 tagállamában valamivel több mint 29 ezer terem volt 2004-ben). Egy, az OBS (European Audiovisual Observatory) által készített felmérés szerint 2003-ban a legalább 8 teremmel rendelkező multiplexek vetítőtermeinek aránya az összes vetítőteremhez képest 23%-os volt, miközben az összes nézőszámból való részesedésük meghaladta a 46%-ot. Nem nehéz belátni, hogy a nézőkért folytatott versenyből a többtermes mozicentrumok jobban jönnek ki kis vidéki társaiknál. A helyzet tulajdonképpen semmiben sem különbözik a nagy bevásárlóközpontok és a sarki élelmiszerbolt egymáshoz viszonyított helyzetétől. Ahogyan a kis élelmiszerboltoknak is meg kell találniuk a megfelelő értékesítési módot a vevők megnyerésére, úgy a kisebb moziknak is szükséges egy, a multiplexektől eltérő stratégiát megvalósítani nézőszámuk növeléséhez, és így a túlélésükhöz. Ennek Európában is egyre inkább terjedő egyik eszköze a filmkínálat összeállításában rejlik.
Mára egyre több kis moziban találkozhatunk olyan magyar, európai, vagy más országokból származó filmmel, amelyeket a multiplexek nem tűznek műsorra. Ezt a folyamatot az egyes európai államok is támogatják (forgalmazói, moziüzemeltetői támogatásokon keresztül), sőt uniós szinten is létezik egy szervezet, az Europa Cinemas, melyet az Európai Bizottság médiaprogramjának keretén belül 1992-ben hoztak létre kifejezetten azzal a céllal, hogy megszervezze az európai moziüzemeltetőknek egy olyan hálózatát, akik vállalják az európai filmek rendszeres és nagy számban való műsorra tűzését.
Nézőszám
A nézőkért folyó versenyben azonban az európai filmek, egy-egy kivételtől eltekintve alárendelt szerepet játszanak a népszerű amerikai filmekkel szemben. 2004-ben az EU 25 tagországában 1 milliárd néző váltott jegyet a mozikban, és ebből csak 26,5% választott európai filmet (2003-ban 26,8%), míg 71,4% az amerikai filmeket részesítette előnyben (2003-ban 71,1%).
2004-ben bemutatott öt legnézettebb amerikai film Európában1 elért nézőszáma (2004. évi adatok)
Az európai filmek 26,5%-os piaci részesedéséhez jelentősen hozzájárult a nemzeti filmek megerősödése is. Németországban a 20 legnagyobb nézettséget elért filmből 3 német volt, melyekkel a nemzeti filmek piaci részesedése elérte a 23,8%-ot, ami a megelőző 15 év legjobb eredményének számít. Franciaországban a francia filmek piaci részesedése 38,4%-os volt. Az Egyesült Királyságban a helyi kezdeményezésű filmek részesedése a 2003. évi 11,9%-ról 12,4%-ra emelkedett 2004-ben. Olaszországban (20,3%) és Spanyolországban (13,4%) viszont enyhén visszaesett a nemzeti filmek részesedése 2004-ben az előző évhez képest.
2004-ben bemutatott öt legnézettebb európai film Európában1 elért nézőszáma (2004. évi adatok)
Az amerikai filmek vezető szerepe Magyarországon, illetve Romániában is jellemző. 2005-ben a magyarországi mozikban elért nézőszám összesen 12,1 millió, az amerikai gyártású filmeké 8,3 millió, a magyar gyártásúaké pedig 1,9 millió volt, a multiplexekben 9,5 millió jegyet adtak el. A román moziknak 2005-ben 2,5 millió nézője volt összesen CNC (Centrul National al Cinematografei) statisztikája szerint, ebből 2,3 millióan amerikai filmeket néztek meg és csupán 63 ezer jegy erejéig voltak kíváncsiak román filmekre. A többtermes mozik 1,5 milliós nézőszámot értek el.
Magyarországi vetítések 52 hetes toplistája1 (2005. 02. 01. – 2006. 01. 31.)
Jegybevétel
AZ EU 25 tagállamában közel 5 milliárd euró jegybevételt értek el a mozik 2004-ben. Az 5 legnagyobb európai piacon (DE-893 millió euró; FR-1134m; GB-1143m; ES-692m; IT-661m) nem meglepő módon az amerikai érdekeltségű forgalmazók filmjei 64,5%-kal, míg az európai forgalmazók filmjei 35,5%-kal részesedtek a teljes jegybevételből, ami azonban tartalmazza azoknak a forgalmazóknak a jegybevételeit, melyek amerikai filmek forgalmazására specializálódtak. Románia a méretéhez képest igen rossz bevételi adatokat produkált az előző években. 2004-ben mindössze alig több mint 6 millió euró jegybevételt ért el, ami nem meglepő tekintettel a rossz moziüzemeltetői struktúrára. A romániaihoz hasonló bevételek realizálódtak a bolgár (6,4m), az észt (4,8m), a litván (4,5m), a lett (5,2m), a máltai (4,7m), a luxemburgi (~7,5m) és a szlovák (6,5m) piacokon is. Egyébként meggyőződésem, hogy átlagkereset ide, munkanélküliség oda, az elkövetkező néhány évben robbanásszerű fejlődésnek leszünk tanúi a vetítőtermek számában és koncentráltságában Romániában. A magyarországi mozik jegybevétele 42,5 millió euró volt 2004-ben, amihez hasonló eredményeket ért el Csehország (34,1m) és Finnország (51,8m).
Forgalmazott filmek száma
Az egyes európai országokban forgalmazott filmek számában jelentős eltérések mutatkoznak. Ezek az eltérések elsősorban a piac méretének, a forgalmazói jelenlét intenzitásának és a terjesztési struktúrának tulajdoníthatók. Az alábbi grafikon a 2004-ben bemutatott filmek számát mutatja országok és származás szerinti megoszlásban
Forgalmazók
2003-ban az amerikai stúdiók európai leányvállalatainak száma 55 volt, szemben a 415 európai céggel. Az európai cégek eszközértéke (3,4 milliárd euró) viszont majdnem kétszer akkora volt 2003-ban, mint az amerikai stúdiók leányvállalataié (1,5 milliárd euró), miközben a két csoport működési bevétele szinte azonos volt (EU-2,8 md euró, USA-3,1 md euró). Annak ellenére, hogy 2004-ben visszaestek a mozijegy eladások, az iparág működési bevétele 3,3%-kal növekedett. Ez a növekedés azonban elsősorban az amerikai érdekkörbe tartozó cégek számlájára írható (+9,7%), míg az európai cégek bevétele 2,7%-al esett vissza.
Az amerikai érdekeltségű cégek nyeresége 1999 óta erősen csökken (2003-ban 3,3%), miközben az európai cégeké növekedett (2003-ban 4,3%), azonban abszolút értékben ez a különbség mindössze 25 millió euró, azaz az egy forgalmazóra eső eszközarányos nyereségért folyó harcból még mindig jobban jönnek ki az amerikai érdekeltségű cégek.
Ahogyan az a cikkből is kiderült, az amerikai gyártású filmek uralják az európai piacot. Vannak olyan szakmai vélemények, melyek szerint az amerikai egyeduralom megtörésére kvótákat kellene meghatározni a mozik számára, azonban szerintem ilyen piacidegen eszközökkel nem lehet egy iparágba beavatkozni, mert annak több kára lenne, mint haszna. Talán több olyan filmet kellene piacra dobni, amely iránt a magyar, román, illetve bármely európai ország közönsége is nagyobb érdeklődést mutat, és az is szerencsés lenne, ha a film legyártását követően a producerek, rendezők legalább annyira aktívan istápolnák alkotásukat, mint azt általában a gyártást megelőzően és a gyártás során teszik. Természetesen a problémákat nem csak a gyártói oldalon kell keresni, és nem is feltétlenül a forgalmazóknál, ugyanis melyik forgalmazó, vagy moziüzemeltető hibáztatható azért, ha nem forgalmazza, vagy nem vetíti le egy „nevesincs” fiatal spanyol rendező filmjét valamelyik mozijában.
Ezekkel a problémákkal a hátralévő cikkekben foglalkozom, addig is a következők közül választhatok, ha meg akarok nézni egy, a forgalmazói piac perifériájára szorult filmet: [I veszek egy vonatjegyet Pestre és elmegyek valamelyik művészmoziba, [II várok néhány hónapot és szerencsés esetben kiveszem a szomszéd utcában lévő tékából; [III fennmaradok késő éjszaka és megnézem valamelyik tévécsatornán, vállalva ugyanakkor másfél éves kisfiam reggel hatkor jelentkező kielégíthetetlen irodalmi éhségének kielégítését, Zdenek Miller ezerszer átlapozott kisvakondos könyvének segítségével.