2020-ban a járvány miatt elmaradt, a hétvégén viszont újult erővel tért vissza a Sapientia EMTE kolozsvári Filmművészet, fotóművészet, média szakos (BA), illetve Filmtudomány (MA) szakos hallgatóinak munkáit bemutató évzáró eseménye, a First Cut. A minden eddiginél bővebb filmes válogatás mellől most sem maradtak el a videóinstallációk és fotókiállítások.
Kezdetként az alagsori stúdióban felállított installációkkal lassulhatott le a kánikulából és városi rohanásból beesett látogató, ezeket ugyanis nem lehet futólag nézni, mindenik hosszas kontemplációt igényel. A szakon Pethő Ágnes tanárnő irányításával zajló intermedialitás-kutatáshoz kapcsolódó mozgófényképek vagy mozgó állóképek a film médiumára irányítják a figyelmet, illetve keresik a határátlépési lehetőségeket más médiumok, a fénykép, a festmény, és líraiságukban akár az irodalom felé. Ferencz Zsófia Triptychonja három vászonra párhuzamosan vetített statikus beállítások sora. A természet és a város határterületein, parkokban ellesett jeleneteket egy kameraállásból rögzítette az alkotó, a hosszan kitartott snitteket szemlélve új értelmet nyerhetnek a mozgások, ritmusok, felületek, történések. Török Előd Kegyelem című egyvásznas installációja a mezőn mozgó nyájról készült fekete-fehér, statikus felvételek sora, amelyeken az állatok hol beleolvadnak, hol leválnak a tájról, hol textúrának, hol pedig egy történet szereplőinek tűnnek. A Filmtudomány mesteri másodéves hallgatói, Farkas Boglárka, Ferencz Zsófia, Incze Barbara, Miklós Nóra, Tóthpál Béla és Török Előd közös munkája a The Wind in the Trees című közösségi videóprojekt, amelyet a pandémia alatti elszigeteltségben készült felvételeikből raktak össze, és hamarosan honlap formájában is elérhető lesz. Olyan beállításokat kerestek, amelyek a mindennapok részleteiben rejlő szépséget mutatják meg, olyasmit, amin legtöbbször átsiklunk, válaszolva D. W. Griffith 1944-ből származó idézetére: „A mai filmekből a fák között keringő szél szépsége hiányzik.”
A stúdió előterében Csender Hanna Mors Somno Simillima est (A halál az álomhoz igen hasonló) című mixed média kiállítása merített el egy sötét, kontrasztos, nyugtalanító világba a fekete „dobozban” elhelyezett grafikáival és fotóival, amelyeken a képkeretbe szorított arcokat smink és háttér segítségével mozdította el az álom irányába.
Az aula előterében Mák Krisztián karanténnaplónak indult önarckép-sorozata fogadott, Bezárva címmel, mellette pedig a másodévesek Vidék című közös fotóprojektje, amelynek alkotói szülőfalujukhoz kapcsolódó érzéseikből, frusztrációikból kiindulva találták meg a sorozataik témáját.
A fotókiállítások sora az ötödik emeleten folytatódott, itt láthattuk Sárkány Hilda-Sarolta kísérleteit az emberi test és a természet közötti kapcsolódások feltérképezésére (Fúzió) és Ráduly Sándor Reptant Tarot című videóinstallációját, amelyben tableau vivant-szerűen filmezte le a tarotkártyák stilizált szereplőit, mozdulatlanul, de egy-egy mozgó képelemmel.
A járvány miatt nehezített terepen dolgoztak az amúgy is sok szervezést, szívességkérést, álmatlan éjszakákat, és főleg csapatmunkát igénylő kis költségvetésű vizsgafilmek készítői. Valószínűleg az egy éves kiesésnek is köszönhető, hogy a korábbi First Cutokhoz képest bővebbre sikerült a válogatás: 11 élőszereplős kisjátékfilmet és egy animációs kisfilmet mutattak be az aulában.
A párválasztás, szerelem és az útkeresés több filmben is visszatért témáként, ahogy a széteső-változó család és a generációk közötti kapcsolatok is. Polacsek Zsófi A madarak nem tévednek el című kisjátékfilmje az első kategóriába tartozik: főszereplője a hóbortos, madárrajongó Anita, aki a paradicsommadár hímjének udvarlási szokásait várja el az igazitól, akit kitartóan keres. A sorra kikosarazott kérők karakterei, bár csak másodpercekre tűnnek fel, markánsra sikerültek, és bátor, működőképesnek bizonyuló ötlet volt az is, hogy a cselekmény terét olykor egy jelképes színpad váltja fel, ahol a szereplők táncra perdülnek, mint a paradicsommadár.
Kádár Márk operatőri vizsgafilmjének címe Missing Light (rendezte Török Előd), ami a karácsonyi családi történetből hiányzó belső fényre, de a képekről hiányzó fényre is utal. Az iskola befejezése után külföldre készülő fia „kirepülése” előtt álló anya a felfokozott karácsonyi hangulatban, szembesülve azzal, hogy megszokott szülői szerepe hamarosan feleslegessé válik, és a családja, ahogy eddig ismerte, megszűnik létezni, hirtelen felindulásból a városi éjszakába menekül az ünnepi együttlét elől. Az érzelmi válságot találóan érzékelteti a tömbházlakás szobájának sivár, lapos fénye, egy elromlott karácsonyfa-égősor, az áramszünet miatt sötét kocsma, és a szentestére elnéptelenedett város ünnepi, de mégis távoli, személytelen fényei.
Képiró Dorottya Mielőtt kirepülsz… című kisjátékfilmje szintén családi válságot mutat be, de a szülői szárnyak alól szabadulni próbáló egyetemista lány szemszögéből. A 21 perces filmidő alatt egy hétvégi hazalátogatás pillanatait látjuk: Csillu vegyes érzelmekkel, eleve távolságtartóan érkezik haza a városból a faluba, ahol mindent túlszervező, túlaggódó anyja és rezignált apja várja. A párbeszédekre alapozó kisfilmben a lány karaktere az otthoniakhoz való viszonyulása mentén válik háromdimenzióssá: az apjával félszavakból értik egymást, kontrollmániás anyját viszont egyre kevésbé tudja elviselni.
Emma új városba költözik, ahol épp kezdi kialakítani önálló életét, amikor különös véletlen folytán egy naplóra bukkan. A naplót Albert írta a 80-as években, a kötelező katonai szolgálata előtti napokban, amelyeket megpróbált egy bakancslista teljesítésével emlékezetessé tenni. Ezt a bakancslistát ismétli meg 30 évvel később Emma, többek között csókot lop egy idegentől, aminek köszönhetően kellemes fordulatot vesz az élete. A nagyjátékfilm lehetőségét is magában rejtő alapötletből Ferenczi Edith kreatív történetvezetésű 16 percet rendezett az Egy régi napló beszélni kezd című kisjátékfilmben.
Nagy Blanka Nádasdy Ádám Adnál tüzet? című novelláját adaptálta vászonra. A kevés helyszínen játszódó, három szereplőjét végig közelről követő kamaradráma azt mutatja be, hogy néha mennyire nehéz vágyakat, döntéseket felvállalni, elvonatkoztatni annak a környezetnek a várható visszajelzésétől, amelyhez érzelmileg közel áll az ember. Különösen akkor, ha egy konzervatív értékrend mentén élő környezetről van szó, az ember pedig meleg, választottja ráadásul gyökeresen más kulturális közegből jön. A komoly témát ugyanakkor helyzetkomikummal oldotta, a férfiszerelem megmutatásához pedig jó érzékkel választott filmnyelvet az alkotócsapat: a tekintettel játszottak, ugyanis a főszereplő és titkos szerelme egy amatőr kamerával filmeznek, veszik vizuálisan birtokba egymás testét együttléteik alatt.
Török Előd Hűtő című kisjátékfilmjének egyik főszereplője valóban a címben szereplő háztartási eszköz, a másik pedig egy férfi, akinek, úgy tűnik, semmi nem okoz nagyobb örömet, mint az evés. Egyik éjszaka titkos vágya válik valóra. A 9 perces filmidő alatt sikerül végig fenntartani a feszültséget a hűtő-férfi kettőssel, amihez nagyban hozzájárul a sikeres szereplőválasztás: a film biztosan nem lenne ugyanolyan Erdei Gábor testalkata és érzékeny játéka nélkül.
Farkas Ágnes-Anna Játsszuk tovább című kisjátékfilmje hangulatában erős: annak ellenére néznénk még tovább a 24 perces alkotást, hogy nincs fordulatos cselekménye és alig tudunk meg konkrétumot a karakterekről. Két nővér és családjaik vacsoráznak a kerti diófa alatt, az idősebbik nővér aludni küldi legkisebb lányát, aki persze maradna még. Az asztaltársaság egyre jobban ellazul, egyre abszurdabb poénok hangzanak el. A kamaszok, kihasználva a felnőttek figyelmének lankadását, esti sétára indulnak, egyikük randira készül, húga pedig félti, ezért megpróbálja elkísérni. Egy nyári éjszaka eseményeit látjuk, a szereplők pedig felelősség és mámoros önfeledtség között mozognak, elég markánsan ahhoz, hogy lekössék a néző figyelmét, ugyanakkor elég nyitottan ahhoz, hogy teret adjanak a gondolatainak, értelmezéseinek.
Az igazi balkáni piacok labirintusa, a rámenős árusok, valamint a jó fogások végtelen lehetősége a vérbeli kereskedőknek mennyországot, a bizonytalanabbaknak poklot jelentenek. Ez a helyszín a háttere Makkai Zsófi abszurd és groteszk elemeket ötvöző, A kulikabát című Mándy Iván-novellán alapuló filmjének, amelyben egy lány piros kabátot keresve gyanútlanul benyit egy piaci bódé ajtaján, nem is sejtve, hogy valóság és (rém)álom küszöbét lépi át éppen. Elrajzolt, torz karakterek várják itt, akik kis dramaturgiai finomhangolással vérbő bazári horror összetevőivé nőhetnék ki magukat. Talán a lány félelmeinek megtestesülései ők, akik végül kérlelhetetlenül felülkerekednek a főszereplőn.
A család és a generációk közötti viszony kerül terítékre Kegyes Nicholas filmjében. A családi házban maradt és a külföldön élő testvér az elhunyt apa örökségén marakodik, meny és unoka különböző képernyőket bámul, valós párbeszéd nem történik. A működésképtelen családot még az sem zökkenti ki különösebben, hogy a nagyapa fogja magát, és feltámad. Folytatják az életüket, mintha mi sem történt volna. A film érdekessége, hogy a néző, bár eleinte ezt észre sem veszi, leginkább vele, a halálból visszatérő nagyapával tud azonosulni, ezt előrejelzik a temetés alulnézetből, a sírgödör irányából vett felvételei is. Mintha inkább ő lenne az alanya a címbeli Lázálomnak is, a nagyapa, aki visszatér a túlvilágról, hogy rájöjjön, senkinek sem hiányzik.
Frunza Roland irodalmi adaptációja, a Csáth Géza szövege nyomán írt Fátum egy kisfiúról szól, akit szülei egy telefonhívás hatására minden magyarázat nélkül magára hagynak, így egyedül marad könyvei és játékai között, amíg furcsa látogatója nem érkezik. A szürreális és nyugtalanító cselekmény ellentétben áll az apró részleteiben kidolgozott, korban távolinak tűnő, elegáns és meseszerű látványvilággal.
A válogatás egyetlen animációs filmje Vig Zsombor Szárnyas halak című 6 perces munkája volt, amelynek alapja egy „életmese” az öreg Halászról, aki versenyt fut a biológiai órájával, hogy utolsó vágyát beteljesíthesse, és végül nyer is, meg nem is. Az életcélról és a sors fintoráról szóló példabeszédet narrátor mondja, közben pedig karakteres, fekete-fehér vonalrajzokból áll össze az öreg Halász alakja, valamint életműve, a sorra kifogott különleges halak gyűjteménye. A vonalak ritmusa és az előtér-háttér dinamikája az utolsó fogás jelenetében csúcsosodik.
A vetítést Incze Barbara Kardió című kisjátékfilmjével zárult, amelynek főszereplője egy vidéken élő huszonéves lány, aki testedzéssel kompenzálja anyjával töltött életének sivár mindennapjait, amíg közelebbi viszonyba nem kerül a nála sokkal önállóbb szomszéd lánnyal, aki több-kevesebb sikerrel veszi rá arra, hogy kilépjen a komfortzónájából. Kapcsolatuk a barátság, de a szerelem lehetőségét is hordozza, minőségére nem derül egyértelműen fény, ahogy az is nyitott marad, hogy mi fűzi össze az egymás mellett nyilvánvalóan elbeszélő, mégis szoros kapcsolatban álló anyát és lányát.
