David Hausen dokumentumfilmjében három
Red Hot Chili Peppers-videoklip elkészítését követhejük nyomon, a legutóbbi,
hatalmas sikernek örvendő Stadium
Arcadium című albumról. A három videoklip elkészítése ugyanennyi részre
osztja a filmet, mely nem áll össze dramaturgiai egységgé, hanem inkább keresztmetszetet ad a banda mindennapjairól – és nemcsak.
Már a cím is jelzi – címtelenségével, mely azért mégis cím –, hogy a rendező sem tudta eldönteni, milyen szempontok alapján mutatja be az együttest. Az Untitled Documentary címszó alatt sok minden bekerült a filmbe, melynek nem lenne helye egy erős koncepciójú filmben (felesleges például a forgatások tehnikai arzenáljának bemutatása az első részben).
Ezért is lenne nehéz egy szóban megfogalmazni, hogy milyen dokumentumfilmet láthatott az a kis számú érdeklődő, aki megnézte ezt a filmet a Bánffy palotában, mert első látásra egy MTV-s „Making of”- hoz hasonlítható. De ez valóban csak első látásra van így, mert ez a hármas szerkezet egy kicsit többet nyújt ennél.
Az első részben a Dani California című videoklip forgatását látjuk, melyben 10 zenei korszak divatjának megfelelően öltöztek be a zenekar tagjai. Kicsit unalmasnak hat, hogy minden egyes korszak felvételeiből kapunk kis ízelítőt, de nem véletlenül került be az összes jelenet forgatása. A rendező nem irányítja kérdésekkel a zenekar tagjait, hanem hagyja, hogy a különböző zenei stílusokhoz való viszonyukat maguk határozzák meg spontán elszólások, viselkedésük által. Így ez a rész eléggé színes és érdekes ahhoz, hogy megfelelő képet kapjunk a RHCP könnyűzene-történethez való viszonyáról és ezáltal burkoltan önmagukat is definiálják. Mindez könnyed, játékos stílusban van elmesélve és megmutatva, ami amúgy az egész filmre jellemző.
A második rész a legélvezhetőbb epizód. A Tell Me Baby című klip forgatásának kulisszatitkaiba pillanthatunk be. Az egész rész alatt nem állhatja meg a néző, hogy ne mosolyra álljon a szája, a teremben is ekkor volt a legjobb a hangulat. A klip története egyszerű: egy castingon embereket keresnek a RHCP-forgatásra. Ennek köszönhetően a klip és a dokumentumfilm sok helyen egybeforr. A jelentkezőket egyedül küldik be egy terembe zenélni, majd csatlakoznak hozzá a zenekar tagjai. Érdemes látni a meglepődött arcokat, lehet nevetni a vad táncokon, a suta mozgásokon, magávalragadó az egész forgatás energiája. Közben információmorzsákat kapunk a zenekar megalakulásáról is, nyilatoznak a tagok, a zenekar kezdeteiről, a saját castingos élmnyeikről. A film puzzle-darabjai kezdenek egy képet alkotni, lássuk a harmadik részt.
Az utolsó klipet Chris Rock színész és showman rendezte és az az érdekessége, hogy a zenekar tagjain kívül minden szereplő fekete. A Hump De Bump egy nagy utcai hepajt jelenít meg, amolyan kártieres, miccses, kártyázós party, amerikai módon. Hasonló energiák működnek ebben a részben is, mint a másodikban, azonban vághatták volna rövedebbre ezt az epizódot, mert unalmas minden részlet aprólékos bemutatása. Tehát befejezésül egy külső szem segítségével, egy igazi amerikai zenekar képét kapjuk, ami jól kiegészíti az előző két részt.
Maga a három klip nincs bemutatva a dokumentumfilmben, ezért hiányérzete lehet annak, aki nem látta őket előzőleg. Azonban nem szabad számonkérnünk ezt a filmen, mert még ha hasonlít is az MTV „Making of” című produkciójára, mégsem szabad egyenlőségjelet tennünk a kettő közé: a hangsúly nem a videoklipeken, hanem a zenekaron van.
Aki még nem ismeri az RHCP-t, annak a film jó kis betekintést nyújthat a zenekar életébe; aki csak kicsit ismeri, annak hiányérzete lehet, mert kíváncsi lesz a klipekre – de megnézni akkor is érdemes; aki pedig rajongó, annak élvezkedés az egész film. Mindhárom kategória megtekintheti a következő vetítésen pénteken 10-től a Bánffy-palotában.
