Nem félünk a vámpírtól! Nem esz meg, csak… – Tomas Alfredson: Låt den rätte komma in / Engedj be!

2008. június 18. – írta Csoma Emőke

Gondolom, senki nem bánja, ha TIFF-es utórezgésként a fesztivál – és most meg merem kockáztatni a szót – legzseniálisabb filmjéről írok. Ha egy film megérdemli a pozitív kritikát, és ráadásképp még néhány szép szót, akkor ez biztosan az. Barátságos, nem mindennapi vámpírsztori a barátságtalan, zord skandináv filmek világából.

(Unen)Joy(able) Division – Anton Corbijn: Control

2008. június 12. – írta Dunai László

Ha valakiről érdemes életrajzi filmet készíteni, akkor az Ian Curtis: karizmatikus személyisége és rövid pályája a mai napig meghatározó néhány zenész számára (pl. az U2 Bonója). Legendás alakja filmen először Winterbottom 24 Hour Party People-jében jelent meg: epizódszerepet alakított az angol Factory Records tündöklését és bukását bemutató műben.

Amikor az apuka az anyuka – Thomas Ciulei: Podul de flori / Virágok hídja

2008. június 11. – írta Nagy Boglárka

Ha tiszta a porta, jó a háziasszony – gondoljuk rendszerint. De az is lehet, hogy évek óta nincs se háziasszony, se anyuka otthon, mert Olaszországban dolgozik, hogy megkeresse a pénzt arra, hogy gyerekei jobb iskolába járhassanak – ebben az esetben az apuka az anyuka. És Costică Arhirt már az első képeken megszeretjük.

Tengerparti unalom – Marian Crişan: Megatron – Radu Muntean: Boogie

2008. június 10. – írta Tóth Orsolya

A két román film egyenesen Cannes-ból érkezett Kolozsvárra. A Román színházbeli hazai permierjükre már napokkal a vetítés előtt elkelt minden jegy. A román filmipar újabb szikár kisrealista darabjai szinte semmiben sem különböznek a mostanság befutott román filmek stílusától, a Megatron mégis (vagy éppen ezért?) megkapta a kisjátékfilmes Aranypálmát.

Catherine Deneuve és a TIFF-gála

2008. június 9. – írta Tóth Orsolya

Az idei fesztivál – legalábbis szervezésben – felülmúlta a korábbi éveket: a filmek többnyire időben kezdődtek, a piros szőnyeg tisztább, a számítógépes jegykiadás gördülékenyebb volt. Limuzinok, különleges autók, államelnökök, neves meghívottak és a záróünnepség elkerülhetetlen közhelyei – a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál Románia legnagyobb nemzetközi filmes rendezvényévé nőtte ki magát.

Vígan megyünk... – Igor Cobileanski: Tache

2008. június 9. – írta Nagy Boglárka

Akár mulatságos is lehet a temetésed előkészítése, ha ez életed első nagy eseménye. Ha már megvan a helyi temető legjobb kilátással rendelkező sírhelye egy dombon, és vannak ismerőseid a szakmában (a temetkezési vállalatoknál), a dolog határozottan fennköltnek ígérkezik. Ez a lényege Igor Cobileanski „backwards comedy”-jének.

Szupernagyi valós esete a szépfiúval – Yulene Olaizola: Intimidades de Shakespeare y Víctor Hugo

2008. június 8. – írta Tóth Orsolya

A legtöbb nagymama nagyon sokat tud mesélni az emlékeiről. Olaizola fiatal mexikói rendező nagymamájának története azonban nem tartozik a mindennapi esetek közé. Ebben az izgalmas dokumentumfilmben a történet elsősorban a nagymama szemszögéből bontakozik ki, melyet a rendező ügyes szituációs eszközökkel dolgoz fel.

Shit happens – Samuel Benchetrit: J’ai toujours rêvé d’être un gangster / I Always Wanted to Be a Gangster

2008. június 7. – írta Buzogány Klára

Jim Jarmush büszke lehetne Samuel Benchetrit-re. A francia rendező eredeti módon kombinálta újra a mesterétől ellesetteket, és úgy spékelte meg az egészet egy kis stílustörténettel és rengeteg humorral, hogy a végeredmény a Sundance zsűrijét azonnal lenyűgözte. És nem csupán őket. A remek párbeszédek, a gyönyörűen fényképezett, fekete-fehérben pattogó cselekmény percig sem engedi lankadni a néző figyelmét.

Fókuszban Moldva Köztársaság – A hétköznapi élet filmjei a TIFF-en

2008. június 7. – írta Nagy Boglárka

A Focus Moldova program román moldvai rendezőket és ott forgatott filmeket hivatott bemutatni. A felhozatal finomvegyes: kisjátékfilmek, dokumentumfilmek (köztük a Ciulei-féle Virágok hídja) és egy animáció. Főképp szegénységet, külföldön dolgozó munkásokat, történelmet és családi történeteket mutatnak be, de a helyi művészek közül is megismerhetünk néhányat.

Beteges brutalizmus – Niels Laupert: Sieben Tage Sonntag / Mindennap vasárnap

2008. június 7. – írta Farkas István

A Niels Laupert debütfilmje, a Mindennap vasárnap bizalomkeltő címe által indukált katarktikus állapot nem tart sokáig. A Közép-Európa-szerte díszelgő panellakások látványa már az első snittek után elszorítja a néző torkát, és megszünteti ezt az érzést. Kevés szereplőt, rövid, egyszerű, de lélektani szinten annál bonyolultabb történetet láthatunk.