A Focus Moldova program román moldvai rendezőket és ott forgatott filmeket hivatott bemutatni. A felhozatal finomvegyes: kisjátékfilmek, dokumentumfilmek (köztük a Ciulei-féle Virágok hídja) és egy animáció. Főképp szegénységet, külföldön dolgozó munkásokat, történelmet és családi történeteket mutatnak be, de a helyi művészek közül is megismerhetünk néhányat.
Igor Cobileanski kisjátékfilmjei az elmúlt években különböző fesztiválokon váltak ismertté. Az Amikor a fény kialszik (Cînd se stinge lumina) és az (Unalom) és ihlet ((Plictis) şi inspiraţie) közönségfilmek, szórakoztatóan és sok szeretettel mutatják be az emberi együgyűséget. A bemutatott szereplők ugyan buta fogadásokat kötnek és kreatívan – áramütéssel – próbálnak libatollat fosztani, bármit megtennének a „jólét” töredékéért is, de nem válnak gátlástalanná és nem károsítanának másokat szándékosan. Ez az, ami több moldvai filmben is szembeötlő: hányféleképpen próbálnak az emberek javítani anyagi helyzetükön?
Pavel Brăila Euroline Catering című kisjátékfilmje egy csomag „hazai” étel útját követi, amelyik egy külföldön élő és dolgozó művészhez kell eljusson. Ana Felicia Scutelnicu Falak között (Între ziduri) című kisjátékfilmje is néhány olyan moldvairól szól, akik feketén dolgoznak németországi építkezéseken. Az egyik szereplőnek annyira szüksége van a pénzre, hogy hajlandó egy húzásra felhajtani egy üveg vodkát és utána egyik épületből átmenni a másikba egy szál vékony deszkán, mert a deszka végén ott van a fogadásban ígért pénz.
Marian Turga Tavasz (Primăvara) című kisjátékfilmje egy szűk garzonban élő pár életét mutatja be. A nő színpadi színész, a férfi egy húsfeldolgozó üzemben dolgozik és rendszeresen húst csempész ki az üzemből, hogy azt vasárnaponként értékesítse és így biztosítsa kettejük számára a megélhetést.
De nemcsak a rendőrség meg a halálos, fejetlen fogadások a legfontosabb veszélyek a külföldön dolgozók számára. Thomas Ciulei Virágok hídja című dokumentumfilmjének középpontjában ugyanis egy háromgyerekes család áll, évek óta anya nélkül, mert az külföldre utazott, hogy a gyerekek taníttatásához pénzt keressen. Az apa minden próbálkozása és erőfeszítése ellenére nagyon nehéz rendben tartani a házat és a kertet úgy, hogy közben a gyerekek nevelése maradjon a legfontosabb. Az időnként érkező csomagok nem tudják pótolni az anya jelenlétét, így a gyerekek apránként elidegenednek tőle.
A család válik ezeknek a filmeknek a másik fontos témájává. Jelentősége mellett minden orosz–román ellenségeskedés eltörpül Sandrine Stoianov és Jean-Charles Finck Irinka és Szandrinka című animációjában. A mesélője azt mondja el, hogyan válik egy orosz család hivatalosan románná és, hogy ettől függetlenül az ő gyerekkorát elsősorban nem ez határozta meg, hanem az, hogy apjának és anyjának a szülei nem fogadták el a házasságot, így anyja halála után a nagyszülők nevelték.
George Agadjanean San Sanyc dokumentumfilmje szintén egy csonka családot mutat be: egy kisfiúnak, lánytestvérének és nagyszüleiknek a közös életét. Mintha csak kallódásra lenne ítélve a fiú anyja halála után, amit soha nem sikerül feldolgoznia.
A kallódásnak is sok változata van. Pavel Cuzucioc dokumentumfilmje, a Trois femmes de Moldavie például három moldvai nőt mutat be. Egyikük ház nélkül maradt, mikor lerombolták otthonát, hogy utat építsenek a helyén, a második nő sikeres a szakmájában, képzett tanítónő, mindenki őt szeretné a kisvárosban gyerekei oktatójának, de magánélete beteljesületlen – mivel törpe növésű, magára maradt és csak munkájában talál menedéket. A film – és a moldvai filmes vetítések – hangulatát Alexandrina Hristov festő és énekesnő megjelenése deríti fel. Megközelíthetetlennek tűnik: gyönyörű fiatal nő, festés közben filmezik, egy koncertjének részleteit rögzítik, de a rendezőnek nem sikerül rábírnia, hogy magáról beszéljen.
Figyelünk és csodálkozunk: milyen gazdagok ezek az élettörténetek! Jó volna még többet megtudni róluk.
