Viva la diva – Anna Biller: Viva

2008. június 7. – írta Jakab-Benke Nándor

Biztosan mindenkinek van olyan haverja, aki állandóan a társaság központja akar lenni, ugyanazokat a vicceket mondja, ráadásul hatalmasokat röhög rajtuk, a többiek meg, jobb híján, egy darabig együtt kacagnak az illetővel. Nos, a Viva című film egy ilyen haver, de ő még ráadásul a pociján levő hurkákat is szereti mutogatni. Két órán keresztül.

Talpig nehéz hűségben – Niels Arden Oplev: To verdener / Párhuzamos világok

2008. június 7. – írta Zágoni Balázs

Hitéletről, vallásos meggyőződésről nyilvánosan beszélni ma gyakran ciki. Azt mondják, magánügy. Szexről beszélni már egyáltalán nem ciki, ez közügy lett, a hálószobákból kipárolgott mindenhova, az internettől a színes kerámia bögrécskékig. A kettőről együtt tartalmasan és kiegyensúlyozottan beszélni pedig nem kis vállalkozás.

Egy belföldnek gyártott román film – Mircea Daneliuc: Marilena

2008. június 7. – írta Blos-Jáni Melinda

A TIFF korábbi kiadásai elkényeztettek bennünket az új román film legfrissebb és legdíjazottabb terméseinek ősbemutatóival, az idén azonban nemcsak a fiatal filmeseknek jutott premier. Mircea Daneliuc a román filmkészítés régi motorosa ugyan, de legújabb filmje új időkről szól. Tragikomédiába csomagolt aktualitások, bukaresti kulőrlokál a Marilena című filmben.

Megatron a TIFF-en

2008. június 7. – írta Nagy Boglárka

Kellemes hangulatban zajlott pénteken, június 6-án a Marian Crişan cannes-i Aranypálma díjas Megatron című kisjátékfilmjéről tartott sajtókonferencia. A rendező enyhén zavarban volt, azzal kezdte a találkozót, hogy köszönetet mondott minden munkatársának és a színeszeknek, akik mind eljöttek a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválra.

Csudás, de Mexikó – Rodrigo Plá: La zona / A zóna

2008. június 6. – írta Buzogány Klára

Patyolattisztán kanyargó utcácskák, elegáns autók. Hatalmas házak nagy ablakokkal. Ápolt kertek. Tuják, élénk virágos cserjék, gondosan lenyírt fű, tágas udvarok. Egy egyenruhás iskolás sípjába fúj és megállítja az autókat, hogy biztonságban átvezényelje előttük két társát. Aztán egy szürke betonfal, a tetején szögesdróttal − és mögötte a végeláthatatlan nyomornegyed.

Ha a csend beszélni tudna... – Jose Luis Torres Leiva: El cielo, la tierra y la lluvia / Az ég, a föld és az eső

2008. június 6. – írta Tóth Orsolya

Mentális, virtuális, fizikai séták és az élet jelentéktelen, apró eseményei a határtalan természeti környezetben. Az ég, a föld és az eső esti programnak kitűnő film, főleg ha az ember fáradtan ül be a moziba. A hosszú csendek, rettenetesen lassú svenkek, minimális párbeszédek és a magányról szóló egyszerű történet egy percig sem fogja megzavarni az álmát...

Idén is volt magyar nap a TIFF-en

2008. június 5. – írta Buzogány Klára

Iszka utazása, Lassú tükör, Saját halál, Overnight, Tejút, Delta és Sorstalanság – szerdán kezdődtek a magyar filmes vetítések a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon: a szerda volt a „magyar nap”. A versenyfilm Kalandorok és a nyolc nagyjátékfilmen kívül vetített hét rövidfilm már csak kedves ráadás volt a problémásan induló, de jó hangulatúan végződő napon.

Kazahsztáni tanítómese – Zhanna Issabayeva: Karoy

2008. június 5. – írta Tóth Orsolya

Nem könnyű tisztességesen érvényesülni egy szegény környezetben, ahogyan e film főhősének sem erőssége ez. Az autentikus kazah világ közepén (hatalmas üres puszták, állatok és szétesni készülő járművek, olyasmi, amit a Borat című film is megidézett) egy egyre lejjebb és lejjebb süllyedő szereplő kalandjait követhetjük. Igazi tanmese arról, hogyan nyeri el büntetését a gonosz.

Volt egyszer egy autósmozi – TIFF Drive-in

2008. június 5. – írta Jakab-Benke Nándor

Az ötvenes-hatvanas években kamaszodott amerikaiak generációja (ahogy arra Lucas, Coppola és társaik szívesen emlékeztek a hetvenes-nyolcvanas években) tudja igazán, hogy a drive-in mozizás legalább annyira szólt a szexről és tudatmódosító szerekről, mint a filmekről. Az autósmozi aranykora után 50 évvel ki lehetett próbálni az élményt Kolozsváron is, a TIFF első öt napján.

Itt minden úgy van még, ahogy ittmaradt – Andrey Paounov: A szúnyogirtás és más történetek

2008. június 5. – írta Dunai László

Valószínűleg mindenki kérte már arra nagyszüleit, hogy olyan eseményről, emberről, tárgyról meséljenek, melyekhez személyes emlékek fűzték. Ilyenkor olyan lavinát indít el az ember, aminek köszönhetően a „nagy öregek” akár több órán át fűzik egymáshoz vagy egymásba a történeteiket, mi pedig velük együtt nevetünk, szomorkodunk vagy döbbenünk meg.