TIFF Drive-in TIFF Drive-in

Volt egyszer egy autósmozi

TIFF Drive-in

Az ötvenes-hatvanas években kamaszodott amerikaiak generációja (ahogy arra Lucas, Coppola és társaik szívesen emlékeztek a hetvenes-nyolcvanas években) tudja igazán, hogy a drive-in mozizás legalább annyira szólt a szexről és tudatmódosító szerekről, mint a filmekről. Az autósmozi aranykora után 50 évvel ki lehetett próbálni az élményt Kolozsváron is, a TIFF első öt napján.

És egyáltalán nem olyan volt, mint az Amerikai graffitiben vagy az Kívülállókban. A filmekből megismert milkshake-szopogató, zselés hajú tinik és Fordjaik helyett itt a kolozsvári huszas-harmincas generáció arcai lepték el a Iulius Mall tetőterét, Daciáktól kezdve villogó szedánokig mindenféle autókkal. Amik néha centire voltak egymástól, úgyhogy a hátsóüléses hancúrra vágyók is inkább a filmet kényszerültek nézni.

A tetőtéri (hatalmas) parkoló feljáratát elég nehéz megtalálni: se fesztivállogó, se banner, de még egy A4-es papír (nyilacskával) sem jelzi, hogy itt vetítés folyna. Viszont mihelyt feljut az ember, azonnal otthonossá teszik a hangulatot az idegesítő, TIFF-pólós önkéntes kislányok, akik itt sem hagynak békédet a közönségszavazós papírkával.

Az autósor gyanúsan lassan araszol, némi kolbászolás után viszont már látszik a hatalmas vászon. Ami a harmadik-negyedik parkolósorból, főleg egy orbitális Suzuki-dzsip mögül már nem is annyira hatalmas, sőt, alig látható. Helykeresés, tülkölés, némi ordibálás és büdösparasztozás után kerül egy hely kvázi-első sorban, oldalt, ferdén. Így kb. annyira tudsz a vászonra figyelni, mint anyukád vasalás közben, amint a korcsolyabajnokságot próbálja követni két salopéta között.

Megkapjuk a frekvenciát, amelyre a rádiót kell hangolni, hogy a kocsiban hallhassuk a filmet. Aggódásom, miszerint ki fog-e tartani az akku a film végéig, kárörömbe fordul, amint két autóval arrébb valaki hiába tekergeti a slusszkulcsot, a kocsi nem bírja zafttal. Már majdnem megkezdődik a film, amikor megjelenik egy fehér Passat, random módra beáll két másik kocsi elé. Villogtatás, tülkölés, ordibálás (egy biztonsági őr is vigyáz a rendre) után addig manőverezik, amíg mindenki legalább a felét tisztán látja a filmnek. Eufória.

Hoppá, mocskos az ablak. Letörölni a kezdő feliratok alatt. Persze, sokat nem segít, de legalább légyszar helyett csak a szélvédőtörlő nyomát látni a főszereplők arcán. Aztán elkezdődik a film. Még rosszabb, mint gondoltam. Szerencsére kint is vannak hangszórók, így nyitott ablakkal elég érdekes dolby hatást lehet elérni. Aztán elkezdődik a csepergő eső és a szelecske, amitől a mozivászon inkább vitorlára kezd hasonlítani. Egy-egy pillanatban annyira kidomborul (illetve behomorul), hogy az ember azt hinné: nagylátószögű optikával volt filmezve.

A filmben korrupt rendőrök rozsolják egymást, én meg közben próbálom elkapni a feelinget, hogy mit érezhettek az amerikai film öregedő moguljai ebben a helyzetben anno. Érdekes, új érzés a belógó visszapillantó tükörrel nézni a filmet, valóban, de megéri kipróbálni. Remélem, jövőre nagyobb vászon lesz, kicsit magasabbra akasztva, okosabban kitalált parkolással. És érdekesebb film. Amint megjelenik az első végefelirat, ugyanaz az érzésed támad, mint az „igazi” moziban: egy emberként burrog fel az összes autó és nyikorog a kijárat felé, ahol majd szétszóródnak a kolozsvári éjszakában.

Drukkolok magunknak, hátha kifejlődik az autósmozi kultúrája és igénye. Akkor majd szendvicset is viszek.

Támogass egy kávé árával!
 

Friss film és sorozat

Szavazó

Gyűjtesz még filmeket?

Szavazó

Gyűjtesz még filmeket?

Friss film és sorozat