Főhősnőnk épp azon ügyködik, hogy nővé váljon, s ilyenkor jól szokott jönni az apa iránti olthatatlan vonzódás. Apa azonban nincs, szekrény viszont van. A Pinprick-kód feltöréséhez nem szükséges sem Da Vinci lángelméje, sem a 23-as, vagy épp az 1-es szám. Megfejtése során a négyjegyű PIN-kódból indulunk ki, a négyesből, amely átfonja titokzatos(kodó) történetünket.
Először is itt van a thriller családivá cseppfolyósított műfaja. A Pinprick családi mozinak túl elborult, klasszikus thrillernek viszont nem elég kemény. Négyféle megjelölés is kijár neki: a családin kívül maga Young „social drama-thrillerként” emlegeti, az anyát alakító Rachael Blake erotikusnak titulálja, de hívták már „kamarathrillernek” is, hiszen gyakorlatilag végig egy helyszínen 4 (azaz négy) ember pikáns kapcsolatát boncolgatja, amely az ókori papás-mamásig, Ödipusz és Elektra agyonpszichologizált esetéig vezethető vissza. Itt is felbukkannak komplex komplexusok képében (nem véletlen, hogy Young pszichológia-történelem szakon végzett Texasban). Főhősnőnk ugyanis épp azon ügyködik, hogy nővé váljon, s ilyenkor jól szokott jönni az apa iránti olthatatlan vonzódás. De mivel az apuci épp taszítja anyucit, nagyon is kapóra jön egy rejtélyes alak rejtélyes felbukkanása, aki egész nap a lány gardróbjában tesped és fölzabálja a fölhurcolt kaját.
A lány szexuális vágyainak gardróbba fojtott, titokzatos tárgya azonban idővel megunja a kisded játékokat és a saját bejáratú etikai kódexek felállítását. A film egyik legmulatságosabb jelenete, ahogy a férfi tréfából kieszelt hódítási törvénykönyvét a lány készpénznek veszi és az utolsó parancsolatot – nem szeretem az olyan nőket, akiknek akváriumuk van – úgy foganatosítja, hogy miszlikbe töri a sajátjukat.
Amikor a férfi ráun a soványka friss húsra, és az anyukánál csillapítja telhetetlen étvágyát, a lányt komplexusa kétségbeesésében igazi apjához kormányozza, aki a maga tutyimutyi módján felveszi a harcot a szélhámossal. A végkifejlet azonban olyan zavaros, mint egy rémálom, Freud mester sem tudna egykönnyen kiigazodni rajta. A színészvezetés ugyan makulátlan, ám valódi katarzis helyett a bizonytalan ürességbe vezet.
Második pontként leszögezhetjük, hogy mind a négy főszereplő meggyőzően hozza önmagában is ambivalens karakterét. A köztük feszülő távolság kifejezésre jut a nyelvi korlátokban is, amelyek a szereplőválasztásban is megnyilvánultak. Rachael Blake és a fiatal Laura Greenwood erős, fegyelmezett kettősébe elementáris erővel és tört angolsággal tör be Nagy Ervin kíméletlen játéka, aki itt a színváltós Kaméleonnal ellentétben csak kétszínű szélhámost alakít. Rátóti Zoltán pedig képes elhitetni velünk, hogy angol az anyanyelve. Bár – ha minden igaz – a szemle után szinkronizált változat kerül majd a mozikba, s így a film egzotikumát adó nyelvi finomságoktól megfosztják a nézőket. Külön extrájavolt a bemutatónak, hogy a forgatáskor beharangozott ex-pasit megtestesítő Szervet Tibor titokzatos módon teljesen kimaradt a filmből.
A kódfejtés harmadik szintje a lehetséges hatásoké. Young bevallottan rajong Lolita történetéért, s ezt a filmet látva le sem tagadhatná. De hogy ne legyen olyan egyszerű a képlet, szegény Lolitát „meglinchelte” a voyeurista kukucskálással, a kifinomult lelki szadizgatással és az atmoszférikus muzsikával, melyet a Realistic Crew követett el.
Közben a film első fele a thrilleres szál kibontásáig Bin Jip-es beütésű a láthatatlan, de mindenütt jelenlévő lélektelen lopakodóval.
Negyedik lépésben egyetérthetünk Havas Ágnes producer hasonlatával, aki a Tóték világát látja viszont a család életét szétziláló zsarnoki figurában. A kód megfejtése ennek jegyében a következő: nem dobozolni, hanem (ananászt) darabolni a legjobb a világon!
A kódot számszerűsítve meg is szavazhatunk a Pinpricknek egy erős négyest.
