Transzfilmánia 14. – Kincsem; A Viszkis

2017. december 10. – írta Jakab-Benke Nándor

Az idei hét katasztrofális premier-szempontból, úgyhogy egy picit régebbi, valamint egy Erdélyben még nem, de valószínűleg nemsokára vetített sikerfilmbe kukkantottam be. A lovasba meg a bankrablósba.

„Ne dobáld a buzit, köcsög!” – Orosz Dénes: Coming Out

2013. december 5. – írta Veres Szilárd

Nem a Coming Out fogja megváltani a mainstream magyar filmeket, de sima limonádéként teljesen rendben van, az elmúlt évek hasonló próbálkozásainál sokkal jobb.

Magyar relativitás – Orosz Dénes: Poligamy

2009. december 10. – írta Verpeléti András

Lassan megszokjuk, hogy a totálisan gagyi és a nehezen befogadható, kísérletező fesztiválfilmek közé nem képes beékelődni egy stabil magyar közönségfilmes középút. Évről-évre feltűnnek olyan alkotások (Csinibaba, Kontroll, A nyomozó), amelyek többé-kevésbé fel tudják rúgni a magyar film status quo-ját, forradalmat azonban nem tudnak elindítani. Hasonlóra tör Orosz Dénes filmje is, de azért ne várjunk csodát.

A Pinprick-kód – Daniel Young: Pinprick / Szobafogság

2009. január 31. – írta Dávid Ádám

Főhősnőnk épp azon ügyködik, hogy nővé váljon, s ilyenkor jól szokott jönni az apa iránti olthatatlan vonzódás. Apa azonban nincs, szekrény viszont van. A Pinprick-kód feltöréséhez nem szükséges sem Da Vinci lángelméje, sem a 23-as, vagy épp az 1-es szám. Megfejtése során a négyjegyű PIN-kódból indulunk ki, a négyesből, amely átfonja titokzatos(kodó) történetünket.

A kaméleon színe – Goda Krisztina: Kaméleon

2008. december 9. – írta Pálos Máté

Goda Krisztina filmjéről véleményt formálni majdnem olyan ellentmondásos feladat, mint a kaméleon színét meghatározni vaksötétben. Mert abban a szobában, ahol a magyar műfaji film névre hallgató lény éldegél, ha nem is vaksötét, de minden bizonnyal félhomály uralkodik.