Kilencedik alkalommal rendezték meg Bukarestben 2001. november 28 – december 1. között a nemzetközi DaKino filmfesztivált. Idén először sztármentes napokon élvezhették végig a rövidfilm- és dokumentumfilm szerelmesei a majd száz alkotást.
A fesztivál története
1991-ben indult a DaKINO filmfesztivál, amely annak idején a főiskolás-, valamint a fiatal rendezők és alkotók munkáit hivatott bemutatni. Két év múlva már nemzetközivé „szélesedett”, így a román ifjak versenyre kelhettek (nemcsak) európai kollegáikkal. Ennek köszönhetően a zsűri is európai képvislettel bővült. 1994-től jegyzik a „Le Carrefour des Festivals” katalógusban, a cannes-i, berlini, valamint velencei fesztiválok mellett. Az évek során jeles rendezők és színészek voltak a fesztivál meghívottai: Nikita Mihalkov, Bertrand Tavernier, Costa-Gavras, Dan Piţa, Stere Gulea, Andrei Blaier, Alexandru Tocilescu, Charlotte Rampling, Christopher Lambert, Ion Caramitru, Florin Călinescu… 1997-ben a CNN nagy lélegzetű riportot is készített a nemzetközi fesztiválról. Valamilyen okból a szervezők igencsak szeretik Emir Kusturicát, akit immár kétszer is meghívtak Bukarestbe, először 1999-ben, utóbb pedig 2001-ben, hogy bemutassa legújabb alkotását, a Super 8 Stories című filmet.
A fesztivál szervezője
Dan Chişu, eredeti szakmáját tekintve újságíró, a DaKino Alapítvány létrehozója és elnöke. A Senatorul melcilor (A csigák szenátora, 1992), az Asfalt Tango (1997) című filmek szereplője, az 1996-os cannes-i fesztivál tudósítója, különböző játékfilmek és reklámfilm-fesztiválok producere, az 1998-as tunéziai rally második helyezettje… 2000-ben a Bregovic-zene szerelmesei ugyancsak neki köszönhették a kedvencükkel való találkozást, hiszen ő szervezte meg a „Goran Bregovic & The Wedding And Funeral Orchestra” nagyszabású koncertet.
A szervezés és a bakik
Idén két helyszínen futottak a filmek, a Gyermekpalotában (Palatul Copiilor), valamint a Sala Palatului termeiben. A versenyfilmek az előbbiben, míg a nagy játékfilmek és a versenyen kívüliek utóbbiban. Délelőtt és délután egy időben, de külön termekben vetítették a dokumentumfilmeket és fikciós filmeket, így tudni kellett választani, hogy mit akar nézni az érdeklődő. 20 000 lejért bárki beülhetett a vetítőterembe, a filmművészetis diákok természetesen ingyen, a külföldi filmes diákoknak azonban fizetni kellett. Az esti nagyjátékfilm bemutatókon viszont akár 100-200 000 lejt is elkértek, ami kissé borsos árnak számít Bukarestben is. A program szinte naponta változott a kiadotthoz képest, beszúrtak, vagy kihúztak néhány filmet, a díjnyertes játékfilm pedig nem is szerepelt a versenykatalógusban. Őrző-védő emberek egész hada sereglett minden ajtónál, így mindenki biztonságban érezhette magát. Kusturica és Claire Denis sem jött el, a gálaesten viszont egy jugoszláv hegedűs a Kusturica bandából túlhangosítva és nagyon hamisan húzta a „fülbevalót”, lehet, hogy inkább neki kellett volna otthon maradnia?
A versenyen kívüli játékfilmek
A fesztivál nyitófilmje Nae Caranfil legutóbbi alkotása, a Filantropica volt, amely a román maffia világát hivatott bemutatni. A rendező szerint a román nézőket csak a komédiával, vagy a legalábbis komédiának tűnő filmmel lehet becsalogatni a moziba. Biztosan tud ő valamit, de a nézők nagy része lehet, hogy már megcsömörölt az örökös kéregető, csaló, hazudozó román valóságot bemutató filmektől. Bár az is igaz, hogy azon lehet a legjobban szórakozni, amit ismerünk, aminek mi is része vagyunk. A kritikusok szerint ez Caranfil legjobb filmje, pontosan azért, mert óramű pontosságú, nagyon kidolgozott forgatókönyv alapján készült. Azt mondják, hogy a román film fenegyereke bebizonyította: lehet minőségi mozit „csinálni” az egyéniség, illetve a közönség elveszítése nélkül is.
A klasszikus Grimm-mese alapján készült Hófehérke Hallmark-produkció annak a Caroline Thompsonnak a rendezése, aki valamikor az Addams család, valamint az Ollókezű Edward készítésénél bábáskodott, mint forgatókönyvíró. Claire Denis Trouble Every Day című filmjét kevesen látták, ugyanis érzékeny lelkületű teremtéseknek nem ajánlott ez a rémfilm. Pedig neves színészek – Vincent Gallo (Buffalo 66, Arizonai álom), Beatrice Dalle (Betty Blue, Blackout), Tricia Vessey (Szellemkutya, Kiss the Girls) – próbálnak többet nyújtani semmitmondó, vérben fürdő hulláknál.
Simcha Jacobovici az Életvonat, a Titanic, a Schindler listája és Az élet szép című filmek egyvelegével érkezett a fesztiválra. Ő a The Strum címet adta, ami annak a hajónak a neve, amelyen 1941-ben 800 román zsidó próbált Palesztinába menekülni. Mindhiába, mert a törököknek és angoloknak köszönhetően hónapokig vesztegelnek a kikötőben és a tenger közepében, később pedig haldoklókkal és hullákkal telik meg egy kitervelt robbantás következtében.
Super 8 Stories címmel Emir Kusturica legújabb filmje a Balkán vad, bolondos és drámai zenei világáról szól. A szereplők a No Smoking együttes tagjai, akik önmagukat adják. Emir apuka kisfiával (később az együttes dobosa) szánkózik fekete-fehérben és még relatív normálisan… Közben szól a zene és zajlik az élet. Az angyalok háza Omer Kavur rendezése. Ahmed háborús fotós egy gyilkosság tanúja lesz, és ezáltal teljesen megváltozik az élete. A rendőrség őt gyanúsítja, házigazda barátjának nyoma veszik. Csupán Arhuzanban, egy török nőben bízhat, aki kíváncsiságának köszönhetően elkezd nyomozni.
A versenyprogram
Több, mint 20 videóra készült filmmel neveztek be alkotók a dokumentumfilm kategóriába, ebből 13 román alkotás. Futott még olasz, magyar, izraeli, francia és moldvai film is. A mezőny így elég szegényes volt, a zsűrinek nem volt nehéz dolga kiválasztani a díjnyertes alkotásokat. Animációs kategóriában öt francia és három orosz film került versenybe, ebből csupán egy, az Adagio nyert. Majd 60 fikciós film került vetítésre a négy nap alatt, vitathatatlanul ez volt a legnézettebb és legérdekesebb része a fesztiválnak. Itt a franciák jöttek, láttak, győztek… Nemhiába hírlik az, hogy Európában a franciák a legerősebbek a rövidfilm-készítésben. Sokan voltak és jó filmekkel jöttek, így érthető, hogy négy díjat is elvittek.
A díjnyertes filmek
Cătălin Stefanescu Börtön című filmje meghatotta a zsűrit egy különdíj erejéig. A rendező érdeme nem az esztétikai szempontoknak, vagy a különlegesebb rendezési koncepciónak köszönhető, hanem inkább annak, hogy bejutott a börtönbe és megszólaltatta a sok évre elítélt gyilkosokat.
Terner Zoltán a legjobb forgatókönyvnek járó díjat vihette haza Izraelbe az All that remains filmnek köszönhetően. A rendező és munkatársa, – egy Izraelbe szakadt, bukovinai származású író – saját gyökereit kutatja szülőföldjén, már-már annyira diszkréten, hogy a nézők számára alig derül ki valami konkrétum is. A falustársak alig beszélnek, szűkszavúak, nem közlékenyek és egyáltalán nem hatódnak meg az idegenbe szakadt hazafitól.
A kritikusok díját az amerikai Denise Iris kapta az Apró vágyért. Kétségtelenül a verseny egyik legérdekesebb filmje volt, leginkább témájának köszönhető. Cselekménye egy mondatban összefoglalható: road-movie a hit kereséséről. A megkérdezettek hús-vér emberek, természetesen beszélnek a kamera előtt, jókat mondanak és mindenekelőtt nem bigottak. A kamera pedig teljesen alkalmazkodik a humoros, néhol ironikus helyzetekhez, amikor pedig kell, „eltűnik”. A veterán Alexandru Solomon vitte el a pálmát Az ezerszemű ember című portréfilmmel. A főszereplő Iosif Berman fényképész, akiről a rendezőnek sikerült egy tiszta, szép filmet forgatnia. Animációs filmek közül a zsűri az orosz Adagiót tartotta érdemesnek díjazásra. Albinoni zenéjére egy papír Messiás története kerül vászonra, giccs és melodráma nélkül. A Journey through the Night angol-holland koprodukció a legjobb forgatókönyv díját vihette haza fikciós kategóriában. Az író valós és fiktív elemeket kevert az amúgy egyszerű történetbe: két férfi utazik a vonaton, az egyik azt képzeli a másikról, hogy kannibál. Vizuálisan nem túl érdekfeszítő a film, elhomályosított és „elfolyatott” képek sorozata.
A legjobb képei a francia 24/24 című filmnek voltak. A 11 perces rövidfilmben egy éjszaka is nyitva tartó mosodába kalauzolnak a szerzők. Egy kisfiú szemével követjük végig a szívet nem melengető történteket: üldözést, gyilkosságot, félelmet. A Roma 56-55 egy szenzációs egyperces snitt a fenti címet jelző két ellentétes irányba mutató tábláról. A Fragile osztrák film, amelyet Romániában forgattak. Hát persze, mert máshol ilyen nem is történik… Egy csecsemőt kiraknak egy vászonzacskóban az utcára. A szemfüles szomszéd annak reményében, hogy valami nagyot fog, lenyúlja, majd megpróbál megszabadulni a nemkívánt csomagtól. Így szegény kisgyerek akarva-akaratlanul végigjárja a lépcsőházat és annak majd szinte minden lakóját. A La vie a deux egy idős házaspár ötven év alatt rutinossá vált hétköznapjait mutatja be, fekete-fehéren, tisztán és gyönyörűen. Csodálatos látni, ahogy a két kisöreg egymást „szívatja” különbnél-különb kitalációkkal. A macskáját imádó férfi és a galambokat etető nő néma ópusza ez a film.
Mráz Ferenc adta át az Alter-Native díját az ugyancsak francia La flamme filmnek. Nagyon ötletes és érdekes három perc egy 20-as évekbeli francia szerelmespárról, akiknek találkáját technikai okok zavarják meg. Ugyanis kigyullad és elég a film, egy az egyben, hiába menekül a hősszerelmes férfi, hiába sápítozik a kétségbeesett nőci… Már csak a férfi alkarja marad meg a tűz után, amelynek természetesen a nő kutyája örül a legjobban, a frissen és harc nélkül szerzett zsákmánnyal farkcsóválva-mosolyogva sétál balra el a francia Riviérán.
A két díjat is nyert Souffle ugyancsak egy jó ötleten alapszik, csak kissé hosszú. Úgy látszik az alkotóknak annyira tetszett saját filmjük, hogy alig tudták befejezni. Egy kislány otthon marad beteg nagymamájával és játszani próbál vele. Ágyban fekvő mamájának lábujjait kifesti, szomorú és vidám arcokat varázsol a göcsörtös végtagokra. Ezt látjuk majd a ravatalon is. Hogy miért pont Hanno Höfer, a Nightlosers énekese nyerte a nagydíjat a Humanitárius segítségekkel? Talány sokak számára. Videóra készült, gyenge minőségű, már-már iskolásan felsnittelt stupid kis történet. Hogy jönnek a német pasik segélycsomaggal Erdélybe, hoznak lerobbant fogászati felszerelést a falunak. Cserébe egy hétig „halálra” etetik, itatják a vendégfogadók, a kislányok szórakozni viszik és szeretgetik őket. Majd felpakolja a falu a kedves európaiakat, ahogy illik: pálinkával, kolbásszal, sonkával, túróval, báránybőrrel, faragott szuvenírekkel. És ezeket lenyúlják a román vámosok, akik dísztáncot járnak a kolbászok és pálinkás-boros korsók között. Olcsó poénok sorozata, minden humorérzék nélkül. Mohammad Khan zsűri elnök már-már gyanúsan sokáig bizonygatta a díj átadásánál a film nyerő pontjait. Állítólag csak neki tetszett olyan nagyon a film, de sikerült valamilyen módon hatást gyakorolnia társaira. Állítólag idén Höfer már Indiában forgat Khannal együtt...
A kritikusok szerint az eddigi évekhez viszonyítva idén jobbak voltak a román filmek, még akkor is, ha a forgatókönyvek sok kívánnivalót is hagynak maguk után. Talán jobb lenne valahogyan szétválasztani a már befutott és a kezdő rendezőket, hisz utóbbiaknak sokkal nagyobb szükségük van az első díjra és elismerésre. Hogy bizakodóbban, reményteltebben nézzenek követező filmjeik elébe.
Kritikusok díja
- Dokumentumfilm kategória: Apró vágy (Dor mărunt), román, 2001, Beta, 50 perc; rendező: Denise Iris.
- Játékfilm kategória: Fellélegzés (Souffle), francia, 2000, 35 mm, 20 perc; rendező: Delphine és Muriel Coulin.
Dokumentumfilm kategória
- Különdíj: Börtön (Penitenciar), román; rendező: Cătălin Stefanescu.
- Legjobb kép: Porto Franco 2000, román, 2001, Beta; rendező: Anca Damian.
- Legjobb forgatókönyv: Ami marad (All that remains), izraeli, 2000, Beta, 27 perc; rendező: Terner Zoltán.
- Nagydíj: Az ezerszemű ember (Omul cu o mie de ochi), román, 2001, Beta, 52 perc; rendező: Alexandru Solomon.
Játékfilm kategória
- Különdíjak: Roma 56-55, olasz, 2000, 16 mm, ff., 1 perc; rendező: Werthwe Germondari. Törékeny (Fragil), román, 2001, 35 mm, 8 perc; rendező: Doru Nitescu. Adagio, orosz, animációs film, 2000, Beta, 10 perc; rendező: Garri Bardin. Élet kettesben (La vie a deux), francia, 2001, 35 mm, ff., 16 perc; rendező: Daniel Casagrande.
- Alter Native különdíja: A tűz (La flamme), francia, 2001, 35 mm, ff., 3 perc; rendező: Ron Dyens.
- Legjobb forgatókönyv: Éjszakai utazás (Journey Through the Night), angol-holland, 2000, 35 mm, 10 perc; rendező: Joram Ten Brink.
- Legjobb kép: 24/24, francia, 35 mm, 11 perc; rendező: Bertrand Eluerd, Antoine Raimbault.
- Legjobb rendezés: Fellélegzés (Souffle), francia, 2000, 35 mm, 20 perc; rendező: Delphine és Muriel Coulin.
- Nagydíj: Humanitárius segítségek (Ajutoare umanitare), román, 2001, Beta; rendező. Hanno Höfer.
A játékfilm kategória zsűrije
- Alex Leo Şerban, filmkritikus (Románia); Alexander Hausvater, rendező (Kanada); Mohammed Khan, elnök és művészeti vezető, Enterprise Nexus (India); Gary McVey, igazgató, Amerikai Filmes Alapítvány (USA); Ronen Peled, multimédia igazgató (Izrael); Oana Pellea, színésznő (Románia); Florin Piersic, színész (Románia).
A dokumentumfilm kategória zsűrije
- John P.F. Ketchum, marketingigazgató (Kanada); Radu Calalb, operatőr (Románia); Dumitru Carabăţ, forgatókönyvíró (Románia); Gheorghe Preda, rendező (Románia); Copel Moscu, rendező (Románia).
Kritikusok zsűrije
- Magda Mihãilescu, Iulia Blaga, Dinu Ioan Nicula, Călin Căliman.
Meghívottak
- Simcha Jacobovici, dokumentumfilm rendező, producer (Kanada); André Ceuterick, újságíró, filmkritikus (Belgium); Alexandra Leibovitch, a “Message To Man” szentpétervári nemzetközi dokumentumfilmes és animációs fesztivál szervezője (Oroszország); Jukka Pekka Laakso, a tamperei filmfesztivál elnöke (Finnország); Antonia Udalova (Oroszország); Claire Denis, színész, rendező (Franciaország); Alex Descas, színész (Franciaország).
