Nem árulunk el nagy titkot azzal, ha azt mondjuk, egy film sikerében óriási szerep jut az operatőri munkának, mondhatni a film színvonala nagy részben az operatőr esztétikai érzékén áll vagy bukik. Nagy feladat hárult tehát a csoport tagjaira.
A 9. Filmtett-tábor operatőr csoportjának összetétele kifejezetten széles skálán mozgott. Vannak, akik az operatőrök mellett segédoperatőri feladatokat is elláttak, van, aki a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem operatőri szakán tanulja a profi kamerahasználatot, mások a kolozsvári Sapientia egyetemen sajátítják el ugyanezt, sőt mi több, olyan tagja is van a csoportnak, aki egyenesen Berlinből érkezett. Vannak, akik már rutinos táborozók, visszajáró Filmtett-vendégek, de olyan is akadt, aki most először vett részt a tábor életében. Ezek a tényezők csak árnyalják, színesítik a csapatot és a kezeik nyomán megszületett alkotásokat.
Nem árulunk el nagy titkot azzal, ha azt mondjuk, egy film sikerében óriási szerep jut az operatőri munkának, mondhatni a film színvonala nagy részben az operatőr esztétikai érzékén áll vagy bukik. Nagy feladat hárult tehát a csoport tagjaira, az elkészítendő rövidfilmek forgatókönyvét az elsőtől az utolsó betűig meg kellett ismerni, a többi csoport tagjaival (rendező, színész, hang stb.) állandó összeköttetésben kellett lenni, és mindemellett még a szakma technikai részét is minél alaposabban el kellett sajátítani. A tábori lét ezen részéért Bálint Arthur volt a felelős. Az operatőrök megismerkedhettek a steadicam használatával és annak súlyával, a fényképezőgéppel való mozgóképrögzítéssel, valamint nagy vonalakban a dokumentumfilm készítés rejtelmeivel is. Az Arthur által tartott órákon a fiatal filmkeszítőknek még arra is volt lehetőségük, hogy összehasonlítsák a HD kameratechnikát a mozgóképet rögzítő fényképezőgép – mint kiderült – korlátozott lehetőségeivel.
Azzal mindenki tisztában van, hogy az operatőr munkája egy igazán gyakorlati szakma. Természetesen elengedhetetlen szerepet játszik az elméleti oktatás is, de igazi tudásra és az ezzel járó hasznos tapasztalatokra csak a gyakorlatban lehet szert tenni. Hiszen ezek azok a pillanatok, amikor döntéseket kell hozni, méghozzá olyanokat, melyek talán az egész film minőségére rányomják a bélyegüket.
A tábori munkálatok során minden operatőrre egy rövidfilm jutott, így lehetőség nyílt arra, hogy élesben is próbára tehessék szaktudásukat. A tíz nap alatt négy kisfilm forgott, ennek megfelelően sem az operatőröknek, sem pedig a segédoperatőröknek nem volt idejük unatkozni. A forgatások számtalan fárasztó, ugyanakkor nélkülözhetetlen mozzanattal járnak, mint például a sorozatos egyeztetések és próbák a színészekkel, rendezőkkel, sínépítés a fahrt-kocsinak, a legjobb képkivágás kiválasztása, a steadicam kimerítő használata, vagy csupán a megfelelő vezetékek megtalálása a nagy összevisszaságban. Mindezek a feladatok még bonyolultabbak lennének, ha nem állnának készenlétben a segédoperatőrök, akik megpróbálják minél zökkenőmentesebbé tenni a filmforgatás hosszú óráit. Olykor a legegyszerűbb feladat elvégzése is óriási terhet vehet le az operatőr válláról, és sokkal feszültségmentesebbé teheti a közös munka hangulatát.
Persze mindemellett gyakran előfordul, hogy az adott pillanatban az operatőrnek nem csupán a kamerát kell kezelnie, hanem más fontos feladatot is el kell látnia, ezért történhetett meg, hogy a tábori filmek elkészítése alatt olykor az operatőr volt a világosító is. Ezektől az „apróságoktól“ eltekintve, és a visszajelzésekből ítélve, az élesben történő filmforgatások mindenki számára pozitív élményt nyújtottak, és akik idén vettek részt először a Filmtett nyári táborában, azok remélhetőleg fontolóra veszik a régi mondást, miszerint: jövőre, ugyanekkor, ugyanitt...!
