A rossz nyelvek szerint a Mátrix Windows alatt fut, azért olyan lassúak a lövedékek és azért kellett újraindítani is. A háttértörténet így nézhet ki: a Wachowski testvérekre rázuhan 20 tonna esztétikai-filozófiai tanulmány, amiből kiderül, hogy a Mátrix kultuszfilm és megrendelést kapnak a folytatásra. Erre Andy és Larry fogja magát, és „belerak mindent, mint Mari néni a tökös-mákos rétesbe”. (Moldova György) Kicsit homályosan és a közhelyesség határán helyet kap itt a filozófia, lélektan, vallás, matematika stb. Zsúfolt, de a posztmodern kötelez.

A történet idő, sors és választás (nem összekeverni a szavazással) kulcsszavai körül forog. A felkelőknek 72 órájuk van valami okosat kitalálni a Zion felé tartó 2500000 Őrszem ellen. Morpheus (aki első részhez képest, ahol egyszerre volt kopasz és filozofikus, most inkább kopasz és fanatikus) a jóslat és Neo sorsának beteljesülését várja: az Orákulum szerint ha a kiválasztott eljut a Forráshoz, a Mátrix eredetéhez, a háború véget ér. Ehhez csak a Kulcskészítőt kell megszöktetni a Merovingiai fogságából, majd túljárni a Forrás biztonsági rendszerének eszén, mindezt ügynökök, gyilkos programok és a magát vírusként sokszorosító, renegáttá lett Smith ténykedései között. Nehezítik az ügyet még Neo – Trinity halálát jósoló – rémálmai, a jósnő zavaros fogalmazása, valamint a Morpheus és a Lock parancsnok közti kamaszos rivalizálás. Ezek ellenére sikerül a terv.

Ahogy vesszük. Neo eljut a Forrás előszobájába, ahol a Tervező elmondja, hogy a jósnő is a rendszer biztonsági megoldása, csakúgy, mint a szabad akarat illúziója. Neo a hatodik kiválasztott, léte a Mátrix hibalehetőségeinek eredője, az ő feladata lenne a gépek győzelme után a hatodjára elpusztított Zion újraépítése. Ő is kontrolleszköz a gépek kezében. Választania kell a Forrás elérése, az emberiség megváltása és Trinity megmentése között, természetesen a lányt választja. A háború folytatódik. A külvilágban érthetetlen módon megállítja a rájuk törő őrszemeket, de az erőfeszítéstől kómába esik. To be continued.

Wachowskiék néha a látványt a filmbeli belső logika fölé emelték, olyan jelenetek is helyet kaptak, amelyek jól néznek ki, de semmi értelmük. (Pl. az őrszem látványos pörgéssel dobja el az önműködő, önirányító bombát.) A képi világhoz csak az első rész hasonlítható, de az is lemarad. A bulett-time effektust kicsit továbbfejlesztették, így a balett eleganciájával bíró harcjelenetek megoldásai zseniális látvánnyal kényeztetnek. A két kamion frontális ütközését filmes unikumnak tartom. Az alakítások: olyan Mátrixosak. Reeves nagyon szemüveges, Fishburne úgy néz ki, mintha elvették volna a biciklijét, Moss meg…hát ott van ő is.

Egyesek szerint a történet csak ürügy, töltelék két akciójelenet között. Szerintem csak a trilógiák aranyszabályát követi: az első részhez néhány új szálat varrni, új effektusokat, hogy ne unatkozzon a néző, aztán úgy zárni, pontosabban függőben hagyni a végét, hogy telt ház legyen a harmadik rész vetítésekor.

Sokak szerint Isten és ember viszonyát tárgyalja a film. Egyiküknek megjegyeztem, hogy persze, a sensus anagogikus. A tiédet! –jött a válasz. Éljen a kultuszfilm.