A Who Am I című német tinithriller címe kiválóan érzékelteti a film egyik legfontosabb problémáját. A kortárs Hollywood mérföldköveinek végighackelése közben ugyanis épp csak azt nem képes eldönteni, hogy pontosan mi is akar lenni.
Alan Turingról, a modern számítógéptudomány egyik atyjáról végre nagyköltségvetésű mozifilmet forgattak. A Kódjátszma életének a II. világháborús időszakára fókuszál, amikor többedmagával feltörte a nácik Enigma-kódját.
Wally Pfister zseniális operatőr, viszont rendezői bemutatkozásánál adott volt a kérdés, hogy mennyire készíti fel az embert a filmrendezésre az, hogy sok éve a szakmában dolgozik. Ha a Transzcendensből indulunk ki, akkor semennyire.
[kritikaíró pályázat] Be kell vallanom, nem vagyok egy hőstípus, sosem éreztem késztetést arra, hogy az emberiség jótevője legyek. Nic Balthazar filmje után azonban úgy döntöttem, megkezdem karitatív tevékenységeim sorát. Első lépésként például embereket fogok bevonszolni a BenX című film vetítésére. Belátom, kissé erőszakos, és időigényes módja ez a közszolgálatnak, ám félő, hogy máskülönben egy újabb remekmű süllyed a lát(hat)atlan filmek sorába.
„Van egy előnye, ha magadat ölöd meg. Nem kell sokáig keresni, ki legyen az áldozat.” – akinek ilyen elmésségek járnak a fejében, nem lehet egészen buggyant. Az autista Bent mégis az egész osztály szívatja, ezért BenX álnéven a virtuális valóságban lel otthonra és szerelmetes úrhölgyre. Amikor a két világ kezd végzetesen összegabalyodni, Ben váratlan válaszával mindenkit beugrat: szülőket, haverokat, ellenségeket, de elsősorban a nézőt.
„A záródarab hátborzongatóan erős. A befejezés átszellemült, intelligens, humoros és szórakoztató, emellett valódi válaszokkal szolgál a korábban feltett kérdésekre” – idézi Joel Silver egyik interjújából a csapnivalo.hu. Bár bizonyos szempontból érthető, miért beszél így a producer a kasszasiker-trilógia harmadik darabjáról, valójában – tényleg sajnálom – épp ezeket nem lehet elmondani a Mátrix 3-ról.
A rossz nyelvek szerint a Mátrix Windows alatt fut, azért olyan lassúak a lövedékek és azért kellett újraindítani is. A háttértörténet így nézhet ki: a Wachowski testvérekre rázuhan 20 tonna esztétikai-filozófiai tanulmány, amiből kiderül, hogy a Mátrix kultuszfilm és megrendelést kapnak a folytatásra. Erre Andy és Larry fogja magát, és „belerak mindent, mint Mari néni a tökös-mákos rétesbe”. (Moldova György) Kicsit homályosan és a közhelyesség határán helyet kap itt a filozófia, lélektan, vallás, matematika stb. Zsúfolt, de a posztmodern kötelez.
A Wachovski-fivérek ópusza, a Mátrix kétségtelenül kavart némi port, teremtett némi kultuszt 1999-ben. Ez nem kis mértékben annak tudható be, hogy a virtuális világok bonyolult kérdéskörét köznapi metaforikával tudták populárissá, a mindennapi számítógép-használó számára is érthetővé tenni, ami kasszasikert és hihetetlen népszerűséget hozott a Mátrixnak. A Mátrix úgy hatott, mint egy tempós, türelmes magyarázat a szimulációról azok számára, akik nem ismerik ki magukat az operációs rendszerek vagy hackerek nyelvezetében, sem a médiaelméleti kérdésekben, némi tapasztalatuk azonban van a számítógépek terén, és rábámultak már legalább egyszer az arcukat visszatükröző képernyőre.
