A női egyedek háborítatlan együttélése.
Agnieszka Holland komplex tehetség. A neve nem cseng lengyelesen, bár ízig-vérig lengyelnek vallja magát. Zsidó és keresztény is egyben. Érdekelte a cseh újhullám, ezért Prágában tanulta a rendezést. Mégis inkább a legnagyobb lengyel filmesekkel dolgozott együtt: volt Wajda forgatókönyvírója, Zanussi asszisztense, Kieslowski társírója, sőt, még színész is. De volt ő a „prágai tavasz” felkelője, ezután politikai fogoly, a Szolidaritás mozgalom aktivistája és ennek folytán száműzött disszidens is. Élt Hollandiában, Németországban, Franciaországban, és még az USA-ban is. Forgatott művészfilmet, közönségfilmet, tévéfilmet, dokumentumfilmet, de még amerikai sorozatot is. Tehetségét nem lehet kategóriákba szorítani. Legutóbbi, Pokot című filmjét számos lengyel filmdíjra jelölték, és megszerezte az Oscar-nominálást is. Így a közel 70 éves rendezőnő a női filmezés egyik legnagyobb letéteményeseként is jellemezhető. Nevét a Nyugaton – már csak a keleti blokkból való származása miatt is – együtt szokták emlegetni a Mészáros Mártáéval vagy a Věra Chytilováéval.
Az Oscar-díjra is jelölt Pokot (angolul Spoor, tehát kb. Vadnyom) főszereplője egy idős hölgy, aki egyfajta poszt-hippiként a természet ölelésében éli mindennapjait egy emlékekkel telezsúfolt faházban, két szuka társaságában. Ez a női egyedek háborítatlan együttélése. Hiszen Janina Duszejko hisz abban, hogy az állatoknak is van lelkük, egyenrangúak az emberrel. Duszejko (a hölgy általában a vezetéknevét szokta használni), aki a körülményekhez igazítottan terepjáróval jár, egy nap arra ér haza a bevásárlásból, hogy két hű társa eltűnt a mindennapokból. Így az ebek keresésére indított expedíció lenne az, ami beindítaná a történetet. Ám hamar be kell majd látnunk, hogy a sztori a lassú folyású krimik kategóriájába tartozik. Így kerülünk lassan, de biztosan egyre közelebb a főszereplőnőhöz.
Karakterjegyei között fontos szerepet játszik az, hogy elítéli, mi több, elementáris dühvel utasítja el a környékbeli férfiak által közkedvelt vadászatot. Szomszédainak egyfajta indiános ragadványneveket ad, mint például Nagyláb vagy Jóhírek Hozója, és komoly különbséget tesz a közeli álmos kisváros megmentésre ítélt tagjai és a zord férfisportot űzők között. Mondhatni azt is, hogy egyfajta anyai ösztön uralkodik benne. Segít a second hand-ben dolgozó fiatal nőnek éppúgy, mint az epilepsziáját titkoló ifjú informatikus köztisztviselőnek. Ugyanakkor a tettlegességtől sem riad vissza, ha puskák dörrenését hallja. Persze ha átnézünk az esti olvasásba és komolyzene-hallgatásba burkolózott magányon, látjuk, hogy ő a közösség gyermekeinek iskolai angoltanára is egyben. Nyilván a hozzá illő, alternatív tanítási módszerek letéteményese. Ezért támadják is. Vagy ha tetszik, kissé bolondnak nézik, mint minden önálló gondolkodót, aki szembemegy a trenddel.
A lassan csepegtetett információk birtokában így egyre jobban megismerjük Janinát és környezetét: az állatokat lélektelennek tartó egyházi személytől az ügyészen és a korrupt rendőrön keresztül a rókát tartó nightclub-tulajdonosig. Javarészt férfiakat. Részint fény derül a cseh és a lengyel közti szomszédi viszonyulásra is, hiszen megjelenik a színen egy cseh egyetemi tanár, aki mániákus rovarkutató: a felettébb közép-európai nevű Boros Sznajder. (Őt a többször is kitüntetett cseh színész, Miroslav Krobot alakítja.) És úgy fest, Janina nem hagyja hidegen a közeli szomszédot (Wiktor Zborowski) sem. Míg lassan kibontakozik hármójuk kommunája, addig titokzatos balesetek korbácsolják fel a kedélyeket. Mintha az állatok állnának bosszút a misztikum ködében az őket ért sérelmeken. Így a krimi rejtélyének megoldása közben egyre gyorsabb tempóra kap ez a meditatív két óra. Lassan, de biztosan feltárul a rejtély a gyilkosságokat illetően, de lehet, hogy csak a néző számára, a hatóságoknak nem. Nem lövöm le a poént.
Mondhatni az alkotás végére éreztem némi megkönnyebbülést. Agnieszka Holland végül is mégsem csinált egy rossz mozit. Erényei persze korábban is kivillantak: főleg a szépen fényképezett természeti képek, az állatok közelijei vagy akár az emberi arcok és testrészek egyedien ritka fókuszba állítása. A mondanivalót illetően: az állati jogok miatti felszólalás, a női jogok feletti őrködés vagy akár a korrupció kérdése mind témái a filmnek. Ez adja aktualitását. Közben, hangsúlyozom, a vadász-naptár szerinti időtagolás, a film tempójának mintegy lesen való nyugalma türelmességre inti a nézőt. Lássuk majd, hogyan élik ezt meg a nézők. Mert a döntéshozókat, úgy tűnik, a film nem ringatta el eléggé: az utolsó métereken kiesett a ringből, azaz a külföldi filmnek járó Oscarok shortlistjéből.
