Már az első tábori napomon rabul ejtett Ági odaadása mind az emberek, mind a szakmája iránt. Számos kis- és nagyjátékfilm vágója (pl. Egyetleneim, Madárszabadító, felhő, szél), idén először vett részt a táborban. Számára minden tábori feladat és probléma egyenrangú volt. Nem is sikerült a tábor végéig szóra bírnom, így pár nappal később egy kávéházban ültem le vele.
Először voltál a táborban. Hogy kerültél bele a csapatba?
Most harmadszor kérdezték meg, hogy megyek-e. Eddig különféle magánéleti problémák miatt nemet mondtam, de azt gondoltam, hogy többször már nem fogják megkérdezni, ezért lehetővé kell tennem, hogy elmenjek. Állítólag többen is engem ajánlottak, a szervezők így gondoltak rám, és kezdtek utánam nézni.
Tanítottál-e már korábban?
Pécsett, a képzőművészeti szakközépiskolában volt egy kurzusom. Megkértük az igazgatóságot, hogy pályázzanak. Aztán egy fiatalembernek megtetszett az egész, és minket nem igazán tudtak már megfizetni, nem volt költségvetésük, arra pedig pályázni sem tudtak. Az útiköltséget fizették, ami egy nagyon jelképes összeg volt. Én még azért is tanítottam volna, de kiderült, hogy az egész átkerült annak a fiúnak a kezébe, aki azóta is csinálja.
Hogy választottad ki az embereket?
Nekem nincs számítógépem, és így nem jutottam el odáig, hogy megismerjem a gyerekek munkáit, hogy kik ők és hányan lesznek.
Hogyan tudtad áthidalni a tapasztalatbeli különbségeket?
Miután nem először volt szerencsém fiatal vágókhoz, nem az volt a fontos, hogy én ex cathedra valamit kijelentsek, hanem, hogy nagyon gyorsan feltérképezzem azt, hogy kinek mi a gyengéje. Azt tudtam, hogy egyikük sem dolgozott még ezzel a vágóprogrammal. Utána meg kellett tudnom, hogy kinek milyen szakmai gyakorlata van. Akkor már be tudtam őket helyezni. Ezután jött a rendezőkkel való párosítás. Elég idős vagyok ahhoz, hogy néhány mondat alapján rájöjjek arra, hogy ők tudnak-e együtt dolgozni, vagy sem.
Mesélj még erről a rendező-vágó párosításról! Hogy tudtál megismerkedni a rendezőkkel? A forgatókönyvek alapján, vagy tudtál velük beszélni?
A forgatókönyveket én kaptam meg utoljára, mert előtte a lányoknak adtam oda, hogy ismerkedjenek az anyaggal. Picikét vaktában történt a kiválasztás, mert megbeszéltük, hogy kinek melyik történet rokonszenves, és ahhoz a rendezőhöz lett beosztva. Volt, aki tudta, hogy melyik rendezővel akar dolgozni. De volt egy páros, akinél ez nem jött be, és szét kellett választanom őket, de ez előnyükre vált.
Hogyan tudnád jellemezni a csapat munkáját?
Végig jellemző volt mind a négy kislányra, hogy kőkemények, talpraesettek voltak, és dolgozni akartak. Fantasztikus kis csapat lett belőlük. Mivel tanulókkal dolgoztunk, jellemző volt, hogy nem igazán tudják felmérni, hogy mit lehet egy anyaggal csinálni. A vágás egy szerkesztés, egy dramaturgiai munka. Nekik egymással és a képen lévő anyaggal kell megküzdeni.
Milyen volt a rendezőkkel dolgozni?
Anélkül, hogy bántanám őket, azt kell, hogy mondjam, hogy tapasztalatlanok. Mindenki elindult egy elképzeléssel, ami jelentős csorbákat szenvedett. Ez később, az életben is így van, csak akkor már több tapasztalattal rendelkeznek. Volt, aki nagyjátékfilmes forgatókönyvet adott le. Hiába mondták nekik a tanárok, hogy szűkítsék le a könyveket, ez nem sikerült. Volt, aki nem is tudta leforgatni a teljes könyvét. Mivel nagyjából mindenki kezdő volt, emiatt jelentős keretek közé kellett őket szorítani. Ezt úgy oldottam meg, hogy félóránként rájuk néztem. Amikor úgy éreztem, hogy nem azzal foglalkoznak, hogy egy vágásminőségű szerkezetet rakjanak fel − ha máshogy nem, hát akkor a forgatókönyv alapján a csapókból −, és elkalandoznak azon, hogy mi sikerült, és mi nem, akkor meg kellett velük értetnem, hogy el kell felejteniük azt, amit eredetileg elképzeltek. Mert ott van előttük egy élő, tárgyiasult valami. Most azt kell, hogy lássák, hogy abból kell dolgoznunk, ami elkészült. Hogy abból legyen egy film, minél jobban megközelítve azt, amit eredetileg elképzeltek. Gondold végig, honnan indultál, tudsz-e bevezetést feltenni, hogy kéne a vége felé eljutni, hol vannak csomóponti hibák, mert azokkal kell a legtöbbet foglalkozni. Akkor meglátjuk, hogy milyen szerkezeti, és milyen látásmódbeli szerkesztést igényel a dolog.
