Az első napokban még nemigen lehetett látni, hogy később milyen nagy lesz a sürgés-forgás és mennyire kevés lesz az idő. Talán sokaknak megfordult a fejében, hogy milyen jó lesz majd naphosszat sütkérezni a panzióval szemben elterülő medence partján, de erre gyakorlatilag nem volt lehetőség, mint az később az kiderült.
2009 júliusában harmadik alkalommal került megrendezésre a Filmtett-Duna Műhely Alkotótábor Csíkszépvízen, a Kishavas Panzióban. A gyönyörű környezet, a helyi lakosok segítőkészsége, a jó kiszolgálás és nem utolsósorban a megfizethetőség nem véletlenül vonzza ide a szervezőket. A filmesek belakták az egész panziót és emellett a felszereléseket is külön szobákban kellett elhelyezni. Egy kicsit a falu életét is megbolygatták, a helyszínkereséssel, forgatással és még egyéb különleges kérésekkel. De kezdjük az elejéről, hogyan folyik az élet és elsősorban a munka az alkotótáborban.
Megérkezés
A tábor lakói Magyarország és Románia megannyi különböző szegletéből érkeztek. [És voltak köztük felvidéki és vajdasági táborlakók is – szerk.] Akadtak olyanok, akiknek nem kellett sokat utazniuk, például a szomszédos Csíkszeredából, de voltak, akik több mint 10 órás utat tettek meg Szépvízig. A megfáradt utazókat finom ebéddel várták és a panzió egyik kuriózumával, a híres gyümölcslevessel, ami közkívánatra többször is az asztalra került. Megtörtént a szobabeosztás, a pólókiosztás és egyéb ilyen formaságok, majd az ismerkedés a csoportokon belül. Az első napokban még nemigen lehetett látni, hogy később milyen nagy lesz a sürgés-forgás és mennyire kevés lesz az idő. Néhányak fejében megfordulhatott esetleg, hogy milyen jó lesz majd naphosszat sütkérezni a panzióban szemben elterülő medence partján, de erre gyakorlatilag nem volt lehetőség, mint később az kiderült, bár egy-egy fárasztó nap után többen csobbantak a vízbe.
Előkészítés
Mindenki figyelme a rendezőkre terelődött, a csoportok izgatottan várták a forgatókönyveket, hogy azok alapján végre körvonalazódhassanak a forgatások és természetesen a legvégén maguk a filmek. Ezután igyekeztek beosztani, hogy ki melyik napon forgat, kikkel és milyen eszközökkel. Minden rendezőnek egy nap állt a rendelkezésére, hogy leforgassa filmjét, éppen ezért nagyon fontos volt a megfelelő előkészítés és a pontos tervezés. Talán ebben a fázisban a gyártásvezetőknek volt a legtöbb feladatuk a rendezők mellett. Össze kellett szedni a kellékeket, helyszínkeresésben segíteni és persze a forgatókönyv alapján megírni a napi diszpókat, azaz a forgatás pontos időbeosztását, hogy minden a megfelelő helyen legyen a megfelelő időben. Gyakran lehetett látni rohangászó embereket, gyalogosan vagy két keréken is.
A gyártás bicikliken járta a falut, hogy gyorsabban tudják teljesíteni a rendezők minden óhaját-sóhaját. Krokodilt például elég nehéz volt beszerezni a Csend című filmhez, de a lelemény legyőzte ezt a nehézséget: a két hüllő végül fából lett kifaragva, kifűrészelve, órákig fúrástól volt hangos a panzió. Mindez megérte, mert a tábor végén sokan hazavitték volna a zöld fakrokodilokat szuvenírnek, de a szállításuk kissé körülményes lett volna. A másik furcsa kellék a romlott ételek hada volt, melyekre Emőke filmjéhez volt szükség, és amelyeket, egy idő után, a tábor szinte egész területén tenyésztettünk. Ki gondolná, hogy külön felügyeletet igényeltek volna, mivel többször is eltűntek − a panzió személyzete dobhatta ki, de az is lehet, hogy a megannyi kóbor kutya kaparintotta meg őket, akik minden étkezést sóvárogva figyeltek, hátha jut nekik egy-két finom falat. Róluk Völler Ági gondoskodott, aki nemcsak a vágókkal, de a kutyusokkal is sokat foglalkozott.
Eközben a színészek a csendnapjukat töltötték, virágot szedve az erdőben, elvonulva a tábor zajától. Az utómunka-csoportok, a vágók és a hangmérnökök egyelőre ismerkedtek a feladatokkal és a számítógépes programokkal. Még nem tudták, hogy mi vár rájuk az elkövetkezendő napokban. A filmológusok a hűvös közösségi terembe hallgatták az előadásokat hallgattak, az animációsok pedig nyugodtan dolgozgattak készülő filmjeiken.
Forgatások
Elkészült a nagy diszpóstábla, minden pontosan beosztva. Elkezdődtek a forgatások, először naponta kettő, aztán egy-egy film. A stábok gyakran korán reggel indultak el és csak este érkeztek vissza a táborba. Komplikációk természetesen akadtak és csúszások is. Gyorsan kellett reagálni a váratlan helyzetekre. Az eső is közbeszólt valahol, de szerencsére nem mosott el egy forgatást sem.
A helyiek nagyon segítőkészek voltak, szívesen átengedték otthonaikat a forgatásokhoz és gyakran csemetéik is szerepeltek a készülő rövidfilmekben. Sok gyerekszereplő kellett, szinte majdnem minden filmben játszott egy-egy kisfiú, kislány. Gyerekekben amúgy sem volt hiány, a táboron belül sem. Sok csoportvezető a családjával érkezett, a panzió akkor is hangos volt, ha szinte mindenki a forgatásokon dolgozott, mivel gyerekzsivaj töltötte meg.
Durst György volt az, akinek az autója állandó porfelhőben tartotta a panzió körüli földutat, főleg ő szállította a stábokat a forgatásra és persze a kellékeket és a fahrtsínt, amit több forgatásnál is igénybe vettek. Akik éppen nem forgattak, azok előkészültek, tehát mindig akadt tennivaló, jól jöttek a segítő kezek és jó ötletek, ha valami újat kellett kitalálni vagy létrehozni.
Utómunka
A forgatás lezajlása után jött el a vágók igazi nagy szerepe, no és persze a hangosoké, bár ők már a forgatásokon is közreműködtek, hiszen őket lehet látni nagy mikrofonnal a kezükben, amint épp azon ügyködtek, hogy úgy rögzítsék a hangot, hogy a képbe ne lógjanak bele. A vágószobában rendezők és vágók dolgoztak lázasan azon, hogy a felvett anyagokból végre összeálljon a film. Itt sem ártottak a kreatív ötletek, hiszen nem mindent sikerült úgy felvenni, ahogy azt eredetileg eltervezték. Nemcsak a kevés anyaggal nehéz dolgozni, de a sokkal is, mert akkor rengeteget kell szelektálni, de az idő nagyon szorít. Volt, aki szinte nem is aludt az utolsó napokban, csak enni jött le egy kis időre.
A kép mellett fontos volt, hogy a hang is illeszkedjen. Gyakran volt áramszünet, ami akadályozta a munkát és egy alattomos vírus is elkezdte fertőzni a számítógépeket. A vetítés előtti utolsó pillanatokban is folyt még a munka, de a végén minden sikeresen elkészült.
Vetítés
Utolsó nap este 21 órakor végre elérkezett a várva-várt pillanat, az elkészült filmek bemutatása. A falu lakosait meghívókkal, plakátokkal értesítették róla. Sokan eljöttek a hűvös idő ellenére, és természetesen a tábor apraja-nagyja is rész vett rajta – kivéve azokat, akik még mindig az utómunkálatokat végezték. A vetítés előtt elkészült a tábori csoportfotó is a medence partján.
Erre az estére a színészek is készültek egy kis előadással, amit élőben Bálint Arthur kamerával „közvetített”. A performanszhoz a már említett fakrokodilokat is felhasználták. Sajnos a filmek bemutatása rendesen elhúzódott, technikai problémák merültek fel, de a kitartóak végül megtekinthették az összes itt készült 22 kisfilmet, beleértve az animációs csoport és az operatőrök kisfilmjeit is.
Az operatőrök filmjeiben az volt az érdekes, hogy mindegyik fekete-fehér super8as technikával készült. A vetítés késő éjjelig eltartott, mindenki takaróba bugyolálva dideregte végig a filmeket, de szerintem ezt senki sem bánta.
A helyiek a produkciók láttán főleg azt találgatták, hogy kinek a házában vagy kertjében készültek a felvételek. Amíg az illetékesek a technikai problémákkal küzdöttek, Buzogány Kláriék egy kis játékot szerveztek egy-két nyereményért, és díjakat is osztottak ki különféle kategóriákban. Bíró Laci is a díjazottak között volt, hiszen nagy segítségére volt a tábornak, amellett, hogy a filmológusok csoportját erősítette, autójával segített a fuvarozásban és mindig tudta, hogy a helyiek közül milyen kérdéssel kihez lehet fordulni, hiszen ő is Csíkszépvízen él. Radu Igazság, az animációs csoport vezetője is kapott díjat, hiszen a csoport vezetése mellett két filmben is főszerepet vállalt. Ekkor jött még egy meglepetés: a Super8-guru Mester Ákos és a tábor néhány csoportvezetője szintén készített egy rövidfilmet, melyet közkívánatra kétszer is levetítettek egymás után. Azt hiszem írásban nem tudnám visszaadni a film poénjait, erre mondjuk azt, hogy látni kell.
Tábor vége
A vetítés végeztével már el is kezdődött az összepakolás, hiszen másnap már mindenki indult hazafelé. Akinek még volt energiája az reggelig táncolt vagy beszélgetett egy-egy sör mellett a panzió étkezőjében. Másnap reggelre már sokan elmentek, de voltak, akiknek még délutánig, sőt estig kellett várniuk az induló buszra vagy vonatra. Bármilyen hihetetlen, de letelt a tábor 10 napja. Furcsa lesz megszokni, hogy nincsenek határidők, nem kell mindent egy napba belesűríteni és biztos hiányozni fog a tábor nyüzsgő hangulata is. Reméljük nem szakad meg a 8 éves hagyomány és jövőre is lesz Filmtett−Duna műhely Alkotótábor.
