Szokatlan április 1-jei tréfának tűnhetett a Marosvásárhely színes fényárba boruló főterén gyanútlanul sétálónak, hogy feldíszített karácsonyfa áll a tér közepén, melynek tövében még az árusok bódéi is sorban megjelentek. A helybeli lakosok között mégis alig akadt, aki ne hallott volna arról, hogy itt éppen Hajdu Szabolcs ötödik nagyjátékfilmjének forgatása zajlik.
Tűzijáték, motorosok, szilveszteri hangulat fogadott Hajdu Szabolcs új filmjének harmadik marosvásárhelyi forgatási napján, a Maros-híd tövében. Lepattant gyári környezet, bakterház, olyan környék ahová egyedül, sötétben nem szívesen megy senki. Most viszont hatalmas stáb töltötte ki a híd alatti sötétséget. Reflektorok állnak a hídon, s alatta, a vasút mellett is.
A március 30. és április 7. között zajló forgatás első napjain többnyire az egykori bakterházban berendezett jósdában, valamint annak környékén dolgoztak. A hét második felében azonban már a Rózsák terén felállított karácsonyfa körül sürgölődött a stáb. A vásárhelyi főtér tömegjeleneteinek 360 statisztája között magyarok, románok, romák egyaránt voltak, minden korosztályból. Másfél hónap kellett, hogy ezt a hatalmas díszletet felépítsék, szilveszteri fényárral, karácsonyfával, bódékkal. De tele volt a tér fotósokkal, filmesekkel és nagyon sok bámészkodóval is.
Hajdu Szabolcs régóta dédelgetett filmterve a Biblioteque Pascal munkacímmel rendelkezik – korábban volt már Gyöngéd kezelés és Mona is, mert a főszereplő lányt Mona Galdonak hívják. Taschler Andrea, a film line-producere és gyártásvezetője elmondta, hogy a forgatókönyv tulajdonképpen Tarr Béla filmgyártó műhelyében, a TT Filmműhelyben készült, később a Katapult és a Filmpartners megvásárolta a filmjogokat. Ezen kívül a filmmel „nyertünk az Eurimages pályázaton – mondta Taschler Andrea –, de ennek sajnos feltétele az, hogy európai koprodukció legyen, azonban a mi német koprodukciós partnerünk visszalépett. Tehát e pillanatban, ez alatt a forgatási szakasz alatt azt mondhatom, hogy ez egy magyar-angol koprodukcióban készülő film, de nagyon remélem, hogy sikerül új német partnert találnunk. Annyi pénzből, amennyi most van, nem lehet úgy megvalósítani a filmet, ahogy Szabolcs elképzelte, és ahogy mi is szeretnénk”.
A történet dióhéjban
A film egy fiatal romániai nőről, Mona Galdoról szól, aki elég különös életet él. A film kezdetén ide-oda sodródik a világban, és furcsa dolgok történnek vele. Születik egy kislánya egy Viorel nevű bűnöző fiútól, akinek az a különleges tulajdonsága, hogy az álmai kivetülnek a valóságra. A film során kiderül, hogy ezt a „tehetséget” a kislány is örökölte tőle. Mona céltalanul bolyong gyermekével, megélhetését alkalmi vásári komédiázásból fedezi. Elveszettnek hitt apjával való találkozása folytán, gyermekét hátrahagyva, Londonban találja magát egy Pascal könyvtárá-nak nevezett luxuskuplerájban. Itt értelmiségiek végzetes vágyainak, valamint a különc tulajdonos, Pascal beteg elméjének foglya és játékszere lesz. Monának minden erejét és józan eszét latba kell vetnie ahhoz, hogy ebből a helyzetből kiszabaduljon. Taschler Andrea szerint „a történet nehezen megfogalmazható, mert nagyon fontos szerepe van az egészben a látásmódnak. Egy kicsit mágikus realista, de van benne valami kelet-európai őrület is. Ezeknek az egyvelege fogja végül kiadni azt, amit mi ebben a filmben nagyon szeretünk”.
Miért éppen Marosvásárhely?
A film főszereplője Török-Illyés Orsolya, Hajdu Szabolcs felesége, Marosvásárhelyen végezte a Színművészeti Egyetemet. Édesanyja Illyés Kinga, ismert és híres színésznő volt Vásárhelyen. Hajdu Szabolcsot is megragadta a hely hangulata, ezért is választották forgatási helyszínként ezt a várost.
A többi jelentősebb szereplő közül szinte mindenki román, a szereposztás szinte teljesen azonos a Fehér tenyérével. Oana Pellea játssza a jósnő szerepét, és ismét felkérték Gheorghe Dinicăt is, a Fehér tenyér tornatanárát, aki azonban éppen egy sorozat felvételein dolgozik. Így helyette Răzvan Vasilescu fogadta el a felkérést. A további szereplők között ott van Mihai Constantin, Viorelt pedig – Mona kislányának apját – egy fiatal bukaresti színész, Andi Văsluianu alakítja. Taschler Andreától megtudtuk, hogy „a Pascal nevű szereplő, aki majd a londoni részben fog fontos szerepet játszani, még nincs meg. Több ötletünk is van, de ez még a koprodukciós partnertől is fog függni”. A több apró szerepben ismert marosvásárhelyi, kolozsvári és magyarországi színészek bukkannak fel.
A filmben mindenki a saját nyelvén és hangján beszél. Monának kell beszélnie románul is, ahogy Oana Pelea is meg fog szólalni magyarul. A stáb már megszokta a nyelvi különbségeket, hiszen Hajdu Szabolcs ritkán dolgozik csak magyar színészekkel.
A főszereplő kislány nem más, mint Hajdu Lujza, Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya 4 éves gyermeke. „Amikor először terveztük a filmet, akkor még csak kettő és fél volt. Szegénykének nagyon nehéz, mert ebben a 8 napban végig éjszaka forgatunk és ő végig szerepel. De elképesztő fegyelem és teherbírás kell ahhoz, hogy 8 napig ezt tudja csinálni és hát le a kalappal, mert soha nem láttam ennyire összeszedett gyereket, mint Lujza. Olyanok vagyunk kicsit, mint egy családi vállalkozás, a stábban is van több pár, például a jelmeztervező az operatőr felesége, a ruhás az első asszisztens felesége. Már szerencsére az előző filmben, a Fehér tenyérben kialakult egy olyan csapat, amely nagyon jól tud dolgozni, és a családtagok is egyre inkább beépülnek a munkába” – mesélte Taschler Andrea.
Nehéz a forgatás időnként a belső jelenetek esetében, ahol az igencsak szűk tér miatt a stáb jelentős része a házon kívül maradt, és a világosítóknak sem volt könnyű dolga, hiszen például a konyhában forgatott jelenetekben alaposan el kellett rejteni a megvilágítást az asztalok, székek alá. Minden apró elemet kitaláltak, hogy ami látható a képen, annak milyen dramaturgiai és vizuális funkciója van.
Gyártási nehézségek
A szereplők és a rendező között tolmács segítette a munkát. A családias hangulatnak köszönhetően egyszer sem szabadultak el az indulatok. Az utcai jelenetek esetében is percek alatt átálltak a hatalmas kránnal és fahrt sínnel az egyik képkivágásról a másikra. A munkát még a több 100 statiszta jelenléte nehezítette, no meg a rengeteg bámészkodó, akiknek állandóan szólni kellett, hogy ne álljanak a stáb útjába. A tömegek mozgatását azonban alaposan megtervezték, és néhány kiemelt statisztának konkrét feladatot is adtak.
A szervezőknek és a gyártási csapatnak is szüksége volt némi találékonyságra. Taschler Andrea elmondta, hogy „egy nagyobb költségvetést igénylő filmet próbálunk belenyomni egy átlagos költségvetésbe, miközben amikor a szilveszteri jelenetet forgattunk a főtéren végig esett az eső”. A gond nem abból fakadt, hogy a szereplők vagy a stáb ázott, hanem abból, hogy a történet dramaturgiai ívébe hogyan épül be az eső, a havas téli képek helyett. Az eső tehát lassította a forgatást.
Emellett Taschler Andrea szerint volt még egy probléma: „A leforgatott anyagnak vissza kell jutnia a laborba, és vissza kell hozni a musztert. Mivel nincs pénzünk külön autót fenntartani erre a feladatra, 10 eurókat adunk sofőröknek és vonatkalauzoknak, hogy vigyék el Budapestre a dobozt, ott leszedi valaki, kapnak még 10 eurót és rohannak vele a laborba. Egyébként az a horror, hogy ez képviseli mindazt a pénzt, amit beleraktunk a filmbe és mégis kénytelenek vagyunk ilyen módszerekhez folyamodni.”
Minden nehézség ellenére, pár nap alatt a muszterek is visszaértek a stábhoz és az egész éjszaka tartó forgatás után megnézhették a korábban forgatott anyagokat: „Amit a híd alatt fölvettünk, az egészen csodálatos anyag – meséli a line-producer. – A tűzijátéknál az történik, hogy Mona, a főszereplőnő, szilveszter éjszakáján ott kell hagyja kislányát egy ismerősénél a londoni út miatt, ami nagyon nehéz döntés. Épp azt vettük föl, hogy elmagyarázza, neki most el kell mennie, és muszáj otthagynia a gyerekét. Amikor elhagyja a házat, elkezdődik a tűzijáték és körülveszik őt a motorosok – igen drámai jelentet a vége. Nagyon-nagyon szép a helyszín, ez a berobbantott híd és az elhagyott indusztriális környezet, a közepén egy ilyen romokban levő szecessziós házzal… – beleszerettünk ebbe a helyszínbe.”
Gond akadt azért ezzel a helyszínnel is: „Az egykori bakterházban lakó család élete nagyon zűrös és az anyuka, a tárgyalások közepette, felült egy buszra és elment Olaszországba. Kísértetiesen az játszódott le, ami a filmben is történik, gyerekeit, mindenkit otthagyva elment, mert elvállalt valami munkát.”
A stáb és a város
A stáb – mint már említettük – majdnem azonos a Fehér tenyér stábjával. Az operatőr Nagy András, aki korábban Mundruczó Kornéllal és Mispál Attilával is dolgozott. A két producer Angelusz Iván (Katapult Film) és Kovács Gábor (Filmpartners). A hangmérnök Balázs Gábor, a vágó Politzer Péter lesz. A jelmeztervező Berzsenyi Krisztina, a látánytervező Esztán Mónika. Faur Anna, a kameracsapat oszlopos tagja, loaderként volt jelen a forgatáson. A Fehér tenyérben is a kameracsapatban dolgozott, és most is jelentkezett, hogy részt szeretne venni a forgatáson.
A város teljesen nyitottan fogadta a stábot, amely meg is lepődött, hogy semmiféle komolyabb akadályba nem ütközött. A polgármesteri hivatal segítőkész volt, engedélyezte a főtér egyik oldalának néhány éjszakára való lezárását, valamint rendőri és polgárőri segítséget is biztosított.
A felvételek szüneteiben az egyik moziba vagy a szomszédos szálloda előterébe vonulhattak el a statiszták, azonban az utcán is megvolt a szilveszterhez illő hangulat a gólyalábasoknak köszönhetően.
A szilveszteri jelenetek egyikében ki kellett volna gyulladnia a karácsonyfának. A forgatócsoport úgy tervezte, hogy tényleg felgyújtja, aztán mikor látták, hogy a bódék és kábelek mennyire közel vannak a fához, lemondtak róla – annak ellenére, hogy a tűzoltóság hajlandó volt segíteni. A stáb trükköz folyamodott: a priotechnikusok tűzoszlopokat állítottak fel a fa köré, biztonságos távolságban, mégis úgy tűnt, mintha a fa égne. A felvett képek valósághűségét füstgép és természetesen a generált pánikhangulat is fogja segíteni.
Mivel a film jeleneteinek nagy része Romániában játszódik, a stáb május folyamán ismét visszatér Vásárhelyre. Addig is a román tengerparton, Mamaia mellett, valamint néhány napig Brassó környékén fognak forgatni. A romániai helyszíneken kívül hátravan egy magyarországi rész, amit stúdióban vesznek majd fel, illetve egy vonatozás, majd lesz egy pár napos londoni forgatás is. „5–6 hétre tervezzük a forgatást – elég nehezen tartható bent ebben a keretben ez a film. Például ez a 8 marosvásárhelyi nap sajnos nem egy 8 napos forgatás kellene hogy legyen, hanem inkább a duplája” – nyilatkozta a gyártásvezető.
A készülő film leginkább Hajdu Szabolcs első filmjeinek képi világát idézi, a Tamara és a Macerás ügyek látásmódját fejleszti tovább. Hogy hogyan végződik? Kiszabadul-e a főszereplő, és a gonoszok elnyerik-e büntetésüket? Erre majd a 2009-es Magyar Filmszemlére tervezett bemutatón fog fény derülni.
Íme néhány további hangulatkép Hajdu Szabolcs nemrég lezajlott marosvásárhelyi forgatásáról.
Bibliothéque Pascal
(Szilágyi Lenke werkfotói)
Bibliothéque Pascal – werkfotók
(Tóth Orsolya képei)
