Már legyintve emlékeznek vissza, hiszen sikeresen túlestek rajta. Legtöbbjükben viszont maradt némi keserű szájíz a kellemetlen meglepetések és nehezített körülmények miatt. Közben a második végzős évfolyam javában forgat. Ők is készülnek – az államvizsgára.
A fotó-, filmművészet és média szak 2003-ban indult a kolozsvári Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. Akkor még sokan tamáskodóan figyelték az első lépéseket, és megkérdőjelezték, hogy Romániában egy ilyen gyakorlati, nagy befektetésű felszerelést igénylő szak át tud-e gördülni az akadályokon, és eljut-e az akkreditációig.
A 2008-as februári államvizsga lejártával azonban az első végzős évfolyam 90 százaléka megkönnyebbült, diplomás szakember. Kísérleti nyúlként az egyetem első négy éve során mindenféle nehézséget, csetlő-botló próbálkozást megtapasztalhattak. Az igazi kihívást viszont az államvizsgázás jelentette. Mivel magánegyetemen egy szak akkreditációját csak három, sikeresen levizsgázott évfolyam után kezdeményezhetik, a Sapientia fotós-filmes diákjai egyelőre csak más, államilag elismert intézetben szerezhetnek diplomát.
Ez a helyzet, válasszatok...
„Mindenkit sokkolt a tény, hogy csak mint média-kommunikációs szakemberek vizsgázhatunk le, holott mi más jellegű képzést is kaptunk – mesélte Tóth Orsolya, tavalyi végzős diák. – Később, valamikor január tájékán érkezett a hír, hogy a szintén bukaresti Hyperion Egyetemen is lehet államvizsgázni rendezői és operatőri szakokon.” A gyakorlati diplomát igénylő hallgatók ezúttal sem lélegezhettek fel, hiszen az operatőri diplomáért kisjátékfilmmel, 35 mm-re készült saját operatőri etűddel és szakdolgozattal kellett jelentkezniük. A Sapientia negyedéves hallgatóinak viszont még sosem volt alkalmuk 35 mm-es technikával dolgozni, mivel az egyetem büdzséje nem fedezhette a nagy befektetést igénylő, 35-ös felszerelést.
A Hyperion rendezői szakán kisjátékfilmet és saját, egészestés nagyjátékfilm-forgatókönyvet kértek. Aki a bővült opciók közül mégis a Caragialet választotta, szintén egy nagyjátékfilm-forgatókönyvet kellett, hogy megírjon filmelméleti szakdolgozata mellett.
Pánik és megoldás
Ezután jött a még nagyobb bökkenő, a vizsgadíjak ismertetése. A nagy múlttal és védjeggyel rendelkező Caragiale 7000 RON vizsgadíjat tűzött ki a más intézményekből érkező diákoknak, míg a Hyperion „csak” 2000 RON-t, de itt a kisfilmek költségvetésével is számolni kellett, ami ismét iszonyú sok pénzt emészt fel.
„A vizsgáztató akkreditált egyetemek monopolhelyzetben vannak, ezért kényük-kedvük szerint szabják a feltételeiket, követelményeiket. A Sapientia nem volt felkészülve ilyen magas vizsgadíjra” – mondta dr. Buglya Sándor, gyakorlati oktatásért felelős tanár.
A hatalmas összegek hallatán pánik tört ki a diákok között. „Általános felháborodás, depi stb., hogy nem erről volt szó" – rajzolja meg a helyzetképet Keresztes Péter, aki most már okleveles operatőr. „Páran második diplománkat szerezhettük meg a fotó-, film és média szakon. Mi egyrészt könnyebb szívvel jelenthettük ki, hogy ekkora vizsgadíjat nem vagyunk hajlandóak kifizetni” – meséli Papp Attila Zsolt is.
A hallgatók összefogtak, és petíciót nyújtottak be a kar vezetőséghez, amelyben megfogalmazták sérelmeiket: a szak indulásakor az egyetemnek kötelessége lett volna tisztázni velük, felvételizőkkel, hogy a diploma értéke ilyen magas is lehet. Az évfolyam arra kérte a vezetőséget, hogy a vizsgadíj nagyobb hányadát állják az egyetem költségvetéséből.
Aki mer: forgathat
Mivel az akkreditáció előtt álló egyetemnek legfőbb célja, hogy diákjai sikeresen és zökkenőmentesen vizsgázzanak, beindult a gépezet.
„Egy három fordulós tárgyalás során végül 4900 RON értékű vizsgadíjban állapodtunk meg a I. L. Caragiale Országos Színház- és Filmművészeti Egyetemmel. A Kari Tanács döntése alapján a Caragialera, illetve a Hyperionra jelentkező diákok egyéni hozzájárulását egységesen 250 euróra csökkentettük le, a többit pedig a Sapientia költségvetéséből fedeztük” – nyilatkozta Szenkovics Dezső kari főtitkár.
Mikorra mindez tisztázódott, már égetően közel volt az államvizsgázás időpontja. Elkezdődtek a vizsgafilm-forgatások, de a nagy terjedelmű forgatókönyvek és szakdolgozatok megírása is sok energiát és időt igényelt. A 2007-es nyári államvizsgára végül csak hárman jelentkeztek, akiknek egy belső szűrőn is részt kellett venniük. Tanáraik a dolgozatok szakmai értékét és a diákok felkészültségét ellenőrizték.
„Az előállamvizsgán teljesen elbizonytalanítottak. Felvetették, hogy ha nyáron nem sikerül, akkor majd a téli alkalommal újrapróbálhatom, mert még az is benne van az első vizsgadíjban” – emlékezett Tóth Orsolya. A nyári időszakban csak ő ment a Hyperionra vizsgázni: „Egy történetet vizuálisan mindig jobban fel tudtam építeni, mint dramaturgiailag, ugyanakkor fontos volt, hogy ne elméleti diplomát kapjak, mert a filmkészítés, mint folyamat sokkal inkább vonzott.” Operatőri etűdje Leltár címmel Örkény István azonos című novellájának adaptációja volt. „Egyelten nap alatt forgattuk le a Monostoron. A történet lényege egy virágcserép leesése és a mögötte rejlő szándékok bizonytalansága. A képi koncepció egy kissé torz és stilizált tömbháznegyed, ahol véletleneknek nincs szerepe. Az anyagi nehézségek ellenére nagyon sok segítséget kaptunk a forgatáshoz. A technika újdonsága is vonzotta az embereket, hiszen korábban 35 mm-es kamera közelébe sem kerülhettünk.”
Gyorsan, okosan, románul
Ezen kívül Orsi volt a Kócember című kisjátékfilm operatőre, amit évfolyamtársa, Demeter Zsuzsa rendezett. A Hyperion vizsgáztató bizottsága maximális jeggyel jutalmazta munkáit. „Buglya Sándor és Balogh Zsolt tanár uraknak nagyon sokat köszönhetek mind bátorítás, mind bizalom terén, hiszen nemcsak a döntésben, hanem a megvalósításban is nagyon sokat segítettek. Sajnálom, hogy a vetítésre egyetlen ismerősöm sem tudott eljönni, mert az egyetlen 35 mm-es kópiát először és utoljára a vizsgán vetítették le egy bukaresti moziban. Vizsgafilmemet a Hyperion egyetem megtartotta, mint bizonyítékot. Később, amikor digitális formában a Marosvásárhelyi Alter-Native Filmfesztivál versenyprogramjában is levetítették, sajnos már teljesen más élmény volt, főleg a képek teljes átszíneződése miatt. A digitális formátum nem hasonlítható össze a 35 mm-es filmmel.”
Nagy Boglárka és Ambrus Réka szintén 2007-ben, a I. L. Caragiale Országos Színház- és Filmművészeti Egyetemen kiírt államvizsgára jelentkezett. A vizsga előtti hetekben nagy volt a hajsza, hiszen a lassan összeálló, szakterminusokkal teli dolgozatokat és forgatókönyveket le kellett fordítani román nyelvre is.
„Másfél héttel a bukaresti vizsga előtt tudtuk meg, hogy szóbeli vizsga is lesz filmelmélet, filmtörténet és forgatókönyvírás-elmélet témakörben” – mesélte Bogi. Ez nagy kihívásnak ígérkezett, hiszen a Sapientián mindent magyarul tanítottak, illetve bár az azonos szakok tanrendje hasonló, minden egyetem más-más témakörre fekteti a hangsúlyt. „Mi például rengeteget boncolgattuk az egyetemes filmtörténetet, de a Caragiale tanárai annál többet beszéltek az új Hollywoodról. Ezért esetleg hátrányos helyzetbe kerülhettünk volna.” Bogi elégedett volt a vizsgabizottság kiértékelésével: alaposan átböngészték dolgozataikat, rákérdeztek a részletekre, a margót teleírták megjegyzésekkel: „Vizsga után behívtak egy terembe saját hallgatóikkal együtt, s mindenkit egyénileg kiértékeltek.” A nyelvi nehézségek ellenére mindkét magyar diáklány maximális minősítést kapott.
Először élesben
Az évfolyam többi tagja – három ember kivételével – 2008 februárjában államvizsgázott. A téli vizsgaidőszakban többen jelentkeztek a Hyperionra.
„Nem állt a Sapientia rendelkezésére akkora pénzösszeg, hogy minden hallgató kisfilmjének költségvetését teljesen magára tudja vállalni, ezért tehetősebb filmes társaságokhoz fordultunk támogatásokért – mesélte dr. Buglya Sándor filmrendező, a Sapientia magyarországi vendégtanára. – Mindegyik filmmel igyekeztünk pályázni. Fontos volt, hogy a diákok idejében készítsék el a filmtervüket, amit beadhattak a pályázatra. A Magyar Mozgókép Közalapítvány és Szülőföld Alap jelentős összeggel támogatta a filmek elkészítését.”
A hallgatóknak azzal is számolniuk kellett, hogy a pályázat elnyerése nem garantált. Ha valamelyik munka nem kapott támogatást, az egyetem igyekezett saját erőforrásokból segíteni a vizsgázót, de a megmaradt összeget saját költségvetésből kellett megoldaniuk.
A celluloidra készült vizsgafilmekkel a hallgatóknak lehetőségük nyílt egy igazi laborban – a budapesti Kodak Filmlaborban – dolgozni. Buglya szerint a diákok számára az operatőri vizsgamunka jelentett különös nehézséget újszerűsége és óriási költségvetése miatt: „A vizsgafilmek készítése során első alkalommal találkoztak analóg technikával, ahol fénymegadó segítségével beállították a színeket, együttműködtek a negatívvágóval…”
Producerünk: Andrew Wajna
Tóth Orsolya Leltár című operatőri etűdje mellett még két operatőri munka készült. A segítő tanárok arra törekedtek, hogy az operatőri filmek ne csak szép képeket vonultassanak fel, hanem dramaturgiailag és rendezői szempontból is élvezhetőek legyenek a fényhangos 35-ös kópiák.
Juhász Ágota Ház a völgyben című operatőri alkotása saját elképzelés alapján, párhuzamos montázsra épült film. Egy kiskunyhóban lakó házaspár él az erdőn. A férfi fát gyűjt, a nő a ház körül tesz-vesz, gyerekruhákat mos. Hazatérőben a férj gyereket szoptató nejét egy fa tövében találja. Ahogy közelít a kamera megláthatjuk a valóságot: a nő egy játékbabát szoptat. Záróképként a férfi érzékenyen felsegíti s házukba kíséri feleségét.
Keresztes Péter Crescendo című kisjátékfilmje egy nyugdíjas ember munkáséveit eleveníti fel. Helyszín egy régi cukorgyár épülete, ahova kivetítődnek a főszereplő emlékképei.
Mindhárom operatőri munkát jól fogadta a vizsgáztató bizottság. „Mindegyik rövid játékfilmben megvoltak a speciális nehézségek, nem egyformán erősek a témák sem, de a lényeg számunkra az, hogy egy optimális eredmény szülessen” – mondta dr. Buglya Sándor.
A három etűdhöz egy kis anekdota is fűződik: „A Kodak labor adott egy 50%-os kedvezmenyt a teljes szolgaltatásra, és valakitől kaptunk pár tekercs szűz filmet (reszlit) a Szabadság, szerelemből. Úgyhogy hárman elmondhatjuk, hogy az első filmünk producere Andrew Wajna" – nevet Keresztes Peti.
Szex, emésztés, ügyesség
A rendezői munkák nagyobb forgatókönyvírói és dramaturgiai odafigyelést igényeltek. Ezekre az alkotásokra viszont nem csak a Hyperion Egyetemtől érkeztek pozitív visszajelzések, hanem a szakma, illetve a nagyközönség részéről is. Felméri Cecília Kakukk című pajzán alkotása elnyerte a legígéretesebb fiatal tehetség díját a 39. Magyar Filmszemlén.
Jakab-Benke Nándor Hústorta és Kató Zsolt La petite mort című kisjátékfilmjeit meghívták a Hyperion Egyetem filmfesztiváljára, ahol nemzetközi zsűri fogja kiértékelni az alkotásokat.
A Hústorta emészteni való történetében egy 100 éves nagyapa hústortát kér születésnapjára az unokájától. E kérés különlegessége nemcsak az, hogy nem egy hagyományos édes-krémes torta kerül a tálcára, a történetnek ugyanis van ennél egy nagyobb bökkenője is: az ünnepelt már ötéves kora óta nem evett húst. Az öreg, a jelenlevőkkel mit sem törődve, egyedül fogyasztja el hatalmas zsíros tortáját. Az utolsó falat megrágása közben az évszázados nagyapa helyén ötéves önmagát láthatjuk viszont.
A rendezői forgatókönyvek különböző művek adaptációi alapján készültek. A bizottság viszont külön értékelte, hogy Jakab-Benke Nándor egyedi ötlet alapján egy székely western történet forgatókönyvét írta meg. „A pánik, a stressz sok mindent kihoz az emberből. Mi voltunk az elsők, nem tudtuk pontosan mit várnak el tőlünk, mire és mivel kell felkészülnünk, milyen lesz a vizsga menete. Egy kicsit olyan volt, mint amikor egy kínai atlétikai csoport elmegy egy amerikai sportrendezvényre. A kínai csapat nem tudja, hogy milyen körülmények, feltételek, ellenfelek várják. De minden tehetségüket és energiájukat beleadják, s végül ők viszik haza a trófeát” – hasonlította helyzetüket Jakab-Benke Nándor.
A második „generáció”
Már készülnek az idei negyedévesek vizsgafilmjei is. Változatos helyszínekkel, megrendelt színészekkel, pergős tempóval, néhol kisebb-nagyobb csúszásokkal folyik a munka. A rögtönzött filmes gárdának kulcsszava az együttműködés, még a másod- és harmadévesek is segítnek, hurcolkodnak a forgatásokon.
Az idén is felmerült a kérdés, hogy nem lehetne-e animációs kisfilmmel jelentkezni a vizsgára. „A Hyperion egyetem oktatói nem szívesen fogadnak vizsgára animációt (ebben az esetben bekérhetnek még egy másik filmet is a diák portfoliójából), de az elkövetkező tárgyalások folyamán újra fel fogjuk vetni ezt a lehetőséget.” – mondta Szenkovics Dezső.
Vajon szimbolikus értékű az oklevél a filmszakmában? Tóth Orsolya szerint: „Talán a televízióknál számít a diploma, főleg a fizetés szempontjából. Azt hiszem ez az egyelten hely, ahol rákérdeznek. Ezen kívül viszont a saját munkák bizonyítják a tehetséget, és mint mindenhol, ebben a szakmában is mérvadóak a kapcsolatok. Nem könnyű elfogadható állásra, fizetésre találni, és természetesen a szakmában dolgozni. Ennek ellenére szeretnék tűzközelben maradni.” Keresztes Péter kicsit másképp látja a kérdést: „Bár az operatőri diplomán azt írja, hogy 'tévé- és filmoperatőr', azt kell mondanom, a dolog tévés részét az elmúlt hónapokban tanultam igazán meg, amióta tévézek."
A Sapientia – EMTE fotó-, filmművészet és média szakának legelső évfolyama hősiesen állta az utolsó bukaresti próbatételt: az átmenési arány száz százalékos volt. Jó lendület ez a szak akkreditációjához. Rajtuk nem múlik!
