Beszámoló | Szombat este zárult az 1. Film és Média Napok a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen Beszámoló | Szombat este zárult az 1. Film és Média Napok a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen

Fecnire vésve

Szombat este zárult az 1. Film és Média Napok a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen

A hétvégén online filmnapok formájában bemutatkozott a szélesebb nyilvánosságnak a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem filmszakának nemrég létrejött Magyar Film és Média Intézete. Bár a beszélgetések és előadások sorozatát nyilvánosként hirdették meg, és kívülállók számára is lehetőség nyílt kérdéseket feltenni a meghívottaknak, a rendezvény mégis nyilvánvalóan a hallgatóknak és a hallgatókról szólt – és ez így is volt jól.

A piszkozat az alap!

A csütörtöki program indításképpen példaképeket állított az egyetem mostani hallgatói elé: itt tanult szakmájukban sikeresen elhelyezkedett egykori diákok meséltek arról, hogyan alakult az életük az államvizsga óta: Bartincki Tamara Budapesten él, és a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatóságának filmes csoportvezetőjeként dolgozik, Józsa Levente és Serar Szabolcs fényképész lett, Serestély Szilárd pedig televíziós operatőrként keresi a kenyerét. A beszélgetés az azt követő két vizsgafilmmel együtt visszanézhető az intézmény Facebook-oldalán, ahogy a rendezvénysorozat szinte minden online találkozója, köztük egy szintén ehhez a témához – az egyetem utáni elhelyezkedes kihívásaihoz – kapcsolódó pénteki beszélgetés is. A meghívott ezúttal Márkus András volt, aki reklámügynökséget vezet, és aki munkáltatói szemszögből beszélt és adott tanácsokat a pályakezdő fiataloknak.

A pályakezdő fiatalok között márpedig van néhány ambíciós és merész, aki Fecni címmel és Orbán Katalin televíziós műsorvezető és tanár szakmai útmutatása segítségével tévéműsort szerkeszt és vezet a Román Televízió kolozsvári stúdiójában. A Fecnit a két harmadéves műsorvezető, Miklós Mátyás és Becsky Tamás mutatta be, derűs beszámolójuk, bakiparádéjuk és enyhe lámpalázuk alapján két szimpatikus és tehetséges fiatal ambícióiba lehetett bepillantani.

Kör a négy fal között

A szombat délután elméleti síkra terelte az eseményt. Keszeg Anna előadása a közelmúlt tapasztalataira reflektált: a járványhelyzet miatt nemrég átélt „négy fal közé zártság” érzését járta körül. A kutató rámutatott, hogy a mindannyiunk által megtapasztalt állapot ábrázolása cseppet sem újkeletű a vizuális kultúránkban, sőt az egyes kultúrák közötti különbségek kiválóan tetten érhetők a megjelenítésük összevetése által. 

Keszeg Anna szerint az ún. television studies területe nagy lendületet kapott az elmúlt években, hiszen az utóbbi két évtizedben gyökeresen átalakult a televíziózás: minden eddiginél többfajta képernyőn fogyasztunk televíziós tartalmakat, és a médiapiacon egyre globalizáltabb szereplők, a streaming-csatornák jelentek meg. A televíziós tartalmak is egyre összetettebbekké váltak, egyrészt esztétikai szempontból vált jellemzőjükké a vizuális komplexitás, másrészt tartalmi szempontból is bonyolultabbá lettek: a mai tévésorozatok többé nem felszínes, torz világképet tükröző alkotások, sokkal inkább a világ összetettségének a bemutatására vállalkoznak.

A négy fal közöttiség kifejezésére kitűnően alkalmas a kamaradráma műfaja. Egy négy fal közé zárt karakter fejlődése összefügg a tér berendezésével, az ún. dizájnintenzitással, de egyes tévésorozatok ún. bottle episode-jai is belső kamaradrámákként működhetnek (utóbbira kiváló példa az Aranyélet 3. évadjanak a 7. része, a Seinfeld kínai étterem előterébe „zárt” epizódja, vagy akár a The Guilty című dán film, amelynek sztorija egy vészhívásra reagáló rendőr nézőpontjából bontakozik ki). Bár a börtönös témájú sorozatok is kézenfekvő példák lennének, ha a bezártság ábrázolásáról beszélünk, az előadó szerint mégis izgalmasabb megfigyelni, hogy miként jelennek meg a négy fal közé zárt társas kapcsolatok, a szakmai önérvényesítés, a mentális problémák, illetve pl. a pszichológusi szakma több országban remake-elt tévésorozatokban (a Be Tipul – a Terápia izraeli eredetije – vagy a Criminal szériákban, illetve a The Circle című valóságshow-ban), ugyanis az egyes nemzeti verziók összevetése valós társadalmi és kulturális különbségekre világíthat rá.

Díjak és műhelymunka a „talált tárgyak osztályán”

Keszeg Anna előadását rövid bejelentés követte. A karon készült vizsgafilmekből a hallgatók showreeleket vágtak össze, ezek versenyeztek egymással a tanárok alkotta szakmai zsűri előtt. A versenyt Simó Boglárka harmadéves hallgató nyerte a magyar tannyelvű tagozaton, a másodéves Silaghi Adelin munkája pedig a román tagozat legjobbja lett. 

Az intézet középiskolások számára meghirdetett, Élet a pandémia idején című fotópályázatán a kolozsvári Szabó Márk lett az első helyezett (az 500 lej értékű könyvjutalom mellett ezzel kiváltotta a karra történő felvételije első vizsgáját), a második díjat (és az oklevéllel járó 300 lejnyi könyvjutalom) a kézdivásárhelyi Pászka Róbert kapta. Mindketten 12. osztályos diákok.

A filmnapok gyakorlati tevékenységre is várta a filmszakos hallgatókat: Dorel Găină kolozsvári fényképész útmutatásai alapján fotózhattak egy fiktív (avagy stúdioban berendezett) talált „tárgyak osztályán”.

„Mindig kell egy személy, aki elviszi a balhét vagy átveszi a díjat”

A filmnapok „sztárvendége” Röhrig Géza volt, akit a hallgatók valószínűleg az Oscar-díjas Saul fia főszereplőjeként ismernek, bár a beszélgetésből egy rendkívül sokoldalú, öntörvényű és szabad lelkű művész portréja rajzolódott ki. A Saul fiáról ezúttal kevesebb szó esett, bár Erdély Mátyás operatőr kapcsán Röhrig felidézte, hogy egyes operatőrök szinte „anyai jelenlét”-et képviselnek apró, gondoskodó, biztató gesztusaikkal egy-egy forgatáson, a szetben „zsarnokibb” fellépésű rendezők mellett. 

A beszélgetésből kiderült, hogy Röhrig filmes pályafutása egy rendezőszakos felvételivel indult: Szabó István osztályába jutott be az SzFE-re, de Szabó csupán percekig volt az osztályvezetőjük. Bár leadta az osztályt, hagyott nekik egy száz filmes listát csupa filmtörténeti mérföldkő címével, amelyet megnézésre javasolt. Röhrig már akkor elzárkózott ettől: elmondása szerint kísérletező alkat, aki sosem akarta hagyni, hogy befolyásolja, hogyan alkotnak mások. Végül nem lett belőle rendező, és a filmezéstől is hosszabb időre eltávolodott, magánélete az Egyesült Államokba szólította, végül anélkül került a Saul fia főszerepébe, hogy azt tudatosan tervezte volna. Azóta is megtalálják különböző filmszerepek – többnyire zsidó szereplőket, kelet-európai/mediterrán arcú, akcentussal beszélő figurákat alakít, és kissé tart is attól, hogy ebbe a szereptípusba beskatulyázódik. Legutóbb Terrence Malick The Way of the Wind című, bemutatásra váró filmjében alakította Jézust. Maga is várja a kész filmet, hiszen a leforgatott anyag hatalmas, és nem volt egyértelmű számára, hogy végül Jézus vagy Péter figurájára fog esni a hangsúly.

Az irodalom jelenti számára az abszolút művészi szabadságot, és most éppen Szaúd-Arábiába készül egy három hónapos forgatásra – de erről a filmről egyelőre többet nem árulhatott el.

Bár nem került még Oscar-közelbe, a rendezvénysorozat másik díszmeghívottja az filmnapokat tegnap koraeste záró Reisz Gábor filmrendező volt, aki a hallgatók között nyilvánvalóan igen népszerű (már csak abból is ítélve, hogy a beszélgetés végén „online szelfizésre” hívták). Tőle származik egyébként az alcímbe kiragadott idézet. 

A rendező főképp a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlanról és „így jöttem”-filmjéről, a Rossz versekről árult el műhelytitkokat (pl. akkora volt a költségvetési s emiatt a stáb létszámabeli különbség a két film között, hogy a Rossz versek első forgatási óráiban meg volt győződve arról, hogy valahol a közelükben még egy forgatás zajlik párhuzamosan), beszélt arról, hogy hogyan lett testnevelésszakon végzett pályakezdőből elismert rendező, a (szinte egy)személyes filmkészítésről, az alkotótársairól – kiemelten Berkes Juli producerről –, és többek közt a zenéhez fűződő viszonyáról. A beszélgetés végén a moderátor Bátori Anna egy 2019-es Reisz-rövidfilmre, a Félmondatokra hívta fel a hallgatók figyelmét.

A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Film és Média Intézetének első rendezvénye nem vonzott ugyan tömegeket, de kívülálló szemlélőként is bizton állíthatjuk, hogy elérte fő célját: mozgalmas és rendkívül színes „iskolán kívüli” tevékenységre vonzotta be hallgatóit és olyanokat is, akik talán épp ide szeretnének felvételizni a középiskola végén (őket egyébként online szakbemutatóra is várják). A keményebb, filmelméleti előadás, a nemzetközi hírű művészek mesterkurzusai vagy a szűkebb erdélyi közösségben tapasztalatokat gyűjtő szakemberekkel folytatott beszélgetések és a már említett fotóműhely mellett igen fontos, hogy az online rendezvény kulisszáiban maguk a hallgatók ültek. Élesben, külső szemlélők figyelő tekintete alatt készítettek teljes arculatot, világítottak, filmeztek, szerkesztettek műsort, szembesültek az élő közvetítés kihívásaival, amikor cserben hagy a hang, bezörög valami az interjúalany asztalán, begörcsöl az internet, a fény másképp esik a beszélgetők arcára, mint kellene stb. Ha egyfajta vizsgaként tekintünk a munkájukra, akkor jelenthetjük: mindannyian jelessel átmentek. Itt az idő hátradőlniük, megpihenniük, értékelniük, a tanulságokat levonniuk, és minden most támadt ötletüket lejegyezniük a következő, talán már offline megtartható filmnapok kedvéért.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Friss film és sorozat

  • Tőrbe ejtve: Az üveghagyma

    Színes bűnügyi, thriller, vígjáték, 139 perc, 2021

    Rendező: Rian Johnson

  • Guillermo del Toro: Pinokkió

    Színes animációs film, fantasy, musical, 117 perc, 2022

    Rendező: Guillermo del Toro, Mark Gustafson

  • Bardo

    Színes filmdráma, vígjáték, 159 perc, 2022

    Rendező: Alejandro González Iñárritu

  • M3GAN

    Színes horror, sci-fi, 102 perc, 2022

    Rendező: Gerard Johnstone

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Az ember, akit Ottónak hívnak

    Színes filmdráma, vígjáték, 126 perc, 2022

    Rendező: Marc Forster

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Friss film és sorozat

  • Tőrbe ejtve: Az üveghagyma

    Színes bűnügyi, thriller, vígjáték, 139 perc, 2021

    Rendező: Rian Johnson

  • Guillermo del Toro: Pinokkió

    Színes animációs film, fantasy, musical, 117 perc, 2022

    Rendező: Guillermo del Toro, Mark Gustafson

  • Bardo

    Színes filmdráma, vígjáték, 159 perc, 2022

    Rendező: Alejandro González Iñárritu

  • M3GAN

    Színes horror, sci-fi, 102 perc, 2022

    Rendező: Gerard Johnstone

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Az ember, akit Ottónak hívnak

    Színes filmdráma, vígjáték, 126 perc, 2022

    Rendező: Marc Forster

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu