Neil Marshall: Centurion / A kilencedik légió Neil Marshall: Centurion / A kilencedik légió

Fuss, római, fuss!

Neil Marshall: Centurion / A kilencedik légió

ÉRTÉKELD A FILMET!
A kilencedik légió
Neil Marshall
2010
A kilencedik légió

A kilencedik légió

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 6 10 1

6

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Neil Marshall 2005-ben az új brit közönségfilm jelentősebb alakjai közé került Barlang (The Descent) c. méltán elismert horrorjával. Mindezt majdnem teljesen lerombolta a félresikerült Végítélettel (Doomsday), mely nulla tempóval és arányérzékkel megátkozott, már-már paródiaszerű fércfilm lett, szégyent hozva a poszt-apokaliptikus akciófilm műfajára. A kilencedik légió épp ezért presztízsfilm: csak megtekintése után tudunk érdemben nyilatkozni Marshall rendezői képességeiről.

A kilencedik római légió mítoszát Marshall adott alapként használja. Így szerencsére sem történelmi oknyomozó riportot, sem pedig a manapság oly divatos demitizált realizmust nem látunk. A rendező, szándékosan nem törődve a mítosz történelmileg lehetséges realista kontextusaival, régészecset helyett pallossal kezd vizsgálódni. Fókuszpontjában pedig egy pár fős egységre koncentrál, akik szerencsésen túlélték légiójuk pusztulását: céljuk a hazajutás, amihez azonban túl kell élniük a pikt nyomkereső horda gerillatámadásait is. Marshall így harmadszor teszi meg a túlélésért folytatott elkeseredett harcot alkotása gerincének, mely jelen esetben a rideg skót felföld hangsúlyos jelenlétének, a vérre menő római-pikt kulturális különbségek bemutatásának és a folyamatos aktuálpolitikai utalásoknak köszönhetően jócskán működőképesebbé és mélyebbé válik, mint a Végítélet esetében volt, a Barlang kiegyensúlyozottságát azonban csak néha, alulról súrolja.

Kép A kilencedik légió / Centurion című filmből

Durván a film kétharmadát teszi ki a bujdosás, a menekülés, és Marshall láthatóan érti is mindennek a kémiáját. Izgalmas, olykor némi suspense beemelésével feszültté húzott, kegyetlen és pörgős akció-füzérként folynak egymásba ezek a jelenetek, melyek egyértelműen a film legerősebb pontját képezik. Míg a menekülések sodrát Marshall szépen időzített totálokkal, légi felvételekkel és az elképesztően vészjósló táj vágóképeivel tördeli finom ritmusba, addig a harcjeleneteket sajnálatos módon a mostanában túl gyakran látott, minden élvezetes részletet elmismásoló testközeli gépállásokból, epileptikus vágásokkal mutatja be. A tempó így ugyan nem foszlik szét, azonban e kőkemény szekvenciák alatt nem ajánlatos pislogni, ha minden naspolyaként szétfröccsenő koponyát látni kívánunk. Példának okáért a légió lemészárlásának jelenete alig érzékelteti az egymásnak feszülő erőket, csupán vériszamosan kapkodó képcsomót látunk, mely egyértelműen a Gladiátor nyitócsatájának tesztoszteronnal és belekkel dúsított mása.

Kép A kilencedik légió / Centurion című filmből

Az akció-kaland-pörgéseket megszakító, karakter- és történetábrázolást továbbvivő párbeszédes jelenetekkel sincs különösebb baj. Egyes dialógusok kifejezetten szépek, egymondatos minimalizmusukat Marshall bajtársias, elegánsan tahó humorral díszíti, s ezen jeleneteknek hála pont annyira ismerjük meg a szereplőket, amennyire szükséges. A hányatott sorsú multikulturális csapat egyik tagja sem született római, s mindegyikük csak egy fogaskerék a háttérben végig jelenlévő, döntésképtelen hatalmi gépezetben. Féltucatnyi leírható, járulékos veszteség. Egyszerű harcos lelkek, akik elhagyatottságukban saját magukért harcolnak, a Birodalom eszméi, érdekei, parancsai nélkül csupán hazavágyó porszemek a széllel szemben. Ezért mondható jogosnak és példaszerűnek a film – amúgy irtózatosan blőd és elnyújtott epikába fullasztott – zárlata. Hadrianus nem vonul ki, nem győzedelmeskedik. Falat épít, határokat szilárdít, de már későn bármihez. Ugye ismerős?

Kép A kilencedik légió / Centurion című filmből

Ez a nyirkos, hideg és aktuális reménytelenség azonban szörnyen bután hígul fel a teljesen felesleges romantikus szál beemelésével. Arianne (Imogen Poots) jelenléte a folk-fantasy egyszerűsítő kétpólusúságával ülteti le az addig nagyon vérgőzös történetet. Angyali teremtményként egyértelműen ellenpontozza, és sajnos egyidejűleg ki is oltja Etain (Olga Kurlyenko már-már túl kemény alakítása) sátáni, nagyjából hihető karakterét. Hasonló elbillenés érezhető a Quintus Dias (Michael Fassbender kisujjból hozza) narrációjánál is. Eleinte szépen alapozzák meg az atmoszférát ezek a magasztos, mégis csipetnyit cinikus és rezignált gondolatok, azonban a film közepétől semmi jelentőségük nem lesz, ráadásul néha a képkivágatban látottakat mondja fel, ami szabályosan amatőr húzás.

Kép A kilencedik légió / Centurion című filmből

A kilencedik légió több súlypontbeli figyelmetlensége ellenére egy közepesnél kicsivel jobb, csak részben szórakoztató peplum-akció-mozi, mely politikai odamondásával, gore/slasher jellegű durvulásaival, tájkép-esztétikájával sok örömteli percet okozhat az erre vágyóknak. Azonban Neil Marshallnak legközelebb nagyobbat kell dobnia, hogy igazán bízhassunk képességeiben.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

6

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Ki a kedvenc Jedi lovagod?

Szavazó

Ki a kedvenc Jedi lovagod?

Friss film és sorozat