A Dani hrvatskog filma-n a horvát mozgóképkultúra
átfogó szeletét kínálták a szervezők. A nagyjátékfilmeket leszámítva (melyeket
hagyományosan a Pulai Filmfesztivál alkalmával mutatnak be) minden műfaj
képviseltette magát. Bárki benevezhette a filmjét, igaz, a szigorú előzsűrizés ezúttal sem
maradt el.
A megnyitón elhangzott a szándéknyilatkozat: Horvátország váljon fontos audiovizuális központtá és minél előbb kapcsolódjon be az Európai Unió szakirányú programjaiba. A fesztivál épp ebben segíthet, hiszen azokra az alkotásokra koncentrál, amelyek noha a moziforgalmazás számára érdektelenek, mégis az erőforrások jelentős hányadát adják. Ráadásul olyan műfajokról beszélünk, amelyek valóban megbecsülésnek örvendenek: a horvát animáció és a horvát dokumentumfilm már korábban is segített a filmszakma felvirágzásában. (A horvátok két külön fesztivált szentelnek az említett műfajoknak, lásd Animafest, Zagredox.)
A kisjátékfilmeket Ognjen Sviličić szelektálta. Véleménye szerint a digitális képrögzítési technikák és a filmezéshez való szabadabb hozzáférés nem tett jót a minőségnek. A rendezők és a szakma figyelmességét dicséri azonban, hogy számítógépeken minden nevezett, ám kizsűrizett filmet meg lehetett tekinteni, műfajtól függetlenül. A horvát kritikusok a Krupni otpad (Igor Mirković) című filmet találták a legjobbnak. Egy ember élethazugságának lelepleződése 20 percben.
A beküldött 76 dokumentumfilmből 18-at találtak vetítésre érdemesnek. A spektrum itt is széles volt, de a munkák többségét televíziós anyagok tették ki. Vinko Brešan (Tito marsall szelleme, 1999) Dan nezavisnosti Radija 101 című filmje a legnagyobb horvát társadalmi megmozdulásnak állított emléket. 1996-ban több, mint 100 000 ember tüntetett Tuđman ellen, aki el akarta lehetetleníteni a liberális rádióállomás működését. A tömegtüntetés a sajtószabadság szimbólumává vált. Érdekesnek találtam a bosnyák születésű horvát rapperről, Edo Majkáról szóló filmet (Edo Majka – Sevdah o rodama), valamint az Európában élő muszlimokról készült dokut (Muslimani u Europi – Hrvatska).
Lássuk a rajzokat. A legkülönfélébb technológiájú, műfajú és stílusú munkák között a horvát animáció minősége volt a közös nevező. A független Horvátország létrejötte óta az idei a leggazdagabb év, állították a szervezők. Önmeghatározásuk során hangsúlyozták, hogy a zágrábi animációs iskola szellemi hagyatéka most újra megmutatkozott az alkotásokban. A legjobb animációnak járó díjat a Morana (r. Simon Bogojević Narath) című 3D-animáció nyerte el.
A kísérleti filmeket a műfaj hazai klasszikusa, Ivan Faktor előzsűrizte. A 24 jelentkezőből csupán 9 került a versenyprogramba. Kevés film tett eleget az experimentalitás igényének: átlépni a filmművészet gondolati sablonjait. A díjat a legkevésbé unalmas kapta: Manire čine čovjeka – ručak (r. Ana Hušman), amelyből egy ebéd kapcsán furcsa emberek furcsa szokásait ismerhetjük meg.
Az utolsó szekciót nem igazán értettem. Zenés spotok, reklámok, promóciós filmek és ismeretterjesztő anyagok együttesen kerültek a közönség elé. Szokatlan fogás, hiszen az ilyen jellegű filmek általában nem kapnak külön fesztiválfigyelmet, nem is az a dolguk. Sörreklám és klip.
A kísérő programokból látszik, hogy a horvát fesztiválok mennyire egymásra épülnek. A Mala Pula elnevezésű blokk újra játszotta a tavalyi Pulai Filmfesztivál (Filmtett, 2007/9) nagyjátékfilmjeit. A legjobbnak tartott új horvát filmek retrospektív vetítései során pedig olyan filmeket vetítettek, mint az itthon is ismert Az a csodálatos spliti éjszaka (Arsen A. Ostojić: Ta divna splitska noć, 2003) vagy amilyen a már említett Ognjen Sviličić első nagyjátékfilmje, a Bocs a Kung Fu-ért (Oprosti za kung fu, 2004).
Hasonlóan a Zágrábi Filmfesztiválhoz (Filmtett, 2007/12), itt is terítékre kerültek a régi öregek (Ante Peterlić, Zoran Tadič, Tomislav Pinter) életműveit boncolgató kerekasztal-beszélgetések, kiállítások, na és persze a filmek.
Érdekes volt Goran Dukić előadása, amit az amerikai független filmesek lehetőségeiről tartott. Az Amerikában dolgozó rendező nálunk a tavalyi Titanic Filmfesztivál alkalmával mutatkozott be Csuklónyiszálók című filmjével (Wristcutters: A Love Story, 2006).
