A Fantasztikus négyes című film elsõ látásra nem érdemelne még egy negatív hangvételű recenziót sem egy filmes folyóiratban. Aztán a film bevételét és a box office elemzéseket vizsgálva elbizonytalanodunk. A film olyan nézettségnek örvend, mint az év legnagyobb mainstream filmjei: A Sithek bosszúja, a Világok harca vagy a Batman: Kezdõdik! Mi lehet az oka annak, hogy ilyen szokatlanul nagy az eltérés a film szakmai fogadtatása és a nézõk reakciója között?
A film 56 millió dollár bevételt hozott az Egyesült Államokban, de Európában is jó nézettséggel vetítették a mozik, a közönség nem törõdött a negatív kritikával. Paul Dergarabedian, a nézettségi adatokat vizsgáló Exhibitor Relations elnöke szerint ez azt bizonyítja, hogy a megfelelõ reklámmal ellátott film moziba csábítja az embereket. A jól kidolgozott reklámmal bíró képregény-adaptációk pontosan azt nyújtják, amit az emberek elvárnak egy nyári mozitól. Ez jól összecseng azzal a médiaelméleti gondolattal, miszerint a kultúra által teremtett igényeink közül talán épp a képéhség és a történetvágy csillapításáért teszünk a legtöbbet. Korunk népszerű terméke, a képregény (comics) szintén a kép és a történet elemi erejű vágyát elégíti ki az olvasóban. A képregény a mozival szinte egyidõs: az elsõ európai típusú comics 1896-ban jelent meg a New Yorker World mellékletében. A képregényfilm pedig az elmúlt évek egyik legmeghatározóbb popcornfilmes irányzata.
A fantasztikus négyes című képregénysorozat 1961-ben indult Amerikában. A comics alapcselekményében – amelyet az akció-kalandfilm is megtartott – a hõsök egy űrhajósbaleset során mutánsokká válnak, és természetfeletti képességekkel megáldva együtt harcolnak a negatív hõs, Dr. Doom ellen, akit a Kés/alatt című tévésorozatból ismert Julian McMahon alakít. A Láthatatlan lány, Mr. Fantastic, Fáklya és a Lény négyesét Ioan Gruffudd, Jessica Alba, Chris Evans és Michael Chiklis alkotja. Tim Storynak, a Birkanyírás és az Amerikai taxi rendezõjének jutott az a megtisztelõ (?) feladat, hogy Marvel hatvanas években indult képregényébõl filmet készítsen.
A kritika elmarasztalja a feszültségmentes, koncepció nélküli akciójeleneteket, a feszességet mellõzõ, már-már unalmas cselekményt, az összecsapott és következetlen forgatókönyvet. A négy fõszereplõ közül Fáklya és a Lény rendelkezik némi karakterrel, de Mr. Fantastic és a Láthatatlan két jellegtelen, bután romantikus figura. A képregények többsége sem bajlódik bonyolult jellemábrázolással, ott ellenben minden kép egy-egy újabb akció, ahogy ezt a műfaji tanulmánynak is beillõ Sin Cityben láthattuk, ahol a film és a képregény folyamatosan egymást átható intermediális viszonyával van dolgunk. A Fantasztikus négyes ellenben elmossa a szereplõket a képregény és a filmes ábrázolás között, az akciójelenetek pedig, a képregénybeliekkel ellentétben lassúak és ügyetlenek. Tulajdonképpen az egész történet, a világűrben szerzett kozmikus sugaraival kissé idejétmúltnak tűnik így, az ezredforduló után. A nemzetközi sajtó egybehangzóan leírta a filmet: a New York Post szerint „a lélektelen alakítások, banális rendezés, béna forgatókönyv és nevetségesen rajzfilmbe illõ speciális effektusok ritka elegye formátlan, fárasztóan ostoba zagyvalékot alkot”, a New York Times szerint „egyedül a film középszerűség iránti elkötelezettsége fantasztikus”, a Dallas Morning News szerint pedig „ritkán szörnyű, de nem is emlékezetes: brutálisan átlagos nyári popcornszemét, amely olyan gyorsan tűnik el az emlékezetünkbõl, mint egy ébredés elõtti álom”.
Maga a Fox stúdió is önkritikát gyakorolt azzal, hogy hosszas várakozás után meghátrált, és a Világok harcával egy idõpontra kitűzött bemutatót egy héttel elhalasztotta, gyakorlatilag beismerve a film alsóbbrendűségét Spielberg sci-fijével szemben. Továbbá A hihetetlen család bemutatója fél évvel megelõzte Fantasztikus négyesét, lelõve annak több ötletét is: a természetfeletti izomerõt, az elasztikus testet és a láthatatlanná válni képes, erõmezõt is létrehozó nõnemű figurát.
Visszatérve a film nézettsége és színvonala közötti eltérés problémájához, az elemzõk szerint az történt, hogy a film célközönsége (a moziba járók nagy százaléka) a tizenéves korosztály. Ez a célközönség nem vár el lélektani árnyaltságot, belsõ konfliktust a szereplõk személyiségében, mint a Kill Bill vagy a Batman: Kezdõdik! esetében, formai bravúrt, mint a Sin Cityben, vagy aktuális kulturális, filozófiai utalásokat, mint a Mátrix-trilógiában. A tizenéves nézõk (és mint tudjuk, ez nem csupán életkort, de érzelmi intelligenciát is jelent) feltehetõen jobban hajtanak egy, a reklám által beígért szórakoztató, nyári agymosó filmre. Csak remélhetjük, hogy így õsz elején esetleg megnézik majd az említett alkotásokat is.
