TIFF 2021: versenyfilmek 2. – What Do We See When We Look At The Sky?; Pebbles; La vida era eso / Life Was That; Maryjki / Marygoround

2021. július 27.

Általában a legkülönfélébb eredetű, jellegű és érzékenységű debütfilmek szekciója a TIFF versenye, így van ez idén is. Társadalmi problémák sűrűjének közepébe, vagy éppenséggel onnan kifele tartó eszképista filmek egyaránt fellelhetők az idén. Íme, a versenyprogram második adag filmje.

Jóban-rosszban sántikálni – Kate Herron: Loki

2021. július 22.

Minél nagyobbra duzzad egy franchise, annál kérdésesebbé válik, hogy meddig bírja még fenntartani az érdeklődést, tud-e újat mutatni és meddig képes elbírni a saját, óriási szerkezetét. Míg a nagyvászonra készülő MCU-filmek, néhány kivétellel, ugyanarra az unalmassá váló (de a bevételek alapján még mindig bőven eladható) formulára épülnek, addig a sorozatok látványosan merészebbek, kreatívabbak – és ha nem is újítóak, de MCU-kontextusban mindenképp üdítőek. Ilyen a WandaVízió okos formai és konceptuális megoldásaival, és valami hasonlóval próbálkozik a Loki is.

Szürke az özvegy – Cate Shortland: Black Widow / Fekete Özvegy

2021. július 14.

Az MCU huszonnegyedik filmje Cate Shortland (Berlin Syndrome) rendezésében, egyúttal a második női főszereplős Marvel-szuperhősfilm tesz némi igyekezetet azért, hogy kissé eltérjen az eddig látott MCU-toposzoktól és közhelyektől, de végsősoron ugyanazt kapjuk, mint bármelyik tetszőleges Marvel-mozitól és a nem lesz több a film, mint egy egyébként népszerű főhős monetizálására tett (a jelek szerint sikeres) kísérlet.

Bűnhődés és bűnhődés – Jimmy McGowern, Lewis Arnold: Time

2021. július 6.

A Jimmy McGowern által írt és Lewis Arnold által rendezett új BBC-minisorozat látszólag egy megszokott börtönfilmként indul, azonban mindösssze három epizódján keresztül nagyon sok oldalról és érzékenyen járja körül a börtön intézményének relevanciáját és a bűnhődés-vezeklés témakörét.

Magasabbra a tétet, ácsok! – Philippe Falardeau: My Salinger Year / Egy évem Salingerrel

2021. május 24.

Philippe Falardeau (Monsieur Lazhar) tavalyi berlini nyitófilmje egy irodalmi közegbe ágyazott coming-of-age-történet nem kevés Az ördög Pradát visel-behatással, de sajnos sem az irodalmi minőséget, sem a saját útját megtaláló szereplő témáját nem sikerül hatásosan tálalnia.

Kétséges és oszthatatlan – Shadow and Bone – Árnyék és csont

2021. május 5.

A Netflix a kellőképpen sikeres Vaják után újabb fantasy-adaptációval rukkolt elő, ezúttal Leigh Bardugo népszerű young adult regényeit, a Shadow and Bone-t, illetve a Six Crows-t gyúrták össze egy sorozattá, az írói munkát pedig az Érkezés (Arrival) Oscar-jelölt forgatókönyvírója, Eric Heisserer végezte, végeredményként pedig egy kellemes-kedves, de nem különösebben letaglózó sorozatot kapunk.

Kémek, polipok és egyéb kényes témák – A 2021-es Oscar-jelölt dokumentumfilmekről

2021. április 24.

Az Oscar-díjkiosztón általában hamar ledarálják ezt a sokszor mellőzöttnek tűnő szekciót, pedig egy jól megcsinált dokumentumfilm is tud olyan izgalmas lenni, mint bármilyen fikció. Sőt. Az idén ráadásul külön van amiért drukkolni ebben a kategóriában, ugyanis a román colectiv is versenyez a négy másik film mellett.

Embertárgyak/tárgyemberek – Kaouther Ben Hania: The Man Who Sold His Skin

2021. április 19.

Kaouther Ben Hania második rendezése – és egyúttal az első tunéziai Oscar-jelölt – egy okos és fifikás, azonban kissé döcögős, egyenetlen film, ami sokkal inkább képes hatni a néző intellektusára, mintsem az érzelmeire.

Nincs visszaút, Aida. – Jasmila Žbanić: Quo vadis, Aida?

2021. április 11.

Jasmila Žbanić ezúttal nem a boszniai háború okozta traumákat, és az örökre nyitva maradt sebeket vizsgálja, mint ahogy tette azt korábbi filmjeiben (Szerelmem, Szarajevó; Úton), hanem a konfliktus egyik legvéresebb és legkegyetlenebb eseményével, a srebrenicai mészárlással néz szembe egy nő történetén keresztül.

Savanyú cseresznye – Anthony Russo, Joe Russo: Cherry - Az elveszett ártatlanság

2021. március 25.

A Russo-testvérek a Bosszúállók utáni első filmjükben szintén hozott anyagból dolgoznak: Nico Walker Cherry című autofikciós regényéből sikerült forgatni egy nagyot akaró, túlzsúfolt, puffadó és pöffeszkedő mozit, ami a rengeteg súlyos téma közül sajnos egyhez sem nyúl érzékenységgel.