Csak bírjuk a jegyárakat 8. – Ezeket a filmeket várjuk 2017 második felében

2017. július 12.

2017 második felében sem fogunk unatkozni, a moziműsor számos csemegét ígér. Agyament európai vígjátékok, művészéletrajzok, klasszikus krimik adaptációi, családi dráma az iráni film mesterétől, új film Christopher Nolantól és Darren Aronofskytól, meg persze az új Szárnyas fejvadász – íme néhány film, amit semmiképp sem szabad elszalasztanod a következő hónapokban.

Anyám könnyű rémálmot ígér – Rodrigo Sorogoyen: Que Dios nos perdone / Isten bocsásson meg nekünk

2017. június 10.

Rodrigo Sorogoyen neve nem ismeretlen a TIFF visszajáró közönsége számára. Ám annak, aki a 2014-ben díjnyertes Stockholm című filmje alapján ismét egy tipikusan spanyol, hajnali hangulatú, párkapcsolati-beszélgetős drámára számítana, csalódnia kell: az Isten bocsásson meg nekünk az utóbbi évek egyik legütősebb thrillere.

Ezt láttuk a 16. TIFF-en 7. – Na Hong-jin: Goksung / The Wailing; Claudiu Mitcu: Procesul; Luis Gonzalez: The Turkish Way; Dragoș Buligă: The Wanderers

2017. június 9.

A fesztivál vége felé sem lankadunk, sőt, kiderül, hogy milyen rövidítéseket adtunk volna párszavas filmajánló gyanánt. Úgyhogy mindenki bekommentelheti a saját rövidítéseit, addigis itt van pár film az eddig mellőzött szekciókból.

Ezt láttuk a 16. TIFF-en 3. – Rasmus Heisterberg: I blodet / In the Blood; Damjan Kozole: Nočno življenje / Nightlife; Miguel Calderón: Zeus; Stephan Richter: Einer von uns

2017. június 5.

Dán orvostanhallgatók és az a fránya felnövés, egy szétmarcangolt, szlovén ügyvéd és egy dildó, anyucikicsifia és egy sólyom, a beteges, osztrák, fogyasztói társadalom és néhány unatkozó, külvárosi kamasz – ezt láttuk a TIFF harmadik napján.

Mit várunk az idei TIFF-en?

2017. május 30.

Ha június eleje és Kolozsvár, akkor TIFF. És ha TIFF, akkor kezdődik a para: mit válasszak a négyszázezermillióhatvansok (na jó, csak vagy 200) film közül? Hátha tudunk segíteni.*

Csak a lövészárok marad – Danis Tanović: Ničija zemlja / No Man's Land / Senkiföldje, 2001

2017. április 29.

Ki kezdte a háborút? Ez a kérdés többször is elhangzik a Senkiföldjében, amely – a valamirevaló háborús filmek zöméhez hasonlóan – épp ennek a kérdésnek az értelmetlenségére világít rá. A boszniai rendező finoman adagolja az iróniát és a helyzetkomikumot, a végére azonban az arcunkra fagy a mosoly.

A film, amit nem magyarázni, hanem átélni kell – Csapón kívül 15.: David Lynch: Eraserhead / Radírfej

2017. március 19.

A címben foglalt állítás ugyan számos filmalkotásra vonatkoztatva megállná a helyét, van azonban a filmtörténetnek néhány olyannyira talányos, meg- és felfejthetetlenül különös műve, amelyhez hiába is próbálnánk pusztán elemzői racionalitással viszonyulni, mert ellenáll(nak) minden klasszikus kategorizálási kísérletnek. Kétségkívül ilyen film a Radírfej, David Lynch kereken 40 éve bemutatott, bizarr és lebilincselő debütje.

Az emberek, akik ott se voltak – Török Ferenc: 1945

2017. február 28.

Két zsidó leszáll a vonatról, és felbolydul egy egész település mikrotársadalma. Ha egy mondatban akarnánk összefoglalni Török Ferenc új filmjét, azt mondhatnánk, hogy a (kollektív) számvetésről  és önvizsgálatról szól. De annál azért jobb film, mint hogy egyetlen – közhelyes – mondatban foglaljuk össze.

Ezeket nézz(t)ük az idén – Stranger Things / The Night Of / The Crown / Black Mirror / Westworld / Chance

2016. december 21.

Tömény kamaszkori nosztalgiától androidlázadásig: íme, karácsony előtti tévéajánlónk.

„Ebben az országban nincsenek sorozatgyilkosok!” – Sopsits Árpád: A martfűi rém

2016. november 8.

És – továbbgondolva a címet – sorozatgyilkosokról szóló thrillerek sincsenek; annál bizonyosan kevesebb, mint ahány „nem létező” sorozatgyilkost ismer a magyar kriminalisztika története. Sopsits Árpád filmje, minden hibája ellenére, több mint egyszerű thriller: az '56 utáni Magyarország kollektív közérzetének látlelete.