2017 második felében sem fogunk unatkozni, a moziműsor számos csemegét ígér. Agyament európai vígjátékok, művészéletrajzok, klasszikus krimik adaptációi, családi dráma az iráni film mesterétől, új film Christopher Nolantól és Darren Aronofskytól, meg persze az új Szárnyas fejvadász – íme néhány film, amit semmiképp sem szabad elszalasztanod a következő hónapokban.
Christopher Nolan: Dunkirk
Lehet fintorogni Christopher Nolanon, és lehet rajongani is érte, egy dolog azonban biztos: a csávó nagyban játszik, ő a 21. század Kubrickja. Filmjei nem tizenkettő-egy-tucat mainstream nyári mozikák, hanem egy tudatosan felépített életmű részei, jól kitalált, a szerzőiséget a hollywoodi szemfényvesztéssel tökéletesen fuzionáló élmények. Ilyesminek ígérkezik a lélegeztetőgépen éldegélő háborús műfajba friss vért pumpáló Dunkrik is, ami a második világégés egyik leghíresebb ütközetét eleveníti majd fel. Filmrajongóknak (értsd film=celluloid) jó hír, hogy Nolan továbbra is ragaszkodik az igazi nyersanyaghoz, sőt, a Dunkirk lesz a legszélesebb körben, legtöbb moziban egyszerre futtatott 70mm-es bemutató (őspremierje éppen Dunkerque-ben lesz), még nagyobb hajcihővel, mint az Aljas nyolcas (The Hateful Eight). Hozzánk legközelebb úgy tűnik, hogy Prágában lehet megnézni hetvenes imaxon, ki tudja, talán a Filmtett stábjából is eljut valaki oda, hogy beszámoljon az élményről.
Romániai bemutató: július 21., magyarországi bemutató egy nappal korábban.
Nikolaj Arcel: The Dark Tower / A setét torony
Stephen King lassan 70 éves lesz, de művei iránt töretlen az érdeklődés, a King-adaptációk a 40 éve bemutatott Carrie óta menetrendszerűen érkeznek – ha nem is mindig jók (sőt, legtöbbször nem túl jók). Idénre is jutott kettő: az egyik (It / Az) a bohócos film remake-je/újraadaptálása lesz, A setét torony című, King által a saját magnum opusának kikiáltott könyvsorozatnak viszont ez lesz az első feldolgozása, ami westernt, sci-fit és ki tudja még, hogy mit kever majd műfajilag. Valószínűleg eme film sikertől függ majd az elképzelt folytatások sorsa is, úgyhogy hátha beleadnak apait-anyait. A stúdió máris meglepett: a rendezést és részben az írást is a dán film fenegyerekeire, Nikolaj Arcelre, illetve Anders Thomas Jensenre bízta. Reméljük, hogy nem herélték ki belőlük az európaiságot, illetve reméljük, hogy mindenki kedvenc Matthew McConaughey-je nem gurul tovább a Nicolas Cage-esedés rögös hegyi ösvényén (Idris Elbában még nem csalódtunk). Hátha!
Romániai bemutató: augusztus 3., magyarországi bemutató egy nappal korábban.
Asghar Farhadi: Forushande / Az ügyfél
A Nader és Simin nyersen őszinte és fájóan hiteles családi drámája óta az iráni rendező készített még egy filmet, 2013-ban, de a szintén párkapcsolati dráma, szintén válásról szóló Le passé (A múlt) nem jutott el a romániai vagy a magyarországi mozikba. Úgy tűnik, Az ügyfél Oscar-díja megtámogatta a forgalmazást is. Főszereplői – szintén egy házaspár – kénytelenek új otthon után nézni, amikor a szomszédos építkezés miatt a lakásuk összeomlik. Kapcsolatukat próbára teszik az események: új lakásukból az előző lakó nem hajlandó elhordani a holmiját, kiderül, hogy prostituáltként oda vitte fel a klienseit, a nőt megtámadják – vagyis a baj csőstül jön. Ismét zseniálisan megrajzolt, karcos portrékra, hitelesen ábrázolt érzelmi válságra, és felejthetetlen erejű megoldásra számítunk.
Romániai bemutató: augusztus 4., Magyarországon már vetítették.
Pablo Larraín: Neruda
A Neruda című film csak számunkra újdonság, Pablo Larraín, chilei rendező drámáját már 2016-ban bemutatták hazájában. A rendezőre tavaly már a Jackie-nek köszönhetően is kezdett felfigyelni a nemzetközi közönség, s úgy tűnik, ezt az utat igyekszik követni. Bár a film főhősét alakító, Gael García Bernal feltűnt egy-két nálunk is bemutatott alkotásban is (pl. Korcs szerelmek, 2000), erre az alkotásra tipikusan nem az alkotók, hanem a történet miatt kíváncsi a néző. A film a 40-es évek Dél-Amerikájában játszódik, kommunista-fasiszta konfliktusokra épül, izgalmas kosztümös drámát sejtet, bepillantást az irodalmi Nobel-díjjal is jutalmazott, élete folyamán sok országban (köztük Magyarországon is) megfordult, aktívan politizáló költő életébe.
Romániai bemutató: augusztus 25., magyarországi bemutató ismeretlen.
Dominique Abel, Fiona Gordon: Paris pieds nus / Elveszve Párizsban
Jön egy újabb francia vígjáték, s egyúttal egy újabb agymenés az Abel-Gordon alkotópárostól, akik a könnyed szórakoztatás elkötelezettjei. Színpompás, életteli, játékosan szerkesztett filmjeikben nincs ugyan túl sok intelligens humor, annál több viszont a burleszki hagyomány, a lazán megrajzolt szereplők, és némi tánc meg zene sem hiányozhat. Általában maguk írják, rendezik filmjeiket, ők a producerek és a főszereplők is – s úgy tűnik, ez most sem lesz másképp, ráadásul ismét saját nevükön szerepelnek. A film két igazán nagy csillaga azonban a mellékszerepeket alakító Emanuelle Riva és Pierre Richard lesz, már csak értük is érdemes lesz beülni erre a csetlős-botlós komédiára.
Romániai bemutató: szeptember 15., Magyarországon már vetítették.
Denis Villeneuve: Blade Runner 2049 / Szárnyas fejvadász 2049
Adottak a következő összetevők: 1. Egy kultikus – irodalmi és mozgóképes – történet folytatása/újrafelmelegítése. 2. A sci-fi és a film noir máig utánozhatatlan elegye, amelyről csak remélni tudjuk, hogy visszaköszön ebben a filmben is, kiegészítve némi Mad Max-es posztapokaliptikus hangulattal. 3. Budapest – forgatási helyszínként – mint a futurisztikus, cyberpunk atmoszférájú Los Angeles. 4. Denis Villeneuve mint rendező: az a kanadai direktor, akitől eddig rossz filmet még nem láttunk, de helyesebb, ha azt mondjuk: eddig csupa jó filmet láttunk tőle. 5. Harrison Ford (természetesen mint Rick Deckard, a replikánsvadász replikáns, csak néhány évtizeddel később). Még kérdezi valaki, miért várjuk a Szárnyas fejvadász 2049-et?
Romániai bemutató: október 6., magyarországi bemutató egy nappal korábban.
Darren Aronofsky: Mother!
Darren Aronofsky neve már önmagában jót ígér. A Fekete hattyú (2010), a Rekviem egy álomért (2000) és a Pi (1998) rendezője idén egy misztikus horror/drámával rukkol elő, mely a Mother! címet viseli. A filmben Jennifer Lawrence (aki a forgatások alatt randizgatni kezdett a rendezővel), Javier Bardem, Ed Harris és Michelle Pfeiffer játszanak, s ha még ez a stáblista sem lenne eléggé vonzó, hozzá kell tenni, hogy a filmet 16 mm-es filmre forgatták. A történetről egyelőre keveset lehet tudni, egy házaspár boldogságát és békéjét teszi tönkre egy idegen pár hirtelen érkezése. A néhány szóban összefoglalt sztori egyelőre nagyon titokzatos, s épp ezért figyelemfelkeltő, amihez hozzá járul az Anyák napján kiadott kissé Márquezes hangulatura sikeredett plakát is. Bár Jennifer Lawrencenek ez lesz az első igazán A kategóriás rendezővel zajló közös munkája, Aronofsky (na meg Bardem) neve elég nagy húzóerő a mozi fele.
Romániai bemutató: október 20., magyarországi bemutató: november 9.
Gárdos Éva: Budapest Noir
Kondor Vilmos nevét csak az nem ismeri a magyar nyelvterületen, akit teljesen hidegen hagy a bűnügyi irodalom, de talán még az is, mert a hírneve jócskán átlépte a krimirajongó szubkultúra határait. Méltán, hiszen a – vélhetőleg – álnéven író titokzatos szerzőről, némi sarkítással ugyan, de elmondható, hogy Budapest-sorozatával ő teremtette meg a magyar hard boiled (azaz keményöklű) detektívirodalmat, a karcos, tökös amerikai bűnregény magyar nyelvű változatát. Főhőse, Gordon Zsigmond nem magánhekus, mint Sam Spade vagy Philip Marlowe, hanem bűnügyi újságíró, de minden másban hasonlít rájuk – mégis összetéveszthetetlenül magyar, a Kondor által megrajzolt századeleji-közepi budapesti miliővel együtt. Ezt a remek alapanyagot nagyon könnyű mozgóképen elrontani (Hitchcock szerint, ugye, a gyenge irodalmi értéket képviselő regényekből lehet igazán jó filmeket adaptálni), de némi reményre ad okot, hogy az utóbbi években láttunk pár egészen jó magyar bűnügyi filmet, és a Budapest Noir szereposztása – Kulkával, Anger Zsolttal, Tenki Rékával vagy a Gordon szerepét alakító Kolovratnik Krisztiánnal – is ígéretes. Nagyon szurkolunk Gárdos Évának: ezt bűn lenne elszúrni.
Magyarországi bemutató: november 2., romániai bemutató ismeretlen.
Jacques Doillon: Rodin
Rodin élete, művészete közkedvelt téma, figurája nem ritkán tűnt, tűnik fel a filmvásznon. Az 1988-as Camille Claudel című film Gérarde Depardieu által megformált Rodinje érdekes figura, romantikus művész. Jacques Doillon Rodinje a külföldi kritikák szerint valami egészen mást, újszerűt(?) hozott, bár tény, hogy sok kritikát is kapott. Kritizálták, hogy nincs is igazi története, sem eleje, sem vége, volt aki a felesleges meztelenkedést emelte ki, volt, aki egyenesen unalmasnak titulálta. Az új film mégis megér egy próbát. Egyrészt igazán az autentikus, francia rendező, francia színeszek, semmi nemzetköziség miatt, másrészt elég ritkák manapság a szobrászokról szóló életrajzi filmek, szóval ezt is ki kell pipálni a filmes bakancslistán.
Romániai bemutató: november 11., magyarországi bemutató ismeretlen.
Zack Snyder: Justice League / Az igazság ligája
Nos, kb. ez az utolsó esélye a Warner-DC duónak, hogy megpróbáljon valamicskét behozni a Paramount-Marvel óriásira duzzadt előnyéből, ami a szuperhősök szupercsapatait illeti. És az előzmények, valamint a rendező neve láttán eléggé lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Úgyhogy ezt a filmet igazából csak kárörömből várjuk, hogy majd kitartott mutatóujjal röhöghessünk Snyderen, a DC Comicson és a Warner Brothersen, amint megpróbálják Bosszúállók-mintára összehozni a külön-külön is unalmassá vált Supermant, Batmant és a többieket. A költségeket valahogy úgyis visszaszerzik majd, szóval nem kell őket félteni, de ez az egész „műalkotásokat” versenylóvá (versenylóvé...) lefokozó történet tanulságosnak már most tanulságos, ha nem is szórakoztató. Ne legyen igazam!
Romániai bemutató: november 17., magyarországi bemutató egy nappal korábban.
Kenneth Branagh: Murder on the Orient Express / Gyilkosság az Orient expresszen
Itt egy újabb adaptáció minden idők egyik leghíresebb krimijéből. Számos, többnyire felejthető, filmes és televíziós, egészestés vagy (mini)sorozat formátumú feldolgozása készült az elmúlt évtizedekben, de alig egy-kettő emlékezetes közülük. A 1974-ben, Sidney Lumet rendezésével készült mindenképpen az: akkor Albert Finney játszotta Poirot felügyelőt, körülötte olyan filmcsillagok kavarogtak a vászon, mint Lauren Bacall, Ingrid Bergman Ingrid, Jacqueline Bisset, Jean-Pierre Cassel, Sean Connery, Anthony Perkins, Vanessa Redgrave, vagy az akkor még kissé tejfölösszájú Michael York. És most jön ugyanaz a zseniálisan agyafúrt sztori Kenneth Branagh-tól, az Egy hét Marilynnel rendezőjétől. Poirot szerepét ugyanő fogja alakítani (meglehetősen fura bajusszal és műfrancia akcentussal), de jön még a Star Wars-os Daisy Ridley, Judi Dench, Johnny Depp, Michelle Pfeifer, Olivia Colman, Penélope Cruz és Willem Defoe is, hogy csak az ismertebb neveket említsük. Igen, kíváncsian várjuk ezt az új feldolgozást.
Romániai bemutató: november 24., magyarországi bemutató: november 9.
Michael Gracey: The Greatest Showman
A cirkusz világa nemcsak inspirációként szolgált – és szolgál a mai napig – a filmipar számára, hanem a mozi egyfajta metaforájaként és „ősképeként” is értelmezhető: az attrakció, a látvány, az illúzió világaként. Az ausztrál Michael Gracey tehát – akinek ez az első nagyjátékfilmje – nem kis fába vágta a fejszéjét: The Greatest Showman című filmje akarva-akaratlanul egy olyan filmes tradícióba íródik bele, amely különböző műfaji leágazásokon és metamorfózisokon át Méliès-től Tod Browningon át Felliniig terjed. Az opusz afféle zenés életrajzi filmnek ígérkezik, középpontjában az amerikai P. T. Barnummel, a legendás 19. századi vándorcirkusz-alapítóval, vállalkozóval és politikussal, bár amennyire meg tudjuk ítélni az előzetesek alapján, ez utóbbi tevékenysége nem képezi a film tárgyát. Jó hír, hogy a Barnum szerepében feltűnő Hugh Jackmant már láttuk hasonló szerepkörben, Christopher Nolan A tökéletes trükk című filmjének bűvészeként. Várjuk az újabb bűvésztrükköt: de tökéletes legyen ám!
Romániai bemutató: december 29., magyarországi bemutató egy nappal korábban.
