Instant krimileves – Bertrand Tavernier: In The Electric Mist / Az elektromos ködben

2009. szeptember 30.

Szomorú, táskás szempár, higgadtság − épp a minap nyugtattam magam azzal, hogy Tommy Lee Jonesszal nagyon nem lehet elrontani egy filmet. Nos, Az elektromos ködbent elrontani nem rontották el nagyon, de nagyon jó se lett.

F, mint felesleges – Tony Scott: The Taking of Pelham 1 2 3 / Hajsza a föld alatt

2009. szeptember 7.

Tony Scott az egyik legmegbízhatóbb iparos az amerikai akciófilmes porondon. Ha beülsz egy Tony Scott-filmre, nem fognak nagy csalódások érni, de nagy meglepetések sem. Ez a filmje is ilyen – csak éppenhogy ugyanebből a regényből készült már egy hasonló című film, ami legalább ugyanilyen jó volt, ha nem jobb. Akkor meg minek?

Ízléstelenség, gusztusosan – Sam Raimi: Drag Me To Hell / Pokolba taszítva

2009. július 21.

Sam Raimi több mint 10 évnyi hollywoodi bérdirektorkodás (amiből három egyre gyengülő színvonalú Pókember) után visszatér oda, ahonnan vétetett: az intelligens, vérbő humorral elkészített, gyomorforgató horrorok világába. Ezúttal egy PG-13 besorolással.

Éljen az új lap! – Prizma: új filmművészeti folyóirat

2009. július 8.

Amikor világszerte a szakmában (és mi is) arról tanakodnak, hogy szükség van-e például filmkritikára, valóban hiánypótló lehet egy ilyen lap: tudományos igénnyel, de emészthető módon dolgozza fel a vállalt tematikát. A Prizma valahol a régi, nyomtatott Filmtett és a Metropolis között foglal helyet, arculatában és megvalósításában pedig leginkább a Pergő Képeket idézi.

Cardinale, díjkiosztó, buli és Antikrisztus – Az utolsó előtti TIFF-nap

2009. június 7.

Szombat, az utolsó előtti TIFF-nap hagyományosan a díjesők, a sztárvendégek, a vakuk, a tolakodás és a nagy köszönetmondások napja. Idén is így volt, egy-két furcsa közjátéktól eltekintve.

Ma este Hollywood nem alszik – Antoine de Maximy: J'irai dormir à Hollywood / Hollywoodba megyek aludni

2009. június 5.

A „hagyományos”, intézményesített hollywoodi történetmesélés egy visszafordíthatatlan korróziós fázisba lépett: saját, agyonfizetett forgatókönyvíróik pöffeszkedve sztrájkolnak, miközben vért izzadnak egy eredeti sztoriért. Pedig a „megváltás” otthon van, a családi legendáriumban, a személyes sztorikban, a home videókban, az útifilmecskékben. A Hollywoodba megyek aludni egyszerre tőrdöfés és megváltás a címében emlegetett álomgyárnak.

Pop, csajok, impotencia – Chris Waitt: A Complete History of My Sexual Failures / Szexuális kudarcaim teljes története

2009. június 4.

Mit csináljunk, ha harmincas éveinket taposó, de felnőni képtelen, lusta, impotens, rendetlen britek vagyunk, akiket az eddigi összes barátnő elhagyott és akiknek még filmötlete sincs? Egyszerű. Csináljunk „dokumentumfilmet” a csajokkal való összeférhetetlenségünkről, az erekcióra képtelen farkunkról és az életuntságunkról.

Az emberélet értéke – Steve McQueen: Hunger / Éhség

2009. június 2.

Steve McQueen filmje a bebörtönzött IRA-tagoknak állít emléket, de ez az emlék mentes a hasonszőrű filmek szomorkásan epikus, mitizáló hangulatától. Az Éhség az idei TIFF egyik legbrutálisabb filmje, egy gyomorforgató tour de force, egy fájdalommaraton, aminek nincs díjeső a végén, csak szenvedés.

A halott film ünnepe – Matheus Nachtergaele: A Festa da Menina Morta / A halott kislány ünnepe

2009. május 31.

Az idei TIFF egyik versenyfilmje zseniálisan ötvöz két végletes érzelmet: egyszerre unalmas és idegesítő. Noha valahol a mély vallásosságról (is) akarna szólni, a néző csak azért imádkozik, hogy érjen már véget a büntetés, jöjjenek vissza az oroszok és vegyék el a villanyt, vagy akár törjön ki a harmadik világháború. Mindegy, csak érjen véget ez a film.

Aranyrozsda – TIFF-megnyitó: Cristian Mungiu és Mesék az aranykorból

2009. május 30.

Az idei TIFF-nek nem is találhattak volna jobb nyitófilmet. A keserédes közelmúltat felelevenítő szkeccsfilm egyszerre múltidézés és újabb fejezet a román film jelenkori dicsőségkönyvében; egyszerre nevettet és ríkat meg; egyszerre hatrészes mozaikfilm és egységes, átfogó kép a kommunizmusról.