Fekély e kéj – Sci-fi, horror és metafizika David Cronenberg műveiben

2005. június 15.

David Cronenberg fehér holló. Egyrészt megvalósított egy szinte lehetetlen „feladatot": a hetvenes években készített kis költségvetésű, bizarr sci-fi-horror filmjei kultusszá értek, és eljuttatták a legrangosabb filmművészeti folyóiratok borítóira, az A-kategóriás fesztiválok zsűrijébe, a kis művészmozikba – de még Hollywoodba is tett egy kirándulást. Másrészt soha nem kényszerült különösebb kompromisszumokra, még a De Laurentiis felügyelete alatt készített Stephen King-feldolgozás és a régi német sci-fi, A légy remake-je készítése alatt sem. Harmadrészt filmre vitt olyan megfilmesíthetetlennek tartott írásokat is, mint a drogos szubkultúra alapműve, William S. Burroughs Meztelen ebéd című regénye¹, valamint J. G. Ballard botrányos műve, a Karambol.

Egy gondolat bánt engemet

2005. május 15.

Meghalni nem is olyan egyszerű, mint ahogy az ember képzelné. Koncepció kell hozzá és producer. Wim Wenders filmkészítésről szóló filmjében, A dolgok állásában meséli el a Producer (akit mellesleg a b-szériás horrorfilmkészítő, Roger Corman alakít) a Rendezőnek, hogy „a halál a legnagyobb sztori, mindjárt a szerelem után". S tényleg. Mindenki tudja, hogy miért tódulnak az emberek a mozikba: hogy lássanak más embereket szeretkezni és meghalni. Hollywood maga alatt vágná el a fát, ha a szereplői csak úgy kimúlnának ágyban, párnák közt (ott a szexcsaták zajlanak).

Hannibál Lektor esete a Metafizikai Naranccsal – Beszámoló a Filmtett-vetélkedőről

2005. április 15.

Tudom, hogy még mindig hihetetlenül hangzik, de a lap, amit a kezedben tartasz, kedves Olvasó, a Filmtett 51. száma. Átléptünk tehát múlt hónapban egy álomhatárt (nemsokára pedig az ötéves évfordulót is megünnepelhetjük). Az ilyen álomhatároknak különleges események és különleges lapszám dukál – és mindkettőben volt része a kedves közönségnek.

Kis DVD-történet – A digitális videótömörítéstől a feketepiaci DVD-kig

2004. november 15.

Amióta a nyolcvanas évek elején megjelent a CD, és elterjedtek a CD-lejátszók, nagyszerű hangminőséget nyújtva egy vékonyka, időálló lemezen, megjelent az igény a szintén hordozható, jó minőségű videóra is. A VHS kazetták esetlenek, nagyok, ráadásul a szalag nem bírja olyan jól a strapát, mint az optikai lemez, megnyúlik, és kedvenc filmünk élvezhetetlenné válik. A megoldás azonban csak a kilencvenes évek elején kezdett körvonalazódni, amikorra mind a számítógép-processzorok, mind a tárolókapacitás kezdett megnőni, s ugyanúgy a technológiák is fejlődtek, kezdett elterjedni és olcsulni az írható CD, sok fejfájást okozva ezzel a lemezgyárosoknak.