Amikor világszerte a szakmában (és mi is) arról tanakodnak, hogy szükség van-e például filmkritikára, valóban hiánypótló lehet egy ilyen lap: tudományos igénnyel, de emészthető módon dolgozza fel a vállalt tematikát. A Prizma valahol a régi, nyomtatott Filmtett és a Metropolis között foglal helyet, arculatában és megvalósításában pedig leginkább a Pergő Képeket idézi.
Saját célmeghatározásuk szerint a Prizma egy olyan filművészettel foglalkozó tematikus folyóirat, amely számottevően tudna hozzájárulni a mozgóképről folytatott párbeszédhez. Az első lapszám tematikus része David Cronenbergre fókuszál, s ennél jobb témát nem is találhattak volna. Ugyan az idősödő kanadai mester már régen „megszelídült” és meghódította az artmozik és nagy fesztiválok közönségét is, életművének legfontosabb darabjai a mai napig zsigeri élményt jelentő filmek, ellentmondásos, felkavaró opuszok: ő az egyik, akinek köszönhetően a horror zsánere túllépett önmagán és témáit belopta a (filmes) akadémizmus lomhán újuló diskurzusaiba, akár egyetemek szillabuszaiba is. Ráadásul lezárulatlan életműről lévén szó, a teljesség igénye nélkül (de mégis átfogó képre törekedve) lehetett nekilátni a téma körüljárásának: Pálos Máté nyitja a sort, a Videodrome- és Karambol-értelmezéseivel, melyben McLuhan, illetve Baudrillard gondolataira támaszkodva vizsgálja a technológia hatását az emberre az említett filmek tükrében. Fred Botting és Scott Wilson szövege szervesen kapcsolódik az előzőhöz: a az erotika tematikáját viszi tovább a Karambol kapcsán. A Karambol amúgy markáns középpontja lett a Cronenberg-tematikának a Prizma-szerkesztők prizmáján keresztül: a lapban helyett kapott egy részlet a rendező forgatókönyvéből is, valamint Ballard regényéből is (első ízben magyarul), amelyből a film adaptálva lett, ráadásul szomorú aktualitása is van a témának: Ballard idén hunyt el.
Nemes Z. Márió az örökös cronenbergi ember-metamorfózist antropológiai problémaként ragadja meg az életmű leginkább vonatkozó darabjain keresztül (szó esik például a legismertebb, de talán legkevesebb tudományos figyelmet kapott Légyről is), ezt követi Jankovics Márton a konspirációs gondolkodást nyomonkövető szövege, amelyben Cronenberg leginkább „összeesküvős” filmjeit (pl. Agyfürkészők, Meztelen ebéd) vizsgálja az amerikai hidegháborús politikai paranoia-thriller díszpéldányaival összevetve. Sepsi László az egy ilyen lapból kihagyhatatlan eXistenZ-értelmezéssel zárja a tematikus blokkot, röviden kitérve a videojátékok és a videojáték-filmek történetére is.
A lapban található egy kísérleti- és kisjátékfilmes „modul” is, amelyben természetesen végre a mester kisjátékfilmjeiről is szó esik (Megyeri Dániel), valamint a Cronenberg-tanítványnak is aposztrofálható Chris Cunningham reklámfilmjeiről, videoklipjeiről (Kele Fodor Ákos). Külön öröm a Stan Brakhage-retrospektív, amelyben eme egyik legfontosabb, mégis súlyosan mellőzött kísérletifilmes zseni világába vezet be Lichter Péter. Az eddig sem színtelen palettát Cronenberg-interjúrészlet-fordítás, kritikák és könyvrecenzió egészítik ki.
Színes, kompakt, kellemes, nem mindennapi dizájnú új lap született hát meg, s mivel a mai világban (filmes) lapra pénzt szerezni legalább olyan nehéz, mint filmre, csak gratulálni lehet a szemtelenül fiatal, javarészt ötödéves ELTE-hallgatókból álló szerkesztőgárdának: igényes lapot indítottak útjára.
A Filmtettnek külön büszkeség, hogy a szerkesztők egy része már nálunk is bizonyított (és folyamatosan bizonyít) kritikáival és egyéb írásaival, és/vagy táborlakó is volt adott ponton. Egy Cronenberg-parafrázissal tehát: éljen az új lap!
Prizma. Filmművészeti folyóirat. Megjelenik évente négyszer, kiadja a Tudással a Jövőért Alapítvány Budapesten, támogatja az ELTE BTK HÖK, megtalálható az artmozikban, Magyarország bölcsészkarainak jegyzetboltjaiban, illetve megrendelhető a szerkesztőség címén: prizma.folyoirat@gmail.com, 06204820692 (Pálos Máté)