Cardinale, díjkiosztó, buli és Antikrisztus – Az utolsó előtti TIFF-nap

2009. június 7.

Szombat, az utolsó előtti TIFF-nap hagyományosan a díjesők, a sztárvendégek, a vakuk, a tolakodás és a nagy köszönetmondások napja. Idén is így volt, egy-két furcsa közjátéktól eltekintve.

Ma este Hollywood nem alszik – Antoine de Maximy: J'irai dormir à Hollywood / Hollywoodba megyek aludni

2009. június 5.

A „hagyományos”, intézményesített hollywoodi történetmesélés egy visszafordíthatatlan korróziós fázisba lépett: saját, agyonfizetett forgatókönyvíróik pöffeszkedve sztrájkolnak, miközben vért izzadnak egy eredeti sztoriért. Pedig a „megváltás” otthon van, a családi legendáriumban, a személyes sztorikban, a home videókban, az útifilmecskékben. A Hollywoodba megyek aludni egyszerre tőrdöfés és megváltás a címében emlegetett álomgyárnak.

Pop, csajok, impotencia – Chris Waitt: A Complete History of My Sexual Failures / Szexuális kudarcaim teljes története

2009. június 4.

Mit csináljunk, ha harmincas éveinket taposó, de felnőni képtelen, lusta, impotens, rendetlen britek vagyunk, akiket az eddigi összes barátnő elhagyott és akiknek még filmötlete sincs? Egyszerű. Csináljunk „dokumentumfilmet” a csajokkal való összeférhetetlenségünkről, az erekcióra képtelen farkunkról és az életuntságunkról.

Az emberélet értéke – Steve McQueen: Hunger / Éhség

2009. június 2.

Steve McQueen filmje a bebörtönzött IRA-tagoknak állít emléket, de ez az emlék mentes a hasonszőrű filmek szomorkásan epikus, mitizáló hangulatától. Az Éhség az idei TIFF egyik legbrutálisabb filmje, egy gyomorforgató tour de force, egy fájdalommaraton, aminek nincs díjeső a végén, csak szenvedés.

A halott film ünnepe – Matheus Nachtergaele: A Festa da Menina Morta / A halott kislány ünnepe

2009. május 31.

Az idei TIFF egyik versenyfilmje zseniálisan ötvöz két végletes érzelmet: egyszerre unalmas és idegesítő. Noha valahol a mély vallásosságról (is) akarna szólni, a néző csak azért imádkozik, hogy érjen már véget a büntetés, jöjjenek vissza az oroszok és vegyék el a villanyt, vagy akár törjön ki a harmadik világháború. Mindegy, csak érjen véget ez a film.

Aranyrozsda – TIFF-megnyitó: Cristian Mungiu és Mesék az aranykorból

2009. május 30.

Az idei TIFF-nek nem is találhattak volna jobb nyitófilmet. A keserédes közelmúltat felelevenítő szkeccsfilm egyszerre múltidézés és újabb fejezet a román film jelenkori dicsőségkönyvében; egyszerre nevettet és ríkat meg; egyszerre hatrészes mozaikfilm és egységes, átfogó kép a kommunizmusról.

Galaxis meg nem is útikalauz rajongóknak – Kyle Newman: Fanboys - Rajongók háborúja

2009. május 19.

Mindenki titkolt vagy kevésbé titkolt vágya, hogy kedvenc filmjeit és karaktereit viszontláthassa egy ezeknek szentelt másik filmben. Nos, az én hasonszőrű álmom még mindig beteljesületlen, de örömmel jelentem, hogy a vérbeli Star Wars-rajongók készíthetik (t)rekeszizmaikat egy kis együgyű, de annál szórakoztatóbb csillagközi utazásra.

Live Long and Prosper – J. J. Abrams: Star Trek

2009. május 11.

Az (általunk eddig ismert) univerzum legsikeresebb sci-fi-franchise-át (bő 40 év alatt 5 tévésorozat 703 epizóddal; 10 mozifilm; rajzfilm, könyvek és temérdek rajongói produkció) gyökereitől újragondolni vulkán-, klingon- és emberpróbáló feladat. J. J. Abrams, a sorozattal egyidős, eddig inkább tévében bizonyító rendező ha nem is summa cum laude, de mindenképpen ügyesen vizsgázott trekológiából.

Duplavé vagy semmi – Oliver Stone: W.

2009. április 23.

Hálátlan dolog Oliver Stone Bush-filmjéről kritikát írni. Mert miközben mindenkinek ajánlani szeretném, nem egy igazán jó film. Drámának nem elég megrázó, politikai thrillernek nem elég izgalmas, életrajznak pedig túl kontextus-terhelt. De a 21. század eddig egyik legellentmondásosabb figurájáról szóló filmet mégis mindenkinek látnia kell.

Achtung, zombi! – Tommy Wirkola: Død snø / Dead Snow / Náci zombik

2009. április 2.

A hófödte táj számunkra egyenértékű a békével, nyugalommal, a karácsonnyal, tisztasággal és egyéb meghaladott kvázi-keresztény fogalmakkal. A norvég Tommy Wirkola ezt a gyönyörű fehérséget alvadt vérrel és rothadó zombihússal pakolja tele, a kedves néző nem kis derülésére.