Jakab-Benke Nándor

Jakab-Benke Nándor

1981-ben születtem Sepsiszentgyörgyön, ahol a Székely Mikóba jártam középiskolába, majd a BBTE-n újságíróira, aztán Sapientián filmszakra, ahol 2008-ban diplomáztam, rendezőként. A Filmtett kritikarovatát szerkesztem, emellett évekig a Kukker.ro videómegosztó szerkesztője voltam, de időnként filmeket is készítek.

Írásai a Filmtetten (651)

Hypnotique Pascal – Hajdu Szabolcs: Bibliothéque Pascal

2010. február 7.

Hajdu Szabolcs a Fehér tenyérrel a konvencionálisabb narratíva irányába tett lépései után visszatér abba a színes, szürrealizmussal is kacérkodó világba, ami pl. már a Tamarát is egy markáns kézjegyű szerző egyedi filmjévé tette. Ráadásul a mit sem sejtő nézőt, aki azt várja, hogy egy újabb magyar filmet fog látni, az első nagy meglepetés már az első snittel együtt éri.

Egy életforma hattyúdala – Zámborszki Ákos: Utolsó előadás

2010. február 4.

Egy igazi kuriózum jelent meg szerdán, a 41. szemle dokfilmes napján az Utolsó előadás című filmben: egy családi vándorcirkusz. Kuriózum, sajnos – mondhatnánk szomorúan, mert a 21. században az (európai) ember olyan élményekről mondott le a kényelem javára, amelyek valaha alapvető tapasztalatot jelentettek számára.

Az élőholtak szürkülete – Ruben Fleischer: Zombieland

2009. november 30.

A klasszikus, lassan cammogó Romero-féle zombik kora, úgy tűnik, végleg leáldozott: a hetvenes évek marihuánán szocializálódott, zsibbadt arcai eltűntek, a mai fiatalság már a speedre és az extasyra van rákattanva, ennek megfelelően a zombijaik is vérmes szemű, üvöltözve sprintelő vadállatok.

Rossz rendőrhadnagy, jó film – Werner Herzog: Bad Lieutenant – Port of call New Orleans / Mocskos zsaru – New Orleans utcáin

2009. november 10.

Kétféle filmes provokatőr létezik. Az elsőfajta harsányan-hangosan-csattogva szít botrányt, mint ahogy Pasolini, Jodorowsky, Makavejev vagy a fiatal Buñuel; a másik a szubverzív fajta: lassabban, csendesen mossa alá az ember morális tartóoszlopait, mint a késői Buñuel, Ferreri, Lynch vagy a jó öreg Herzog. A kalandos életű, sokat látott és tapasztalt német újhullámos most megmutatja, hogy mégis van értelme remake-et készíteni.

Tényleg vicces emberek – Judd Apatow: Funny People / Ki nevet a végén

2009. október 28.

Jelen írás szerzőjét igazán nem lehet olyasmivel vádolni, hogy Judd Apatow- vagy Adam Sandler-rajongó lenne, sőt. De ez a nem kis mértékben önreflexív (eredeti címén kb. Vicces emberek) film viszont egy teljesen új szintre emeli az általuk művelt igen különös humort, aminek az a legfontosabb ismertetőjegye, hogy nem is vicces.

Román, roma, Róma, Románia – Bobby Păunescu: Francesca

2009. október 9.

A Francescának nem is kellett volna jobb PR: az, hogy az olasz politika a velencei vetítések után habzó szájjal kitagadta, elátkozta és agyonszidalmazta a filmet, felér egy jól pozicionált reklámkampánnyal. Persze, ahogy Romániában semmi sem működik, úgy a reklámkampány sem: az egyik plázás vetítésen a két Filmtett-kritikuson kívül összesen egy darab néző volt. Egy. Unu. Uno.

Éljen az új lap! – Prizma: új filmművészeti folyóirat

2009. július 8.

Amikor világszerte a szakmában (és mi is) arról tanakodnak, hogy szükség van-e például filmkritikára, valóban hiánypótló lehet egy ilyen lap: tudományos igénnyel, de emészthető módon dolgozza fel a vállalt tematikát. A Prizma valahol a régi, nyomtatott Filmtett és a Metropolis között foglal helyet, arculatában és megvalósításában pedig leginkább a Pergő Képeket idézi.

Jakab-Benke Nándor

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik kilencvenes évekbeli filmnek kellene már egy folytatás?

Szavazó

Melyik kilencvenes évekbeli filmnek kellene már egy folytatás?

Friss film és sorozat