Tűzvirágok
Történet
Nishi felügyelő meglátogatja feleségét a kórházban, s megtudja, hogy a beteg állapota végzetes. Aznap még egy rossz hírt kap, Horibe, közeli barátja, munkatársa egy bevetés során súlyosan megsérült, s tolószékhez kötött. Nishit kísértik az erőszakos események, melyek megváltoztatták a körülötte élők életét, ezért úgy dönt, kiválik, a rendőrség kötelékéből. Bűntudattól hajtva pénzt kölcsönöz egy uzsorástól, hogy festőeszközöket vegyen Horibének, hogy támogassa egy megölt kolléga özvegyét, s megpróbálja felesége hátralévő napjait megszépíteni.Ezt írtuk a filmről:
Egy pimasz megasztár Japánból – Kitano Takesi-portré
Errefelé, Európában többnyire sűrűn bólogatnak a konesszőrök, ha Kitano Takesi nevét hallják. És már mondják is: persze, ő a Tűzvirágok rendezője, kapott is érte egy Arany Oroszlánt 1997-ben. De kapott egy Ezüst Oroszlánt is 2003-ban, A szamuráj című filmjéért. És Cannes-ban is jól áll a szénája, bizony, kétszer is jelölték Arany Pálmára: 1999-ben a Kikudzsiró nyaráért, 2010-ben pedig az Emésztő haragért. Kiváló filmrendező! Kuroszava mester lelke valószínűleg beleköltözött 1998-ban.
Hullámról hullámra – A japán filmstúdiók története II.
A japán filmtörténet első virágzását – a némafilmes korszakot és a hangra való áttérést – az előző részben ismertettük. Lássuk, mi történt a felkelő nap országának stúdióival a második világháborúban és azt követően.
A távol-keleti filmek divatja az európai mozikban és fesztiválokon
Az elmúlt öt-tíz évben növekvő gyakorisággal és sikerrel tűnnek fel az európai mozikban és fesztiválokon távol-keleti filmek. A forgalmazók mára komoly küzdelmet vívnak az európai terjesztés jogáért, bizonyos rendezők filmjei jó előre gazdasági és művészi sikerre számíthatnak. A jelentősebb fesztiválok ma már nem kuriózumként hívnak meg távol-keleti filmeket, hanem éppen bizonyos rendezők és filmek jelenléte minősíti a fesztivált.
Termékeny tudatlanság – Takeshi Kitano: Hana-bi / Tűzvirágok
Jelzés- és tünetértékű, hogy – talán a kezdeteket leszámítva – alig akad még egy olyan időszak a filmtörténetben, mely annyi kívülről érkezett, a szakmát nem az iskolapadban kitanuló rendezőegyéniséget termett, mint a mögöttünk lévő egy-másfél évtized. Az Egyesült Államokban és a Nyugat jó néhány más országában például a filmes ismeretszerzésnek és a filmkészítésnek a videó megjelenésével a 80-as évek második felétől meginduló demokratizálódása nyomán a 90-es évek egyértelműen a videobolti szerzőké, a magukat mindenféle intézményesített formát kerülve, önerőből két lábon járó élő filmlexikonokká képző, sokszor önjelölt zseniké lett.