Gosford Park
Történet
1932. Novembert írunk. Gosford Parkba, előkelő és gyönyörű vidéki birtokukra a házigazdák, Sir William McCordle és felesége, Lady Sylvia, rokonok és barátok érkezését várják a hétvégi vadászatra. Meglehetősen vegyes társaság kapott meghívást: egy bárónő, egy I. világháborús hős, a brit színházi élet sztárja, Ivor Novello és egy Charlie Chan filmekben érdekelt amerikai filmproducer. Míg a vendégek odafent, a kastély dúsan aranyozott termeiben gyülekeznek, az őket kísérő szobalányok és inasok odalent, az alagsori konyhák és folyosók - a házi személyzettől amúgy is nyüzsgő - életét teszik még zsúfoltabbá.De semmi sem az, aminek látszik: sem az ékszerektől csillogó, a semmittevést pazar ebédek és vacsorák során élvező vendégek körében, sem a tetőtér hálószobáiban és a kemény munka alagsori helyiségeiben. Ahogy a kastély, a két világ mozgásba lendül, a szolgák szemén és fülén keresztül látjuk és halljuk a kibontakozó eseményeket. Amikor a hétvége nem a tervek szerint alakul, a vendégek között vita kezd parázslani és életük csillogó felszínének szövete felfesleni látszik. S aztán, amikor a házigazdát meggyilkolják, a helyi detektívnek rá kell jönnie, hogy aligha talál olyat a vendégek között, akinek ne lett volna indítéka a gyilkosságra.
Ezt írtuk a filmről:
„Emberek jönnek, mennek... és sosem történik semmi.” – Multiplex narratíva az amerikai filmekben
A multiplex narratíva, azaz a többszálú cselekményvezetés Robert Altman filmrendezővel tett szert rendkívüli népszerűségre, de valójában már a harmincas években létezett. A párhuzamosan bonyolított szálak intellektuális varázsa és az ehhez kapcsolódó sztárparádék máig rabul ejtik a nézőket. Vajon mitől olyan népszerűek a Rövidre vágva, a Divatdiktátorok, a Szeress, ha tudsz és társaik?
Film, arisztokratikus távolságtartással – Robert Altman: Gosford Park
Grófnők, lakájok, lordok, komornyikok, cselédek és bárók forgatagába csöppenünk: angol vidéki kastélyban tartott vadászatra érkezik a vendégsereg. Urak és szolgáik elszállásolásának zűrzavarában, bőröndök és ékszeres ládikák között kapkodjuk a fejünket, nevek és címek röpködnek. Az egyszerűség kedvéért uruk nevén nyilvántartott lakájokat még el se helyezték, mire a szalonban az első pohár italt fogyasztják, néhány pillanat múlva pedig már az a legfontosabb kérdés, hogy ki kit öltöztet fel az esti vacsorához.