MASH
Történet
Minden idők egyik legsikeresebb háborús vígjátékát 5 Oscar-díjra jelölték, és egyet el is nyert. Ez a film indította el Robert Altman rendezői karrierjét, aki csupa nagyszerű színészt válogatott háborús szatírájához. A történet a koreai háború idején játszódik egy mozgó katonai kórházban. A főszereplő sebészek minden erejükkel azon vannak, hogy a maguk módján enyhítsék a katonaélet elviselhetetlenségét. Hangszórókon át közvetítik egyik társuk szerelmeskedését, lelopják a budi falát a főnővér elől: nem szűkölködnek fantáziában és humorban, csupán egy tulajdonságukból van a szokásosnál egy kicsit kevesebb: gátlásból.
Videó, előzetes, trailer
Jobb ha tudod: a Filmtett nem videómegosztó, videóletöltő vagy torrentoldal, az oldalon általában a filmek előzetesei nézhetőek meg, nem a teljes film!Ezt írtuk a filmről:
Nincs fájdalom az öngyilkosságban – Csapón kívül 54.: M*A*S*H, 1970
Ötvenéves immár a koreai háborúról szóló, de a vietnami háborúra utaló szatíra, ami Robert Altmant sztárrendezővé avanzsálta és megalapozta stílusát, és ami minden idők egyik legsikeresebb klasszikus tévésorozatát is eredményezte később.
Háború és lelki béke – Robert Altman: MASH
[kritikaíró pályázat] Először nem értettem: lemaradt egy „s” a címből, vagy a krumplipürére célozgat? Egyik sem: mozgó katonai kórházat jelent. De aki epikus, melldöngető amerikai hazafias filmet vár, annál bizony hamar kiveri a biztosítékot a MASH.
Filmtörténet tizennégy részben (XIV.) – Új-Hollywood négy évtizede
Hollywoodot a XX. század első évtizedeiben bevándorlók és szerencselovagok tették naggyá, akik a filmkészítés fortélyait munka közben sajátították el, gyakran kifutófiúként kezdve járták végig a ranglétrát a rendezői vagy produceri csúcsokig. Sokan közülük nemcsak a filmtudományokban nem voltak felső fokon iskolázottak – igaz, ezt a tantárgyat akkoriban még sehol sem oktatták.
A lázadások kora – Az amerikai függetlenfilm története 3.
A 60-as, 70-es évek társadalmi feszültségei a hétköznapi életben és Hollywoodban is forradalmi változásokat hoztak. Az 1960-ban New York-i avantgárd művészek által alakított New American Cinema (NAC) Group manifesztuma az elkövetkező korszak krédója is lehetett volna: „Nem akarunk hamis, fényes, takaros filmeket; jobban szeretjük, ha a film nyers, nincs rajta fényezés, de élő. Nem rózsaszín, hanem vérszínű filmeket akarunk.”