Filantrópia, avagy emberbaráti szeretet
Történet
A 21. századi Bukarestben szombat este hölgytársaságban szórakozni indulni pénzügyileg meglehetősen kockázatos vállalkozás – legalábbis a vékony zsebű középiskolai tanár, Ovidiu számára annak tűnik, nem engedheti meg magának. Mégis valamennyit rá kell szánnia, hiszen beleszeretett egy húszéves szirénbe, a manökenálmokat dédelgető Dianába. Ovidiunak valahonnan pénzt kell szereznie – így kerül kapcsolatba a koldusmaffiával…
Ezt írtuk a filmről:
Emberbaráti néma csönd – Nae Caranfil-portré 2.
„Nae Caranfil különleges helyet foglal el a kortárs román vígjáték porondján. Ő az egyetlen, aki dacol a lassan mindennapi minimalista-realista besorolással, de fő inspirációforrását éppen a mindennapi életben leli meg.”
You can run, but you cannot hide
A tölgy (Balanţa) vége felé a Maia Morgenstern alakította szereplő voodoo-szerű szertartást végez, amikor egy tölgyfa alá temeti szekuritátés apja hamvait. „Tată bun, tată tiran, dragă, dragă tată…” („Jó apa, zsarnok apa, drága, drága apa...”) – ilyenformán hangzik a ráolvasás, ami által tanúi leszünk egy amúgy őrült és bosszúálló film egyik legnyugodtabb jelenetének. A hősnő derűsen búcsúzik egy borzalmas és bűzlő múlttól, ellenben a film Lucian Pintilie által rendezett rövidebb változatában ez a törés illuzórikusnak tűnik. A nővére átvette a szekuritátés stafétát az apjától, és a következő jelenetben ártatlan autóbuszutasok lemészárlását rendelte el.
A jóreménység fesztiválja Kolozsváron – 1. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál, 2002. június 3–9., Kolozsvár
Minden rendes európai országnak van egy filmfesztiválja. Romániában a mai napig nem létezett egy rendszeres, nemzetközi nagyjátékfilm-fesztivál. Most ezt a hiányt akarjuk pótolni itt, Kolozsváron, európai színvonalon – mondta Tudor Giurgiu fesztiváligazgató. És úgy lett.
A nevetés dicsérete – Nae Caranfil: Filantropica / Filantrópia, avagy emberbaráti szeretet
Caragiale-évfordulóról tudósít estéről estére a televízió; gyakran játszott színdarabjait nézhetjük, szelleme mégis távol van tőlünk, nem sokan szemléljük a körülöttünk lévő világot, az ezredvégi-eleji Romániát, az ő szemüvegén keresztül. Nae Caranfil filmrendezőnek sikerül ez az egyáltalán nem könnyű, rendkívül kockázatos vállalkozás – a jelenből, a román társadalom leggyakrabban kesergésre, kétségbeesésre okot adó visszásságaiból, egy felszabadult nevetést kiváltó komédiát összegyúrnia.