Nagyobb szenvedély – Szász János: Woyzeck

2002. június 15.

Őrült-e Woyzeck? Kizökkenése mennyiben hárítható vissza a társadalmi szerkezetekre, a körülötte élő emberekre? Pontosabban: Woyzeck a beteg, avagy a társadalom, a környezete? Ki a felelős végső soron a gyilkosságért? Szász János filmje Büchner kérdéseit visszhangozza.

A nevetés dicsérete – Nae Caranfil: Filantropica / Filantrópia, avagy emberbaráti szeretet

2002. április 15.

Caragiale-évfordulóról tudósít estéről estére a televízió; gyakran játszott színdarabjait nézhetjük, szelleme mégis távol van tőlünk, nem sokan szemléljük a körülöttünk lévő világot, az ezredvégi-eleji Romániát, az ő szemüvegén keresztül. Nae Caranfil filmrendezőnek sikerül ez az egyáltalán nem könnyű, rendkívül kockázatos vállalkozás – a jelenből, a román társadalom leggyakrabban kesergésre, kétségbeesésre okot adó visszásságaiból, egy felszabadult nevetést kiváltó komédiát összegyúrnia.

Incidens, a rendezői szobában – Antoniu Vasile Berenyi: Incidentul Ankara

2002. február 15.

Román filmek az utóbbi években ritkábban készülnek, ha megjelenik egy-egy, akkor a filmnéző máris felkapja a fejét. Ha nem gördül valamiféle akadály az útjába, el is megy, kötelességének érzi (?), és megpróbálja megnézni. Itt vezetünk be egy kulcsszót, a filmipar egyik kulcsszavát, siker: vagy sikerül végignézni, vagy nem.

Ismétlés, lehetetlen – A hét mesterlövész és A hét szamuráj

2002. február 15.

Vajon miért is mesélnek bizonyos történeteket újra és újra? A gyerekek szívesen hallgatják újra ugyanazokat a meséket, de a felnőtteknek is megvannak történeteik, melyekhez ismételten visszatérnek. Vajon miért vesz elő a filmrendező egy olyan történetet, amelyet más már elmondott?

Köztünk angyalok

2001. június 15.

Párhuzamos és virtuális világok szelik át és veszik körül egyezményesnek gondolt, mindennapi valóságunkat. A behatolás és átjárás azonban nemcsak vízszintesen, hanem függőlegesen is elképzelhető: ég és föld között hírnökök járnak-kelnek, Wenders, Jarmusch, Kieslowski filmjeinek rejtélyes szereplői ők, az angyalok.

Jelen lenni – Ábrahám, Jákob és József története filmen

2001. május 15.

Minden esemény, valami elviselhetetlen rátartisággal, Istentől függ, Istenre irányul. Úgy főszereplő ő, hogy mindeközben láthatatlan; de meg akar jelenni: erről szól a címszereplők élete, ez a filmek nagy története.