Giccs perfekt – Jason Moore: Pitch Perfect / Tökéletes hang

2013. március 28. – írta Verpeléti András

A nagy hollywoodi ötletválság és forgatókönyv-újrahasznosítás már eddig is számos kellemetlen és bosszantó élménnyel „örvendeztette meg” nézők ezreit világszerte, ezért a Tökéletes hanghoz hasonló filmek felé rengeteg (és tegyük hozzá, hogy általában jogos) előítélettel közelítünk. Feltéve, hogy egyáltalán közelítünk, mivel a zenés vígjátékokat már eleve csak egy jól körvonalazott közönség szokta látogatni hűségesen. Pedig Jason Moore első nagyjátékfilmje megérdemelné a figyelmünket, mivel tartogat pár kellemes meglepetést.

Poétikus ökológia – A non-verbális dokumentumfilmekről

2013. január 16. – írta Ritter György

A Baraka típusú montázsfilmek elődjeit a 20-as és a 30-as évek avantgarde montázsfilmjeiben kereshetjük. Ám, míg azok a megszületett új társadalmi rend, a város magasztalását és szimfóniáját vitték vászonra, az új évezred végén már ennek ellenkezője lett ezen zsáner tématikája.

Zajterrorizmus – Ola Simonsson, Johannes Stjärne Nilsson: Sound of Noise / Zajháborítók

2011. szeptember 7. – írta Soós Tamás

6 dobos, 4 terrortámadás, 3 klipszekvencia és 1 geg a Zajháborítók mérlege, amely nyugodtan pályázhat „az év legeredetibb abszurditása” címre. A skandináv nagyvárost zajszimfóniákkal terrorizáló zenészek regéje a politikai szatíra, a rendőr-vígjáték és a fantáziamese között egyensúlyoz, ám sokszínűsége ellenére is fő hübrisze, hogy inkább a zenei, mint a filmes kreativitás non plusz ultrája.

Életu(n)tak? – Todd Haynes: I’m not there – Bob Dylan életei

2008. október 10. – írta Ritter György

[kritikaíró pályázat] Todd Haynes amerikai, félig-meddig független filmes pályája legalább annyira sokszínű, mint az I’m Not There hősének, a pop-költő Bob Dylannek. A csokorba gyűjtött panoptikum mozgókép, a 60-as években berobbanó zenész ikon világait igyekszik megrajzolni, tagadva a biopic mozi összes sallangját.

Variációk egy legendára – Todd Haynes: I'm Not There – Bob Dylan életei

2008. október 10. – írta Jankovics Márton

Todd Haynes nem megoldani akarja a Dylant övező rejtélyt, hanem minden ellentmondásával együtt elénk tárni. A leghíresebb dalok születésének kínosan egyszerű pszichológiai indoklása is teljesen hiányzik a filmből. Ami viszont van helyettük: 135 percnyi bolyongás Dylan személyiségének útvesztőiben.

Egy Janus-arcú életrajzi film – Todd Haynes: I'm Not There – Bob Dylan életei

2008. május 22. – írta Blos-Jáni Melinda

Sosem hallgattam agyon Bob Dylan muzsikáját, nincs meg egyik albuma sem. A zenész életrajzából inspirálódott film történetmesélési és stiláris eljárásai azonban nem pótolják a témában tájékozatlanoknak a hiányzó biográfiai és zenei információkat. Az I’m Not There ugyanis szándékosan kerüli azokat a konvenciókat, amelyekre a zenész-életrajzi filmek már megtanítottak nekünk.

Egy drámai dráma – Christophe Barratier: Les Choristes / Kóristák

2005. október 15. – írta Horváth Ágnes

Filmek között élünk. Több száz között, melyeket talán nem is mi válogatunk össze, hanem egyszerűen „ránk akad-nak”. A kíváncsiság, a szabad esték, a barátok, a reklámplakátok és filmes lapok szemrehányó követeléssel hal-moznak el a jobbnál jobbnak ígérkező produkciókkal szemben. Már csak azt nézzük, amit szeretünk, amitől vala-milyen egyszerű oknál fogva többet remélünk. Úgy hiszem, hogy azon a héten a Kóristákra azért mentem be, mert francia nyelvű.

Libiom-fifika – Kálmánchelyi Zoltán, Végh Zsolt: Libiomfi

2003. november 15. – írta Csillag Marci

A rövidfilmes fesztiválsikerekkel karriert és rajongótábort építő Kálmánczhelyi-Stefanovics-Végh alkotóhármas első nagyjátékfilmje az idei Filmszemlén elnyerte a diákzsűri legjobb első nagyjátékfilmnek járó díját, a majdnem-címszereplő Mucsi Zoltánt a legjobb férfi alakítás díjával tüntették ki, Muhi András produceri munkáját pedig kiemelkedőnek ítélte a játékfilmes zsűri. Az alkotók szerint „tragikus szocio-musical-mesét” látunk, mások szerint kereskedelmi televíziós ízű szárnypróbálgatást.